Ultrabalaton 2021

Megkésett UB beszámoló: október 2-3-án rendezték a versenyt.

A tavalyi beugrás után idén is meghívtak az Átlépjük vagy megkerüljük? nevű váltóba. Természetesen örömmel csatlakoztam. Idén is őszre halasztódott a rendezvény. A tavalyi csapattal majdnem megegyezett az összeállítás, Zsolt egy sérülés miatt nem tudott futni, kocsival kísért bennünket.

Sokat variáltunk az év során  a szakaszok kiosztásán, de 2 nappal a verseny előtt összeállt. A technikai értekezletet azért megtartottuk az ebéd után: szakaszok és kocsis fuvarok átnézése, rajtszámok, pólók.

Fél 4-kor rajtolt a csapatunk, az UB csapatverseny szokása szerint közösen tettük meg az első lépéseket, aztán ki-ki ment a dolgára: a futó futott, a többiek kocsikáztak a megfelelő pontra.

hagyományos rajtprocedúra

 

Én az emelkedős szakaszokat vállaltam, először a kedvenc Káli-medencémben, Zánkától Salföldig 4 szakaszt. Éppen csak kijöttem a mobilvécéről, Zsolti (a másik, ő nem sérült) már csippantott és adta is a műanyag órát formázó időmérő csipet "FUSSÁ'!" utasítás kíséretében.

Zsolti már készíti a csipet a váltáshoz

itt már én, Kővágóörsön

Ennek megfelelően meg is hajtottam az első emelkedőt, kicsit túl gyorsan is értem be Köveskálra. Kővágóörs előtt egy pici holtpont, de Zsolt (a sérült) jött kocsival, biztatott és frissített. Lejtő Kékkútig, lazán, kieresztve lehet nyomni a naplementében. Ismét emelkedő az elágazásig, aztán Salföldig enyhe lejtő. A faluban pici mászás, de közel a váltópont, a kanyar után látszik is. 17 km 1 óra 4 percben, 3:48-as tempó a dimbes-dombos részen.

 

váltás az egyik nézőpontból

váltás másik szögből fotózva

 

Zsolti elvitt Balatonfenyvesre, a csapatkapitányék nyaralójába "szikkadni". Sok idő nem maradt aludni, talán fél óra szendergés. Aztán irány Fonyód, ahol Esztert váltottam éjfél után. A bemelegítés igen fickósan ment, a váltás után jól be is kezdtem. Megelőztem egy csoportot, mondták: "itt az iramdiktátor". 3:26-as tempót nyomtam éppen. A táv közepén kissé megakadtam, ekkor 3:51-re gyengültem. Szerencsére ismét tudtam erősíteni, Boglárig mentem, 3:47-es átlag jött ki a 8,5 km-en.

fonyódi váltás a fejlámpák ellenfényében

 

 

Siófok-Keletnél egy kis kocsiban alvásra is jutott lehetőség. Hajnal 4 után érkezett el a harmadik és utolsó etapom, a sóstói ponttól Akarattyáig. Hideg volt és fáradtnak éreztem magam. Lassan kezdtem, de azért előzgettem. Egy-két megelőzött futó próbált csatlakozni a tempómhoz. Csakhogy elérkezett a világosi emelkedő. Én tartottam a tempót, mégis mindenki elmaradt körülöttem. A Vértesy nyaralónál gondolatban integettem a Vértesy lányoknak. Aligánál bénán vezetett az út, a kocsik közé, nyűgös lettem. A lejtőt inkább a járdán futottam meg. Vissza a magaspartra, a sötétben végtelen hosszúnak tűnt az amúgy bringával hangulatos út. Ki a főútra, a végét még meghajtottam, 4:04-es átlagra hoztam ezt a részt, nem rossz.

Innen már csak a szurkolás maradt. Minden ponton megálltunk: Balatonfűzfő, Alsóörs, Csopak és persze a befutónál. Aztán éremátvétel, célfotó, reggeli, beszélgetés. A kategóriánkban az 5., összesítésben a 30. helyen végeztünk. Összesen 1300, a kategóriánkban 100 csapat indult. Nemcsak az eredmény miatt, de még nagyobb élményt jelentett ez a verseny, mint tavaly.

Alsóörs

 

 

 

Csopak

befutó

célfotó

A harmadik maratonom

Idén is célversenynek tűztem ki a budapesti maratont. A 2:45-ös OB szintidő volt a mérce. 

A taktikai utasítás szerint 3:55-4:00 perc/km tempóban kellett haladnom 32 km-ig, onnan pedig, ami belefér. Lényeg, hogy ne kezdjek túl gyorsan, viszont már korán elkezdve, folyamatosan frissítsek.

 

A héten csak lazán edzettem, hiszen folyamatosan versenyeztem az ősszel, ráadásul minden nap dolgoztam is. Eredetileg szombaton futottam volna 5 km "minimaratont", de aztán kihagytam. A csapattársaim szép eredményeket értek el a szombati távokon, 5 és 10 km-en.

Vártam már a vasárnapi rajtot, eléggé izgultam. Hűvös, terepfutós időjárás fogadott, fel is öltöztem jobban: aláöltözős póló, sapka, kesztyű. A lábujjaimat is bekrémeztem, hogy ne ázzanak fel, ez jó döntésnek bizonyult.

Elég későn álltam be a rajtba, előrefurakodtam a startkapuig. A nagy izgalomban kb. fél perccel hamarabb indítottam el az órámat. Viszont nem futottam el az elejét, Krisztiánnal - a zamárdi versenyen találkoztunk - tartottuk a 4 perces tempót. Kellemetlen "pofaszél" fújt a rakparton az első 6 km-en, a fordító után lazábban tudtunk futni. 

Aztán ismét a rakpart, Lágymányostól a K-hídig, jó 10 km. Egy orosz srác csatlakozott a kis bolyunkhoz, váltva vezettünk. Ha a frizura nem is, a 4 perces tempó még mindig tartott és még egy banánt is sikerült megenni. Csak folyadékkal szoktam frissíteni, de edzői utasításba kaptam. A kaszásdűlői felüljárót megmásztam, de Óbudán "eljött a fal", az Árpád hídon lemaradtam. A szigeten jattoltam Morcival, küzdöttem, de lassultam.

Vissza a pesti oldalra, ismét az Árpád híd. Belegyalogoltam, a hídon az araszoló autósok beszóltak, a nemzetközi jelzést alkalmaztam. Kissé dühből mentem tovább. Kitűztem a rövid etapokat, ameddig el kell jutni, aztán szabad picit sétálni: Margit-híd, Batthyány tér, Erzsébet híd. 

A végén nem hajráztam, nem szedtem szét magam, kényelmesen bekocogtam. 2:54:19, egyéni csúcs, 28. hely. A szintidőt csak nyolcan futották meg. Kettős érzéseim voltak, de nem lehetek elégedetlen, megtettem, amit lehetett. Többet kell rápihenni és fejben erősebbnek kell lenni a holtponton.

gyönyörű az érem

Keszthelyi Kilométerek 2 év után

Még soha nem indultam ezen a versenyen, bár már 2 éve beneveztem. 2019-ben céges buli miatt halasztást kértem 2020-ra, amikor el is maradt a futam a járvány okán. Idén is eltolták a dátumot, de végre meg tudták rendezni egy szép szeptemberi vasárnapon.

Szombaton még dolgoztam, munka után vonatoztam le Keszthelyre. Felvettem a rajtszámot, aztán átslattyogtam a szállásra. Verseny előtt nem szoktam inni, de most gyomorbántalmak miatt egy kis "gömbkólát" elszopogattam a vacsora előtt, aztán időben nyugovóra tértem.

Reggel a rajthoz vezető utat már a bemelegítésre használtam, 3 km kocogást írt elő edzőbá. Ezt teljesítettem, nagyjából végignézve a pályát. Itt is 4 kört kellett futni. Több szakasz már ismerős volt a BSZM-ről és az UB-ról, valamint a bicajtúrákról.

Kevesen álltak be az első rajtzónába, tehát ismét mutatkozott esély egy jó helyezésre. Ugyanakkor próbáltam inkább az időeredményre koncentrálni, felvettem az új - csapattárstól vett - futóórám is. A rajtnál addig előzgettem, míg az élre álltam, de hamar befogott egy igen fürge sporttárs. Vele nem is foglalkoztam, a tempómra figyeltem és az órára. A második körben a frissítésnél lehagyott még valaki - reménykedtem, hogy váltóban indul, de nem. A harmadik kör hozta a holtpontot, a végén ismét megelőztek. A dobogó elúszni látszott, de az időm jónak ígérkezett.

Nekiveselkedtem az utolsó körnek, ami a csövön kifér. Talán már nem is frissítettem, mentem, ahogy bírtam. Az önkéntesek remekül biztattak, eddig sehol sem találkoztam ilyen jó hozzáállással. Le a partra, célegyenes, fel a színpadra és megvan. 1:17:26, egyéni csúcs, abszolút 4., korosztályos 2. hely. 1:16-tal kezdődő idővel végeztek a 2-3. helyen, nem volt az messze.

korosztályos dobogó

Visszakocogtam a szállásra (3 km levezetés), lezuhanyoztam, átöltöztem, aztán a strandon ettem egy zseniális pizzát az eredményhirdetés előtt. Keszthelyen is futottam egy félmaratont és végre újra egyéni csúcsot értem el.