Készület a BSZM-re

A januári távot még sikerült fokozni: februárban 560 km-t gyűjtögettem össze. Lássuk, hogyan is sikerült mindez!

Sok edzés. Konkrétan 2 pihenőnapom volt, 27 nap futás. Február 5-11. közt tartottunk egy edzőhetet, napi 2 edzéssel, összesen 180 km-t sikerült futnom. Az utolsó napi 40 km-hez ott kellett lenni fejben.

A következő héten könnyítettünk, csak 100 km-t futottam, és még egy kis Kéktúra is belefért. Aztán 123 és 142 km.

Két versenyen indultam, a BBU-n és a Gánt Trail-en. Utóbbi már márciusra esett, de a hét eleje még február volt :).

A BBU februári félmaratont zsinórban harmadjára nyertem meg. Mindig egy jó felkészülési verseny és közel is van. Ezúttal futódiszkó volt a tematika, jó hangulatot csináltak. Sajnos a három távot (7, 14, 21 km) egyszerre indították. Ezért egyrészt nem tudtam a tavalyihoz hasonlóan több távon is kilométereket gyűjteni, másrészt a lekörözgetés igencsak lelassított a második-harmadik körben. El is csúsztam, megzúztam a térdeim, úgyhogy felemás érzésekkel zártam a futamot.

rajtszámátvétel

rajt celebekkel

futódiszkó a föld alatt

 

A Gánt Trail-re már előző este leutaztam, becsekkoltam a helyi panzióba. Lefutottam a penzumot a faluban, aztán néztem egy kicsit a fedettpályás atlétika vb-t a tévében. Reggel hamar felvettem a rajtszámot, aztán megszemléltem a terepet bemelegítésképpen. Az eső megtette a hatását, a versenyen is volt dagonya rendesen, főleg a második körben. Az első körben vezettem, a végén beért egy sporttárs. A második körben az emelkedőn picit gyorsabb volt, nem akartam kicsontozni magam, beértem a második hellyel. Ugyanaz volt a nyeremény, plusz az elsőkről egy karikatúra is készült, ezt megúsztam :)

a bánya

cél

díjátadó

 

A végére egy jó hír. Februárban rendezték a hagyományos csömöri sportbált, amelyen megkaptuk az Év csapata díjat :D.

2024 január 500 kilométerrel

Idén januárban szerencsére nem voltam beteg, úgyhogy tudtam dolgozni. Volt teendő, az év végét a sok munka miatt elengedtem. Futni futottam, de csak szinten tartásként, stresszlevezetés gyanánt.

Januárban viszont majdnem minden nap mozogtam, csak 2 napot hagytam ki, összejött ez a szép mennyiség 110 kilométeres hetekkel.

Két versenyen is elindultam. A Violin Maratont ezúttal kihagytam, viszont az új helyszínen rendezett Zúzmara Félmaratonon és a most télen megtartott Hello Pilis Trail 28 km-es Pap-rét távján is dobogóra álltam.

A BSI Zúzmara Félmaratonján eddig egyszer futottam, 4 éve, a Kincsem Parkban, nem volt olyan jó a pálya. Idén Budakalászon már mindennel elégedett voltam. Gábor elvitt kocsival, hamar felvettük a rajtszámot az Auchan szolgálati helyiségben, átöltöztünk a kalászi sportcsarnokban, flottul ment minden. A szép napos idő is meghozta a kedvem. Egyedül a mosdó volt tele, de aztán elintéztem a mobilvécén a dolgom. 3 kör az Omszki-tó körül bemelegítésként, és indulhattunk. 

 

Beálltam a rajtba, ott is az elitbe, hiszen 1:20 körüli időt terveztem. A fiatalok kilőttek, én mentem a saját tempómban, nem akartam elfutni az elejét. A Megyeri hídon még sokáig együtt mentem egy sporttárssal a harmadik-negyedik helyen, de aztán visszafelé elhagytam és egyedül mentem végig. A fordítóknál láttam, hogy biztos előnyöm van, az önkéntesek is jelezték, hogy meglesz a harmadik hely, így nem hajráztam különösebben. Egy hosszú edzésnek futottam, kellemes meglepetés a dobogó. A győztes Mátékával levezettünk, bevártam Gábort, aztán jöhetett a megérdemelt pihenés.

 

A következő szombaton a Hello Pilis Trail-re mentem Leányfalura. Ezen a terepversenyen mindig részt veszek 2020 óta, kétszer a közép-, kétszer a rövidtávon voltam dobogós. Most ismét a 28,5 km-re neveztem.Sajnos előző nap volt egy kisebb problémám délután (váratlanul visszajött az ebéd), így nem voltam tökéletes erőben. Így is "rajt-cél második helyet" szereztem. Próbáltam menni az elsővel, de az emelkedőket nem tudtam annyira megfutni, inkább a biztos célba érésre figyeltem. A verseny után a szokásos gazdag menü várt, az eredményhirdetés végeztével pedig kórustársam látott vendégül, vissza tudtam tölteni az energiát.

 

A 2 sikeres verseny mellett készülök tovább a fő célokra, az áprilisi maraton után lehet kicsit lazítani.

2023 futóév-összegzés

A szezon felépítése

Az év elején egy decemberről elhúzódó betegség miatt még keveset futottam. Februárra épültem fel, innentől a maraton volt fókuszban. Kilométergyűjtés, hosszabb edzések, hosszabb versenytávok.

Májustól a rövidebb távok kerültek előtérbe, elsősorban a 3000 akadály. Az OB-ra nem mehettem, de masters EB-n jártam szeptember végén.

Októberben és novemberben ismét pár hosszabb verseny és vége is a szezonnak. A munka miatt elengedtem az év végét.

Tények, adatok

Versenyen 490,5 km-t futottam. Ez talán kevesebb, mint a korábbi években, de nem baj. Jobban felépítettem a szezont, rövidebb távokat is teljesítettem.

Összesen 5071 km-t regisztráltam a Strava-n, aminek 92 %-a futás, azaz 4665 km.

12 győzelem és további 4 dobogó egyéniben. Korosztályos helyezéseket nem írtam ki külön, hiszen több  verseny eleve masters volt.

Csapatban 3. hely a maraton OB-n illetve az UB-n.

Hiányérzet

A félmaraton nem volt fókuszban, nem is fejlődtam idén.

Egyéni csúcsokkal nem vagyok elégedett, pályán értem el párat, de maradt még bennem.

 

A hegyi OB-k és a Spar Maraton vacakul sikerültek.

Büszkeségek

A csapateredmények: az említett UB, maraton OB mellett a csapatbajnokság.

Egyéniben a Panoráma Trail, a Gánt Trail és a masters EB szereplés.

 

 

Novemberi futamok

A 2023-as szezont a Jysk Balaton Maratonig (félmaratoni táv) terveztem. Tudtam, hogy utána sok lesz a munka, a többi versenyt elengedtem.

Három év után ismét megrendezték a BBU Halloween Run-t. Az volt az első emlékezetes győzelmem, szép hajrá után. Idén egyrészt ismételni akartam, másrészt a siófoki versenyre remek felkészülést jelentett. A helyszín és a táv a szokásos: 3 kör, részben alagútban. A szokásos módon el is kezdtem a tempózást. Bár az első körben az egyik sporttárs még együtt futott velem, a második kör elején otthagytam. Innen már "csak" végig kellett menni a címvédésért, sikerült. Fotót magamról sajnos a verseny FB oldalán nem leltem.

 

A Dunakanyar Félmaratont családi születésnapozás okán kihagytam, inkább egy átmozgatót futottam a pályán. Nem lett volna nagy kihívás a verseny, ellenben sokat kellett volna utazgatni. 1:26-tal nyertek, 5 perccel jobbat bármikor teljesítek ...

A Balaton Maratonra Péterrel utaztunk, elég hamar odaértünk, volt idő mindenre. A szokásos hűvös szél fújt, a tavalyinál is zordabban. Igyekeztem az utolsó pillanatra hagyni a versenycuccra való levetkőzést ... Beáltam az elejére, aztán hadd szóljon! Viktorral és Bencével álltunk össze egy bolyba, mentünk együtt szépen. A kör végén a partra visszaérve próbáltam ritmust váltani, ez nagyon nem sikerült, a szél megállított. Bence csak egy kört futott, Viktorról pedig kissé leszakadtam. Küzdöttem, végigmentem, hoztam az idei stabil 78 percet, de nem volt egy kiemelkedő futás.

 

Még egy nevezésem volt az évben: keresztlányommal teljesítettük a Penny Mikulásfutás 2,3 km-es távját. Nagyon ügyes volt, 5 évesen simán végigment, minimális sétával, 19 perc alatt.

Az év végén is folyamatosan futottam, majdnem minden nap, de már nem a tempó vagy a táv, csupán a szinten tartás miatt, akár az alvás rovására is. Sok volt a munka, mint írtam a bejegyzés elején.

Panoráma Trail győzelem

Már az év elején beneveztem erre a gyönyörű terepversenyre. Harmadszor mentem, a harmadik különböző módon. 2021-ben Füzér volt a versenyközpont, tavaly és idén Boldogkőváralja, de idén a vonatot megszüntették, így Encstől buszoztam.

Remek szállást foglaltam, becsekkoltam és felkocogtam a várba a rajtcsomagot átvenni. Keltettem némi megrökönyödést a rövid ujjú pólómmal :). Utána betoltam egy remek pizzát a kis étteremben, lecsúszott két sör is, jólesett. Aztán nyugovóra tértem.

A verseny napján reggel a szokásos teendők: korai ébredés, reggeli, beöltözve a rajtba, mosdókör többször. Szerencsére szép napos idő ígérkezett, így a póló-karszár megoldást választottam egy vékony sapkával. A bemelegítést nem toltam túl, inkább csak "beolajoztam" az ízületeket, 45 kilométeren lesz idő bemelegedni :)

Boldogkő vára

rajt

 

A rajt után a taktikám szerint igyekeztem kb. 4:30-as iramban haladni és előnyt szerezni. Ez be is jött, rögtön az élre álltam. Az első szakasz az erdőben elég sáros volt, a patak is megáradt, az átkeléseknél igen hamar vizes lett a cipőm. Legalább nem kellett emiatt aggódni! Sok fadőlés is akadályozta a haladást. A regéci várba vezető emelkedőt is megfutottam, itt már sok váltót is utolértem. (Ők 30 perccel előbb rajtoltak.)

Regéc vára

a várból lefelé

első frissítőpont

 

A várból lefelé a lejtőn tudtam picit pihenni, aztán újra emelkedett. Ez még nem is fájt, futottam szépen. A gyomrom már korábban jelzett, a kóla csak rövid ideig oldotta meg a gondot: egy gyors "kekszelésre" beugrottam a bokorba. Csak egy sporttárs előzött meg, ő is váltóban indult; egy darabig együtt mentünk, aztán gyorsítottam és otthagytam.

Telkibányán egy kóla és egy banán frissítésnek, aztán jöhetett az utolsó harmada a távnak. Na, ezen a ponton már küzdős volt: felváltva belesétáltam és futottam. Sokszor nem is a fáradtság miatt, hanem a mozgásomat kellett összerakni a csetlés-botlás állapotából. De nem volt senki se előttem, se mögöttem.

Végre beértem Hollóházára, onnan már csak 6 km. Egy egyenes szakasz, megtoltam; egy domb, ahonnan már látszik a cél. A füzéri vár. 

 

Próbáltam minél többet futni, kevesebbet sétálni. De a lényegi kérdések már eldőltek, senki nem volt már veszélyes. 4 óra 7 perccel megnyertem a versenyt. Hihetetlen, ismét összeraktam magam a maratoni csalódás után!

cél

díjátadó

Sikeres kudarc a maratonon

Az EB-n a hosszabb távokat igazából az őszi hosszabb versenyekre való felkészülés miatt is vállaltam. Hazaérkezés után 2 héttel jött is a Spar Maraton.

Remek futóidő köszöntött ránk vasárnap: hűvös, picit csöpörgött az eső, kicsit fújt a szél, de semmi extrém körülmény. 3:50 körüli tempót választottam, nem futottam el, szépen mentek a lábak. Viszonylag hamar kezdtem frissíteni, hogy ne fogyjak el, mint Bécsben: kb. 8 kilinél egy fél gélt betoltam, 12 kilinél pedig egy banánt.

A lágymányosi fordítónál egy olasz sráccal elkezdtünk összedolgozni, váltott vezetéssel haladtunk. Érdekes, hogy vezetni jobban esett, mint mögötte futni. Így mentünk el egészen a Margitszigetig. Ott ő valamiért megnyomta a lejtőt, én csak "elengedtem a lábakat", ezt a hátrányt nem is sikerült visszahoznom. 

De nem is ez volt a legnagyobb baj. 4 percesben kellett volna végigmennem egy sima egyéni csúcsért, ám kezdtem fáradni, mégsem kívánt semmit a gyomrom. Az Árpád-hídról lejőve ez az érzés hányingerbe fordult át. Jólesett volna kidobni a taccsot, de nem sikerült. Szenvedtem és lassultam. Az utolsó frissítőnél volt kóla, az helyretett valamelyest, hogy futómozgással teljesítsem a maradék pár kilométert.

4 perces átlaggal értem be, a bécsi időmet hozva, viszont hatalmas hiányérzettel. Örülök, hogy végigmentem az ötödik maratonomon; csalódott vagyok, mert a 2:40 teljesen reális lenne. Látszólag elfutottam, azonban inkább ez az érthetetlen gyomorprobléma tett be. A frissítésen még dolgozni kell.

Pescara EMACS utolsó rész

2023. október 1. vasárnap

Reggel korán kellett kelnem, először az EB során volt ilyen. Egyrészt a verseny előtt 3 órával szoktam enni utoljára, másrészt az első buszt kellett elérjem. Szerencsésen megérkeztem a stadionba, ahol olaszos lazasággal készültek a futamra: 1 órával a rajt előtt még semmi nem állt készen.

Először hát nagyon könnyen melegítettem, aztán amikor a csomagmegőrző is megnyílt és le tudtam adni a felszerelést, akkor már erősebben. A call room procedúra után futottam még egy kilit, de már úgy beálltak a rajtba a futók, mintha el akarnák lőni 10 perccel idő előtt. Ezt az érzetet az olasz szpíker karattyolása is erősítette.

Picit előrébb furakodtam, ne a tömegből induljak, így csak 20 másodpercet vesztettem a startnál (számoltam). Ésszel kezdtem, figyeltem az órámat, 3:30 körül. Egy bolyt is elkaptam és velük mentem. Pár kilométer után picit erősítettem és felkúsztam egy másik bolyra, ami persze pont felbomlott. Sebaj, nyomtam tovább, vissza a stadionhoz, 36-37 perc körül teljesítettem az első kört, teljesen jó. A második körben sajnos picit gyengült a tempóm, főleg a hidak emelkedői viseltek meg (összesen 4 híd volt). Igyekeztem pozitív maradni és felszívni magam. 2 gélt is bedobtam, 7 és 14 kilométernél. Biztos segítettek, legalábbis semmi gyomorproblémát nem okoztak. Más frissítőt nem is vettem, illetve egyszer vízzel leöntöttem a fejem.

A befutót kicsit bénán intézték, a stadion előtt kitették a célkaput, de maga a célvonal a 100 méter céljában volt. Elég félrevezető tud lenni 21 km tempózás után. 8. lettem a korosztályban, reális egyéni csúccsal is legfeljebb 2 futót tudtam volna megelőzni. 71 perc elég volt a győzelemhez. Régen futottam már hosszabb távot 10-12 km felett, rám fért. Siófokon meglehet majd a 3:30-as tempó.

Ettem két kis pizzát, ittam egy csapolt sört, nagyon jólesett. Aztán elindultam haza. Vonat Rómába, majd átszállással a reptérre, most itt várom a kapunyitást.

vonatút közben

Róma Fiumicino reptér