2023. szeptember 24. A vasárnapi napló.
Két pihenőnap után tehát én is elkezdtem a versenyzést. Simák Geri még otthon rábeszélt, hogy fussak mezeit is, mert így lehet egy jó csapateredmény. Aztán ő nem jött el Pescarába, Tihanyban nyomta a hashtag versenyét. Én büszkeségből nem léptem vissza, vagy lesz egy jó eredmény, vagy bemelegítek a hétre.
Furcsa, hogy délután kellett futni; nem reggel vagy este. A bioritmust ennek megfelelően módosítva 11-re letudtam az ebédet és mentem a buszhoz. 11:20-kor érkezett a 11:30-as menetrendhez képest, de 20 perc ráhagyással dolgoztam. Vasárnap csak óránként jár, szóval nem mindegy! A stadionnál monszun fogadott. Nem mentem át a parkba ázni, ücsörögtem a fedett nézőtéren, néztem az üres pályát – minden versenyt leállítottak. Összefutottam egy belga színekben induló sporttárssal, aki amúgy anyai ágon olasz, apai ágon magyar, a neve pedig Németh. Magyarul nem beszél, de minden más világnyelven igen. Engem is olasznak gondolt a szerelésem alapján: az olaszok a saját nemzeti színeik sorrendjét rendszeresen nem ismerik fel. Amikor az eső picit enyhült, átsétáltunk a parkba. Itt kiderült, hogy az ő kategóriája 13 órakor indult, szóval lekéste a rajtját – lehet, picit félrevezettem, hogy 14 órára mentem, de mindenki a saját versenyét figyelje, vagy fizessen csapatmenedzsert. Én megtaláltam a magyar csapat bázisát (egy pad szolgált főhadiszállásként), Telek András önjelölt módon szépen ellátta ezt a feladatot. Na, erre még visszatérek.
Boross Gáborral bemelegítettünk, aztán call room és rajt M35, M40 és M45 korcsoportban. Nem álltam be az elejére, nem vagyok én Mester. Rajt után 100 méterrel egy 270 fokos kanyar, igazán izgalmas vonalvezetés; majd egy nyomtávos részek, jól beragadtam. Végre lehetett előzni, persze elcsúsztam a sárban, de egy közepesen csúnya szó után felpattantam és nyomtam tovább. Az első két kört 12:30-cal teljesítettem, ekkor András elkezdett tanácsokkal ellátni, milyen stílusban fussak (kar lejjebb, kisebb lépések). Megpróbáltam betartani ezeket, ettől persze sokkal lassabb lettem – én nagy léptekkel futok és kész. Sebaj, amúgy is visszább akartam venni, holnapra kell az erő. Volt sok vizesárok, azokba mind beleléptem, legalább a cipőmről lemostam a sarat. 25:27-tel értem be, hivatalosan 11. helyen M40-ben. A dobogóhoz kb. másfél perccel kellett volna jobbat futni; továbbá beállni az első rajtsorba és menet közben figyelni, ki melyik korcsoportban van a három közül. Bemelegítésnek jó volt, nem csaptam szét magam, szépen levezettünk és pár repülővel le is ráztuk a lábakat. Visszakocogtunk a stadionba, spanoltunk a többi magyarral.
Az eső újra rázendített, szerencsére pont jött a busz, gyorsan hazamentem, vettem egy forró zuhanyt és betoltam egy jó rántottát. Holnap elvileg 15:40-kor futok, de az időjárás ezt még módosíthatja, holnapra is esőt jeleznek. 14 fok van, nem győzik a rekortánt takarítani, a vizesárokból is ki kellett merni vizet, tapasztalatból hallottam, hogy jó buli.
