Trail, sérülés, gyógyulás

A Split Félmaraton után a Gánt Trail következett a futónaptárban.

Nem az idei versenynaptárba illett: már régebben beneveztem, a járvány miatt többször halasztották.

Szerencsére Morci barátom is indult, így volt fuvarom. Hamar odaértünk Gántra, még a tömeg előtt. Gyors rajtszámátvétel, átöltözés, mosdó. De csak egy-egy mosdó volt, meg kint mobilvécé. A közösségi ház aranyos, de nem alkalmas egy ilyen kisebb futóeseményre sem versenyközpontnak. A szűk folyosóira pláne nem érdemes sportruházatos standot telepíteni.

Amint leadtuk a cuccot, ki is mentünk melegíteni. Még hűvös volt, de a nap sugarai kezdtek melegíteni. A rajt csúszott pár percet és még tombolahúzás is volt előtte. Nem tudom, hova tettem volna a nyereményt ... Először az én futamom, a 25 km indult, Morci picit később a 13 km-en.

melegítünk

 

Néhányan indultak csak meg tempósen a rajtnál. Jattoltam Viktorral, aki a Moonlight Run után visszavitt Budapestre, aztán felvettem az utazósebességet. Hamarosan csak ketten maradtunk az élen. Egy dombot, majd egy nagyobb emelkedőt megfutva már biztosan vezettem. A szalagozást nagyvonalúan oldották meg a szervezők, sokszor nem látszott az útvonal; volt, hogy kirándulókat kérdeztem meg.

Viktor sporttárs narancssárga szerelésben

 

A faluba visszavezető lejtőn, a táv felénél, egy kőre lépve kifordult a bal bokám. Rögtön tudtam, itt elúszott a verseny. A második hamar beért, sportszerűen megállt, de nem tudott segíteni. Gondoltam, visszamegyek a célba és feladom. 

De aztán hajtott az adrenalin és elindultam a második körre is. Ez nem volt azonos az elsővel. A lankásabb részeken még felzárkóztam az elsőre, de aztán az emelkedőn nem mertem futni. Fájt a lábam, balra dőlt az út, az egyenesnek tűnő részeket pedig avar borította. Egy hosszú szurdokban kellett feljutni (jelzés sehol), az utolsó frissítőpontig. Itt értek csak utol az üldözők.

Az út megint nem volt egyértelmű, vissza kellett menni. De merre vissza? Nem a szurdokig, csak egy kanyarig. Innen már végig lejtő a faluig. Az utolsó kanyart elnéztem, majdnem kimentem Gántról. Visszabicegtem a helyes útra és bekocogtam a célba. 11. lettem és eléggé pipa. Simán nyerhettem volna, ha nincs a sérülés. 16 km-ig mértem, 4:23 perc/km átlagon álltam.

itt már fájós

Morci lelkesebben ér célba

A nevezéshez járó lángos és tea jólesett. A helyi mentőknek adtam egy kis feladatot: lejegeltek és az Uzsoki kórházba irányítottak. Morci elvitt még oda. Hamar végeztem, rögtön szólítottak a röntgenre és a dokihoz. Szerencsére csak rándulás volt a diagnózis. Bokarögzítő, jegelés, kenegetni.

Másnap nem tudtam lábra állni. Így lemaradtam a Yeti születésnapjára (magam által) szervezett meglepetésről. Kedden már tudtam dolgozni, szerdán futni is, csütörtökön az edzésre is mentem.