A BSZM előtti utolsó versenynek ezt a
terepfutást lőttem be március első napján. Viszonylag közel, hosszabb táv és
persze terep a 200 km aszfaltos megmérettetés előtt. Szeretem váltogatni a két
műfajt.
Hogy időben Leányfaluba érjek,
anyukámnál aludtam Csillaghegyen. Onnan csak egy-egy hévezés illetve buszozás
és egy órával a rajt előtt meg is érkeztem. Persze voltak, akik ugyanazzal a
járattal mentek és rögtön indultak is, a hosszútáv rajtjára beesve :).
Én kényelmesen felvettem a
rajtcsomagot, átöltöztem a tárgyalónak berendezett öltözőben, végül rutinosabb
sporttársaim segítségével felszerelkeztem az új futózsákommal. A szokásos
bemelegítés és nyújtás után futottam pár lendületesebb hosszt is.
Hamarosan beállhattunk a rajtba. Nem
tűztem ki semmi célt magam elé, csak, hogy élvezzem a versenyt. Bott Frigyessel
szólva „Just enjoy” üzemmódban futni.
Mindenki óvatos tempóban kezdett, besoroltam
a második-harmadik helyre. Aztán az élre álltam, viszonylag kényelmes tempóban
is fokozatosan leszakítottam a többieket, hátra csak azért tekintgettem, hogy
ne tévedjek el :D. A Pap-réten „csippantottam”, aztán tökjó lendülettel futottam
tovább. A nagyon saras részeken azért óvatosan. Az emelkedők sem okoztak
gondot, már gyanúsan könnyeden ment minden. Mikor jön a hírhedt emelkedő?
Első nehezebb szakaszként a
patakmeder jött, ahonnan rögvest ki is kellett kecmeregni a párhuzamos
ösvényre. A meredek részen belesétáltam, aztán a lankásabb szakaszon kocogásra
váltottam. Még mindig elöl. És lejtő következett. Már vissza a civilizációba?
Jaj, nem, vissza kellett futni ugyanott, és hegymászós rész jött. Itt kicsit
elszakadt a cérna, belassultam, az utánam jövő futó „lesétált”.
 |
| hajrá, közös szakasz a három távon |
Sebaj, a dobogó
biztosnak tűnt. Csak érjek be egyben! Még egy avarban megbújó kőben azért
elestem, hogy még valaki lehagyhasson. De már nem izgatott, beértem az aszfaltos
szakaszra. Le a főútig, át a zebrán, és pár méter után cél. Csippantás,
harmadik hely, ismét dobogó!
 |
| a második helyezett sietett haza |
