Gánt Trail

Idén is beneveztem erre a versenyre: tavaly sérülés miatt elúszott, ezt a tüskét nem hagyhattam annyiban.

Most egyedül mentem, illetve telekocsin találtam fuvart odafelé. Sajnos kicsit elszámoltuk a budapesti indulást, de sikerült viszonylag időben megérkezni. Hamar átvettem a rajtszámot és az előírt bemelegítés táv felét is még lefutottam.

10 órakor indult a 25 km-es távom, kicsit később a (hosszútáv első körével egyező) 13 km-es. A tavalyihoz hasonló vonalvezetés, de a faluban nem tettünk kanyart, hanem rögtön a domb felé kellett haladni és a bauxitbányában is volt egy hurok. Ketten álltunk az élre, csakhamar egyedül mentem elöl. A bányában nem jelölték tökéletesen az irányt, itt még beértek, amíg bizonytalankodtam, de a "marsi tájat" elhagyva ismét elfutottam a többiektől.

a bauxitbánya

bánya futókkal

hamarosan lehagyok mindenkit "idegből"

Az első frissítőpont után az emelkedőre vezető balkanyart keresve megbotlottam és elestem, szerencsére csak kis horzsolást okozott: felpattantam és futottam tovább. Az emelkedő után sokáig nem volt szalag: emlékezetből, turistajelzéseket követve futottam. A kopár fennsíkon végre megláttam egy szalagot, megnyugodtam, hogy nem tévedtem el. Következett a faluba visszavezető kritikus lejtő, itt a szokásosnál is óvatosabban, a köveket kikerülve tipegtem le.

a lejtő

 

A második kör enyhe, ám homokos és szeles emelkedővel indult. Nem esett jól, de messze volt a mezőny és hamar beértem az erdős részre. Egy kisebb domb, egy lejtő majd a Kéktúráról ismert szurdok. Aránylag keveset sétáltam bele, az avarmentes részeken próbáltam minél többet futva haladni. 

Felérve a frissítőponton ittam egy pohár izót, onnan már csak lefelé kellett menni. Elengedtem a lábakat, jó tempóban csapattam - mint utólag kiderült, kb. 3:40-ben. A falu szélén éles kanyar, a célig aszfaltút, már nem lehetett gond. A szpíkernek le sem esett elsőre, hogy én már a hosszútávról érkeztem be :)

Elmentem levezetni, ez sem lehetett az előírt teljes 5 km, mert az eredményhirdetést nem akartam lekésni. Persze nem kezdték tök pontosan, még át tudtam öltözni. Hasznos csomagot nyertem, volt benne például karszár, zokni, müzli!

befutóérem

25 km dobogó

Kaptam fuvart Fehérvárig (ezúton is köszönöm Áginak és Árpinak), ahonnan már könnyen hazajutottam.

Funky Run

Idén ezen a néven rendezték a BBU februári versenyét. 3 éve harmadikként futottam be, tavaly megnyertem a 3 körös félmaratoni távot. Most pedig a 21 kilométer mellett beneveztem a 14 kilométeres midimaratonra is, hogy az igazi maratonra gyűjtsem a kilométereket.

A reggeli tömegközlekedésen a szokásos módon 1/3 buliból hazafelé tartó ittas, 1/3 hajléktalan és 1/3 konszolidált honpolgár ... szerencsére hamar a helyszínre értem.

Az öltözőt most másik helyiségbe tették, amúgy ismertem a járást. A világbajnokságot hirdették mindenhol, ez volt a másik újítás.

ez például elég menő

A 21 km-es királytávot indították először, 9:30-kor. Hamar előrementem, a felvezető bicajos már jó ismerősként üdvözölt. A szokásos taktika szerint a felszíni szakaszt megfutottam, az alagútban a kanyargós és nedves részek miatt óvatosan haladtam. Az első két kört hasonló tempóban tettem meg, az utolsó kört már tartalékolva, így is biztosan nyertem.

Pont 3 óra pihenőm maradt a másik távig. Nyújtottam, átöltöztem, ettem, részt vettem a 21 km díjátadásán, pihengettem, aztán röviden bemelegítettem.

Cseh Laci adta át a 21km-es díjakat

 

Eljött a rajt. Gondoltam, megyek majd az elejével, aztán lesz, ami lesz. Az lett, hogy nem ment az eleje, hanem ismét én tapadtam a felvezetésre. Egész frissen haladtam, persze a mezőny nem tudhatta, hogy már futottam egyet :). Amikor az első kör végén elsőként futottam ki az alagútból, már nagyon akartam a győzelmet. Így is lett, nem engedtem el a végét sem! Két futam, két első hely, összességében 3:55-ös tempó, ami a maratonra is jó lehet majd.

 

a 14 km is megvan!

és a jól megérdemelt fánk

Tavaszváró

A Naplás-tó melletti kiserdőben gyakran futjuk a Tavaszváró-köröket. Most derült fény számomra a név eredetére: korábban ezen a néven szerveztek versenyeket ott. Egy kör 1800 méter, van benne szint rendesen.

A verseny a 2020-as járvány elvitte, azóta nem rendezték meg, de a csapattal egy vasárnap házibajnokság keretében elmentünk lefutni.

Előző este még a kollégákkal az Ikon Evangelista vertikális kóstolót tartottuk, így kissé kótyagosan tekertem oda bicajjal :). Egy rövid bemelegítés helyretett. 13 percenként indultunk, mindenki maga mérte a köridőt és bediktálta. Aki gyorsan ért be, többet pihenhetett.

Az első körben még óvatosan nyomtam, de aztán próbáltam mindig fokozni. Jól esett az 5 etap!

ideális futóidőnk volt

a csapat

a hivatalos jegyzőkönyv

Február Mogyoródon

Miután többé-kevésbé kikecmeregtem a köhögős nyavalyából, elkezdtem rendesen futni. 

Február második hetében Mogyoródon edzőtáboroztunk a szekszárdi ifjakkal. Egy új építésű házban szálltunk meg a domboldalon. Minden rendben volt, egy közösségi helyiség hiányzott csak. A program: napi 2 edzés, kaja, alvás. "Eat, sleep, run, repeat."

Pénteken ebéd után hazamentünk, este tartották a csömöri sportbált. Beszélgettünk, amíg a zene hangerejétől lehetett, aztán indult a buli.

Vasárnap visszatértem a tetthelyre, Mogyoródon rendezték a Futapest aktuális futamát. A szállás melletti focipályán volt a rajt-cél. Átfutottam otthonról, jól megnyertem a rövidtávot, majd levezetésként hazafutottam. Oda és vissza bő 9 kili, a versenytáv bő 4 kili.

hajrá

Pásztor Attila biztos távolságra

befutó

a csapatfotóról már lemaradtam

 

Beleteszem a munkát, gyűlnek a kilométerek, alakul a forma!

Szerencsére nem kerültem dobogóra

Ritkán írok így futóversenyről, nézzük, miért is ez a beszámoló címre!

Az év elején alig tudtam futni, torokfájós-köhögős nyavalyával küzdöttem. Évek óta nem voltam több napig beteg, most utolért a kórság. Keveset tudtam aludni a köhögés miatt és eléggé legyengültem. Valószínűleg a hajtós decemberre az évzáró futás sem tett jót. 

Január közepére javult a helyzet, sikerült 2 tempósabb edzést beiktatni. A harmadik gyorsabb edzés gyanánt ismét beneveztem a Violin Maraton  félmaratoni távjára. Szokás szerint a Kodály Iskola javára gyűlt a verseny bevétele.

Ezúttal a vonat + gyaloglás kombináció mellett döntöttem, a pályaudvar és a helyszínül szolgáló iskola közti két és fél kilométeres távot mintegy 25 perc alatt teljesítettem. Mosdó, rajtszám, átöltözés, ruhatár - a szokásos teendők. Bőven volt még időm az edzői utasítás szerinti 4 km-es bemelegítő futásra is. Aláöltözőben és pólóban indultam el, a versenyre is maradtam ebben.

Egyszerre indították a három távot: az 5, 10 és 21 km-t. Előre álltam, hogy ne kelljen a rajtnál sokat előzgetni. Néhányan, főleg a rövidebb távon kilőttek, én mentem a tervezett saját tempómban, 3:50-4 perc közt próbáltam belőni. A bevezető szakasz után 5 kört kellett tenni a belvárosban, majd visszafutni ugyanott. Az első kör elején félreérthető szalagozás miatt a pályán kívül futottam pár métert, de előnyt ez nem jelentett. Boronkay Petit megelőztem, úgy láttam a fordítóknál a rajtszámokat figyelve, a harmadik helyen vagyok. A következő körben, amikor már tisztult a kép - az 5 km-es táv indulói csak egy kört futottak - kiderült, hogy van még egy ember előttem. Nem erőltettem a felzárkózást, a tempót tartottam.

Az utolsó körökben az egyik szakasz mentén hatalmas autóforgalom volt, szinte szmogban haladtunk. Nem esett jól a kipufogógáz és érezhetően fáradtam is. Az egyik zebránál majdnem rám engedték a helyi buszt, jobban kell figyelni az útvonal-biztosítóknak! A harmadikat kb. 20-30 másodpercre megközelítettem, de nagyobb hajrára nem volt erőm. Az utolsó kör végén a kivezető szakasznál egy zebránál majdnem rossz irányba mentem, a rendőrök nem segítettek, viszont legalább egy kocsit elém engedtek. Még egy kanyar, és beértem az iskolába.

Gyanús volt, hogy a szpíker nem mondta be a nevem. Levezetés és átöltözés után láttam, hogy a Facebookon belinkelték az eredményeket: nem szerepelt a nevem a listában, többen rögtön kommentelték, hogy szintén így jártak. Bár csupán edzés gyanánt futottam ezt a versenyt, rossz érzés így zárni! Nem tudom, mit tettem volna, ha harmadiknak beérek ...