Októberben két BBU félmaratonnal zártam az aszfaltos szezon érdemi részét.
2020. október 23. Kolonics György Emlékfutás
Tavaly itt futottam a legjobb időmet, megközelítve a 4 perces átlagot. Idén még merészebb céljaim lehettek.
A maratonhoz hasonlóan, a tavalyi szép időjárás helyett borongós idő uralkodott. Hideg szerencsére nem volt, rövid ujjúban tudtam futni. Az első tempóját nem tudtam tartani, de a második helyen biztosan haladtam.
rajt
 |
| a második helyen |
Felért mögém egy másik futó, de megelőzni nem tudott. A békásmegyeri gáton erősítettem, a harmadikat lehagytam, de az első utoléréséhez nem volt elég hosszú a részhajrám. De a tudat jó érzéssel töltött el, hogy tudok gyorsítani. Kellett is, mert a harmadik újra felért; lassúnak éreztem magam, valahogy nem pörögtem fel eléggé. Már visszafelé egy váltó is befogott, utaztunk a váltóval, de aztán ismét én tudtam újítani. Az északi vasúti hídtól nem hagytam esélyt, hogy megelőzzenek.
éppen kezdem a hajrát
Maga az időm, 1:19:25 kicsit csalódás, jobbat vártam, 1:17-tel lehetett nyerni, de a dobogó ismét meglett. Eredményhirdetést a vírus miatt nem rendeztek, majd postán kapjuk a díjat.
2020. október 31. Halloween Run
Az Intersport Terepfutás elmaradt, erről hamar hírt kaptunk. Szerencsére közben be tudtam nevezni egy föld alatti futásra. Érdekes módon délután rendezték a futamokat, emiatt a családi ebédről le kellett mondanom. Betésztáztam, aztán elbattyogtam Kőbányára. A februári Föld Alatti Futáshoz hasonló módon rendezték – 3 kör részben a kőbányai pincerendszerben – persze most a vírushelyzetnek, illetve a Halloween tematikának megfelelő módon.
vetítés a falon
 |
| vetítés mozivászonra |
 |
| díszlet |
 |
| személyzet |
A februári futamon 3. lettem, a Kolonicson 2., itt az első helyre hajtottam. Vizslattam a bemelegítés alatt a többi futót, senki nem tűnt nagyon pengének, meglehet ez. Az első körben gyorsan az élre is törtem, aztán az alagútban önkéntelenül lassítottam – a Föld Alattit ott buktam el – , be is ért két futó. Egy tempóban nyomtuk ezután, azért kóstolgattuk egymást kisebb tempóváltásokkal. Én az emelkedős részeken erősítettem, ezekből láttam, a hajrában lehet megnyerni a versenyt. Így is lett! Csak tartottam magam „lőtávolban”, nem akartam vezetni, nem akartam sem erőlködni, sem feleslegesen küzdeni.
taktikusan megbújok az élmezőnyben
 |
| egy lépcső tetejére felérve |
Az utolsó körben az alagút végén robbantottam, nem tudtak követni. A célegyenes előtti kanyarban mertem csak hátrasandítani, messze voltak a vetélytársak. Meglett, okosan, taktikusan! A verseny után kicsit beszélgettem a másik két dobogóssal, aztán mentem sörözni a Zita-Norbi lakba. Eredményhirdetést a vírus miatt itt sem rendeztek, majd postán kapjuk a díjat.
