Ritkán írok így futóversenyről, nézzük, miért is ez a beszámoló címre!
Az év elején alig tudtam futni, torokfájós-köhögős nyavalyával küzdöttem. Évek óta nem voltam több napig beteg, most utolért a kórság. Keveset tudtam aludni a köhögés miatt és eléggé legyengültem. Valószínűleg a hajtós decemberre az évzáró futás sem tett jót.
Január közepére javult a helyzet, sikerült 2 tempósabb edzést beiktatni. A harmadik gyorsabb edzés gyanánt ismét beneveztem a Violin Maraton félmaratoni távjára. Szokás szerint a Kodály Iskola javára gyűlt a verseny bevétele.
Ezúttal a vonat + gyaloglás kombináció mellett döntöttem, a pályaudvar és a helyszínül szolgáló iskola közti két és fél kilométeres távot mintegy 25 perc alatt teljesítettem. Mosdó, rajtszám, átöltözés, ruhatár - a szokásos teendők. Bőven volt még időm az edzői utasítás szerinti 4 km-es bemelegítő futásra is. Aláöltözőben és pólóban indultam el, a versenyre is maradtam ebben.
Egyszerre indították a három távot: az 5, 10 és 21 km-t. Előre álltam, hogy ne kelljen a rajtnál sokat előzgetni. Néhányan, főleg a rövidebb távon kilőttek, én mentem a tervezett saját tempómban, 3:50-4 perc közt próbáltam belőni. A bevezető szakasz után 5 kört kellett tenni a belvárosban, majd visszafutni ugyanott. Az első kör elején félreérthető szalagozás miatt a pályán kívül futottam pár métert, de előnyt ez nem jelentett. Boronkay Petit megelőztem, úgy láttam a fordítóknál a rajtszámokat figyelve, a harmadik helyen vagyok. A következő körben, amikor már tisztult a kép - az 5 km-es táv indulói csak egy kört futottak - kiderült, hogy van még egy ember előttem. Nem erőltettem a felzárkózást, a tempót tartottam.
Az utolsó körökben az egyik szakasz mentén hatalmas autóforgalom volt, szinte szmogban haladtunk. Nem esett jól a kipufogógáz és érezhetően fáradtam is. Az egyik zebránál majdnem rám engedték a helyi buszt, jobban kell figyelni az útvonal-biztosítóknak! A harmadikat kb. 20-30 másodpercre megközelítettem, de nagyobb hajrára nem volt erőm. Az utolsó kör végén a kivezető szakasznál egy zebránál majdnem rossz irányba mentem, a rendőrök nem segítettek, viszont legalább egy kocsit elém engedtek. Még egy kanyar, és beértem az iskolába.
Gyanús volt, hogy a szpíker nem mondta be a nevem. Levezetés és átöltözés után láttam, hogy a Facebookon belinkelték az eredményeket: nem szerepelt a nevem a listában, többen rögtön kommentelték, hogy szintén így jártak. Bár csupán edzés gyanánt futottam ezt a versenyt, rossz érzés így zárni! Nem tudom, mit tettem volna, ha harmadiknak beérek ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése