Hegyi OB aztán szünet

Az intenzív versenyhetek és a németországi családi út (temetés) után még egy megmérettetést vállaltam: a hegyifutó félmaratoni ob-t.

A csömöri sportcsarnok elől indultunk kisbusszal Szentgálra. Hamar megérkezett az eső és egyre rosszabb idő lett. A pálya melletti legelőre beállva el is akadt a járgány a sárban. Egyelőre nem probléma, majd kivontat valaki!

Átöltöztünk és az utolsó lehetséges pilanatig a kocsiban várakoztunk. De aztán el kellett indulni melegíteni. Futottunk egy kicsit a szakadó esőben aztán beálltunk a rajtba. Elindultunk. 

Hamarosan elkezdtem csúszkálni, a cipőm talpa rögtön telement sárral. Korcsolyázásra hasonlított a mozgásom, nem futásra, sok helyen inkább sétáltam. Két kört kellett volna megtenni, de az első kör végén kiálltam, balesetveszélyes volt. A csapatversenyben már nem volt esélyünk a dobogóra, így nem kockáztattam.

Szeretek és tudok is terepen futni, de erre nem voltam felkészülve. Kell venni egy durva terepcipőt, ilyen időjárásra, kaptam is tippet, hol, milyen márkát.

A következő két hétvégén nem versenyeztem: Húsvét, szülinap, meg pihenni is kell néha. Elkezdtük a gátazást, a csapat OB-n 3000 akadályon (is) indulok majd.

Pozsony (Fél)Maraton

A második nemzetközi versenyem is hamar elérkezett, szerencsére Pozsonyba rövidebb volt az út, mint Splitbe. Vasárnap hajnalban mentünk, délelőtt lefutottuk, délután jöttünk haza.

A csapat rutinos tagjai már futottak korábban itt, így ismerték a járást. Egy bevásárlóközpont mélygarázsában kellett parkolni, a versenyközpont pedig gyakorlatilag fölötte volt.

Kicsit későn érkeztünk, a rajtszám átvétele után nem maradt sok idő bemelegíteni. 9 órakor indult a maraton és a félmaraton. A hűvös szél ellenére pólóban és rövidnadrágban, bár kesztyűben és sapkában álltam be a rajtzónába. Karszáram nincs, az a következő beruházás.

Elég sűrű volt a rajtzóna, az 1:30-as félmaratoni és a 3:15-ös maratoni iramfutó magasságába tudtam beállni, előrébb nem sikerült magamat verekednem. Egy szlovák dalt elénekelt a helyi sztárvendég hölgy, aztán szlovák visszaszámolásra lőtték el a rajtot. Gyorsan előretörtem, találtam egy bolyt, aztán igyekeztem a 3:40-es tempót tartani. Egy bő kilométer után láttam, hogy túl gyors, inkább lemaradtam és mentem a saját tempómban. Kis szél fújt, de nem zavaróan.

7 km-nél

Hosszú oda-vissza szakasz volt az első 7 km, aztán a vár alatt, kisebb emelkedőkkel tarkított macskaköves utcákon vezetett a pálya. Némi kanyargás után a Duna-partra lyukadtunk ki, itt egy pici holtpontot kellett átvészelnem, de aztán újra szaporáztam.

Elfutottunk az "ufós" híd alatt, hogy a következőt megmásszuk. Egy park következett, már csak pár kilométer. Aztán vissza a hídon - na, ez nem hiányzott! De rögtön a célegyenes. Az első női versenyzővel együtt értem be, ukrán lány, jól esett az a taps is, amit ő kapott. 

1:18:16, még maradt bennem, egész frissen tudtam elsétálni a ruhatárhoz. Gyorsan felvettem egy meleg ruhát, aztán visszamentem a kocsihoz. Szép lassan beértek a többiek is. Zoli egyéni csúcsot futott félmaratonon. Kinga 2. lett a korosztályában a maratonon, én korosztályos 3. a félmaratonon, így az eredményhirdetést is megvártuk. A szél feltámadt, hidegebb volt, mint a verseny alatt. Még ittunk egy kávét, aztán elindultunk haza. Jó kis túra volt, sikerrel szerepeltünk!

félmaraton korcsoportos

maraton korcsoportos

a díjak

a csapat

Vivicittá 21+10 km

Tavaly már "bevállaltam" ezt a duplázást. Akkor áprilisra neveztem, jó felkészülésnek tűnt. A járvány miatt július lett belőle és kóválygás a párás meleg időben.

Idén végre élőben, a tavaszi időpontban rendezték a Vivicittát. Az őszi maratoni eredményemmel ingyen nevezhettem. Némi kattintgatás után kiderült, hogy a 21+10 km-re is beenged ingyen.

A múlt heti egyéni csúcs után optimistán vártam ezt a versenyt is. Szombaton még elkezdtem a Kéktúrát - keveset mozgok mostanában jeligével -, aztán beugrottam még egy születésnapra is, este döbbentem rá az óraátállítás tényére. 6 órácskát aludtam, hajnalban irány a Margitsziget.

A rajtban találkoztam csapattársaimmal, köztük a frissen igazolt Erdélyi Zsófival (kétszeres olimpikon).

Kinga, Zsófi, Mester meg én

3:40-es tempót tervezett egy tanítványával, mondtam, velük tartok. A tervezett tempó persze gyorsabb lett, én pedig nem voltam elég friss: féltáv körül, a Szabadság-híd táján elengedtem a bolyt és az újabb egyéni csúcsot. Küzdöttem tovább a saját iramomban, ami így is 3:50 körül alakult.

Óbudára visszaérve komoly kísértést éreztem, hogy belegyalogoljak, de ellenálltam. Az Árpád-hídra felfelé vezető szakaszt megfutottam, onnan pedig már "el lehetett engedni a lábakat". 1:19:18-cal értem a célba. 2 perccel lassabb a múlt heti időnél, bár a pálya is kicsit nehezebb volt. 3 éve 1:30-cal végeztem, akkor nagyon boldog voltam. Most egy közepes futással 1:20-on belül. Változnak az idők ...

Frissítés, nyújtás és átöltözés után pihentem egy kicsit. A 10 km-es futamra ígértem segítséget Gábornak, akit a harmadik oltás meggyötört, azóta nem találja a formáját. Megérkezett, bemelegítettünk, beálltunk a rajtba. Kényelmes 4:20-as tempóban indultunk, ne fussuk el az elejét. 3-4 km között jelezte, hogy felment a pulzusa, lassítanunk kellene. Ezután a 4:30-as átlagra figyeltem.

Igyekeztem biztatni, viccelődtem; figyeltem, hogy bírja. Hamar eljött a Margit-híd, ahonnan egy baráti lejtő és egy hosszú célegyenes várt csak ránk. Le a futókörre, be az uszoda mellett és egy végesprint. 45 perc 30 másodperc, tökéletes. Gábor nagyon hálás volt, cserébe csak egy hazafuvart kértem. Ő Gyömrőn lakik, tehát csak egy kis kitérőt kellett tennie.

Két nap után összesítette a BSI a 21+10 km eredményeket, természetesen idén is élen végeztem ebben az összevetésben.