Avagy Balaton Szupermaraton, ahogy azt a futók tudják. Nekem a Nagy Futás. 2020. március
5-8. Négy nap alatt 196 km.
Már egy hónapja volt, de még nem sikerült naplóbejegyzést írnom
róla. No, majd most!
2018-ban, amikor elkezdtem szüneteltetni a frizbit és
helyette hosszabbakat futni (ezeket még felépített edzéseknek nem nevezném),
felvetettem a bringás baráti körben, hogy nevezzünk be váltóban a 2019-es
versenyre. Minden napi szakasz 3 részre van osztva (kb. 10-20 km egy résztáv),
tehát 4 fővel mindenkinek juthat egy pihenőnap és még teljesíthetőek is a távok.
Az ötletet persze egyértelmű támogatás fogadta, aztán persze a megvalósításkor
mindenki jól kihátrált. Drága meg család meg munka meg mindenféle kifogás.
Sebaj. Én közben szépen felépítettem magam futóként a
2019-es év során, de nem felejtettem el ezt a tervet. Magad, uram, ha társad
nincsen (ha szabad kicsit kifordítani a mondást), beneveztem egyéniben!
A december hajtós volt munkaügyileg - kinek nem az? - de
januártól kifejezetten elkezdtem készülni az első ultraversenyemre. Eddig még csak egyetlen maratont futottam és csak 11 hónapja versenyzem, úgyhogy meg tudom csinálni ezt is :).
Egyrészt igyekeztem nap mint nap
futni, hogy szokjam a napi terhelést. Másrészt versenyeknek hosszabb távokat
választottam. Ezekről már írtam korábban: Margita terepmaraton, Velencei-tó kör közösségi futás (erről nem írtam), Pap-rét Trail. Igénybe vettem a Plandurance ingyenes telefonos konzultációját, személyesen Lőrincz Olivér hívott.
Harmadrészt pedig a saját futásom menedzsere is voltam:
szállásokat és bringás kísérő(ke)t kellett szerveznem. Egyik sem volt egyszerű.
A remélt ingyen szállások (család, barátok) most nem jöttek össze, a fizetős
szállások pedig tele voltak futókkal. Azért sikerült olcsóbb helyekre
becsekkolni. A megbeszélt bringás kísérőknek is közbejött ez meg az, de végül
is az első napot kivéve lett kétkerekű "lelki támaszom".
Március 4-én délután még összeszedtem a telefonom a
szervizből, majd vonatoztam le Siófokra.
 |
| az aligai magaspart mindig gyönyörű |
A szokásos esti rutin: becsekkolás, vacsora az ajánlott
helyen, kis séta, vásárlás reggelire, alvás. De nem aludtam jól, izgultam. Reggel szállásadóm elvitt a rajthoz. Kényelmesen elkészültem, leadtam a cuccom, bemelegítettem. Aztán eljött a rajt.
 |
| rajt előtt még sokkal |
Első nap: Siófok-Fonyód 48,5 km.
Ne fussuk el, nyugodt tempóban! A nyugodtnak gondolt tempóban is jól haladtam, utólag néztem, hogy az első ellenőrzőpontnál a 3. helyen voltam. A táv utolsó harmadán kicsit
elfáradtam, többen megelőztek, de simán beértem. Masszázsra nem jutottam be, nem voltam elég rámenős. Visszavonatoztam hát
Balatonlellére a szállásra. Itt több szoba volt, tele futókkal. Este egy cuki
családi étteremben ettem, vékony tésztás pizzát sütöttek, bevágtam kettőt is.
(Első napról nem kaptam futófotókat.)
Második nap: Fonyód-Szigliget 53 km. A leghosszabb nap. Levitettem magam az állomásra, a vonaton találkoztam Anitával, aki aznapra jött segíteni bringás kísérőként. A
bringások 10 perccel a rajt előtt indultak, a futók egyénileg indítva. Az első
frissítőállomástól volt szabad kísérni. Már hamarabb fáradtam, korábban jött a
holtpont, Keszthelyen jó volt picit szusszanni. Onnan már csak egy félmaraton a
napi célig. Erre két órát terveztem, be is jött. Mindenhol frissítettem, így a végső emelkedőt is jól bírtam a
szigligeti várhoz. Anitától elbúcsúztam, mennie kellett haza, én pedig ezúttal
nem hagytam ki a masszázst. Fuvar a vasútállomásra, vonat Badacsonyörsre a
szállásra (tele futókkal), vacsora a Vánkos Panzióban (tele futókkal). A szállás elég gagyi volt, de a vacsora zseniális!
 |
| Fonyódi rajt |
 |
| Becehegy után |
 |
| Szigligeti befutó |
Harmadik nap: Badacsony-Balatonfüred 44 km.
A legrövidebb, de legnehezebb nap. Szép napsütéses idő, de erős
szél, a szpíker tanácsára nem öltöztem fel, át is fáztam. Zánkán csatlakozott bringás kísérőm, Gergő. Küzdős nap volt nagyon, Füredre már csak bekocogtam. Nyújtás,
masszázs, felslattyogtam a szállásra, közben Gergő vásárolt reggelit. Tele voltak
az éttermek, így pizzát rendeltünk. Nem éreztem jól magam, aggódtam, hogy belázasodtam, de "egy nap van
hátra, ki kell bírni" jelszóval feküdtem le aludni.
 |
| Badacsonyi rajt |
 |
| Zánka |
 |
| Balatonudvari |
 |
| Balatonfüred, cél |
Negyedik nap: Balatonfüred-Siófok 51 km. Jól felöltöztem
inkább, az a biztos. Már csak frissítőállomástól frissítőállomásig terveztem.
Almádiig rendben. Akarattya előtt még egy nagy emelkedő. Ha ez sikerül, akkor meglesz. Gergő tartotta bennem a
lelket, bár láttam, hogy neki ez így ingerszegény tekerés. Már csak 15 km,
meglesz ez, kocogva is. Beállt a combom, lefele rosszabb, így a világosi
lejtőt sétálva teljesítem. Elérkezett az utolsó frissítőpont, már szinte csak
csoszogtam. Kanyar le a partra. Hol van az a cél? Végre látszik a célkapu!
Áthaladtam, megkaptam az érmet, kezet rázott velem a főszervező. SIKERÜLT!
 |
| Csopak, Gergővel |
 |
| Balatonvilágos, volt frizbis csapattársammal, Nitával |
 |
| Siófok, cél |
 |
| büszkeségem |
