12+30 km

Május 30-június 2. közt kórustábort tartottunk Szobon, nyilván bringával mentem oda és vissza. Ha már a Kékes Csúcsfutással ütközött, legyen valami sportélmény :)

A június 9-i Keszthelyi Kilométerek félmaratonról is le kellett mondanom, mert kollégáknál volt buli. Cserébe a jövő évi versenyre van egy érvényes befizetésem.

A június 14-16-i hétvégén viszont két részletben lefutottam egy maratoni távot.

Június 14. pénteken a Panorámafutás Moonlight Run, Szob-Nagymaros közt.

Szobra bringával 3,5 óra alatt értem bringával két hete, most 2,5 óra alatt tömegközlekedéssel. Sebaj. Naplemente után startolt a verseny: fejlámpa, holdfény, csillagok, hangulat. Az élboly (első öt futó) tempója kicsit gyors, de a 6. helyet stabilan tartottam. Az utolsó pár kilométeren valaki nagyon a nyomomban volt, de nem tudott megelőzni. 12,2 km 49:09 perc alatt, azaz majdnem 4 perc/km átlaggal futottam végig a távot. Mire a mezőny java beért, én már le is zuhanyoztam. Utolsó vonattal mentem haza, persze késett, úgyhogy az utolsó hév helyett jó kis éjszakai buszozás még a pihenés előtt. Másnap avagy aznap munka.

Szent László templom

startkapu

felkelő hold fénye a lemenő nap fényében

a befutóérmet már a vasútállomáson lefotóztam

Június 16. vasárnap a Szeged Maraton 30 km távját teljesítettem.

Szombaton munka után telekocsival mentem Szegedre, a szállás volt frizbis csapattársaknál várt. A házigazdám is indult céges váltóval, így elvitt a rajthoz.

Start hajnali negyed kilenckor, de már tűzött a nap, kutya meleg volt. Pár km a városban - ez még laza mozgással ment, utána 10 km a gáton. Semmi árnyék, csak napfény. Frissítettem én mindenhol, Tiszaszigeten még slaggal is lelocsoltak, de úgy éreztem, csak kocogok, hogy beérjek a célba. Sosem futottam még ennyit, félmaratont is csak ötször. De így is beértem második helyen, 2 óra 27 perces idővel. Fontos lépcsőfok a maratonra való felkészülésben. Persze pont akkor volt eredményhirdetés, amikor meglátogattam a kis szobát, de sebaj, a díjamat megkaptam. Nagy-nagy erőt, hitet és motivációt adott ez a verseny!

a piros gomb

"very kibaszott fucking danger"

a díj

EU15 futások

A futást a Vivicitta után sem hanyagoltam el.

A húsvéti hétvégén nem mentem versenyre, utána le kellett mondjam a balatonlellei félmaratont, kicsit beteg voltam, de erről már szóltam. Májusban viszont újult erővel folytattam az edzéseket és a versenyeket. A célokat is újraterveztem: a 4 perc/km tempó elérése a 10-20 km távon illetve a maraton teljesítése.

Az EU tagság 15 éves évfordulójára szervezett 15 km-es versenyek következtek. Gazdaságos megoldás, értsd: ingyenes, csak regisztrálni kellett. Május 4-én Pusztaszabolcsra vonatoztam, hogy ott a sportpályán ücsörögjek kb. másfél órát egy sátor alatt, a programokat elmosta az eső. Aztán eljött a futam ideje. Nem volt egyértelmű, hogy emlékfutás vagy verseny, mindenesetre az élboly elindult, én pedig velük tartottam. Pár kilométer után, a várost már elhagyva tempót váltottam és innen egyedül futottam végig a távot; Iváncsára és vissza. Az eső kitartóan szakadt, szerencsére az aszfalt felmelegítette a vizet. Pontos chipes időmérés híján a mobilom órájra tudok hagyatkozni, miszerint 1:05-tel futottam be. A második percekkel utánam, már rég lenyújtottam addigra. Az első győzelem, nem volt erős mezőny, de akkor is büszkeség. Finom gulyást kaptunk a futás után.

Egy héttel később, május 12-én rendezték a budapesti futamot, kicsit nagyobb szabású rendezvényként :). Ezen 5 éve indultam, akkor 50 perc alatt sikerült a 10 km. Most két kört kellett futni a Szabadság térről indulva. Szakaszosan indították a futókat, már lezárták az első turnust, de sikerült bedumálnom magam ide, a 4 perces iramfutó csoportjába. Sajnos sok lassabb emberke is ebben a turnusban startolt, így nem sikerült utolérnem az iramfutót, sokat kellett kerülgetni a rajtnál. Kicsit el is engedtem, inkább nyomtam a saját tempómban. Sok önkéntes volt, biztattak, mondták, hányadik helyen állok. Jól esett a futás, a második kör hajráját az első női futóval futottam le, húztuk egymást. Úgy 300 méterre a céltól elengedett a telefontartó, kipotyogtak az irataim. Gyorsan összeszedtem és befutottam. 1:02:49 lett az eredményem, amivel összetettben 17. helyen végeztem, korosztályomban 7. helyen. 4:11 perc/km átlaggal és meg sem hajtottam teljesen.

Nem az EU futásokhoz, de májushoz tartozik a következő verseny, a Polar Kenese Futam, félmaratoni táv, értelemszerűen Balatonkenesén :), május 26-án.

Szombaton reggel bringával mentem munkába, délután a munka végeztével irány a Déli Pályaudvar. Balatonvilágosra levonatoztam, ott már a leszervezett szállás várt a Vértesyék nyaralójában. Közös vacsi, de én nem fogyasztok alkoholt. Reggel bringával át Kenesére a strandra, bemelegítésként. Szinte csak a szervezők voltak még, átvettem a rajtcsomagot, átöltöztem, lekötöttem a bicajt. Három 7 km-es kör, a "sík" pályán egy kb. 15%-os emelkedő. Persze bírtam az emelkedőt, többet előztem ott, de az időeredményeknek nem kedvezett. Az sem, hogy néha rossz irányba akartak irányítani az önkéntesek. A harmadik kör már kissé nyűgös, 1:34:12 és 8. hely volt a jutalmam. A verseny nem volt különösebben emlékezetes, de a cipőfúzőre rögzíthető, újrahasznosítható chip tetszett.

Frissítés és nyújtás után még áttekertem Lepsénybe, onnan ment vonat időben, desszertként Kelenföldről még hazatekertem.

 

Három félmaraton három hét alatt

Eljött a versenyzés ideje. Kineveztem a félmaratont az idei fő távomnak és az 1:30-as időt célomnak.

Beneveztem az első versenyre: március 31-én vasárnapra a Generali Runner's World félmaratonra, Balatonfüredre. Az első verseny hétvégéjén pedig bringás ismerőseim, a Vértesy nővérek befűztek egy "nulladik" versenyre; a Gerecse Tavaszi Terepfutásra, 15 km-re. Így a már használt aszfaltos cipőm mellé beszereztem egy terepcipőt is, amit péntek este gyorsan teszteltem.
Kétnapi cucc összepakol, találkozó a BAH-csomóponton, irány kocsival Baj. Becsekkolás, bemelegítés, aztán eljön a rajt ideje: "fussatok, bolondok"! A táv eleje kényelmes, ki a faluból, át a mezőn, aztán eljön az emelkedő. Kocogok, majd belesétálok, nagy nehezen eljön a teteje és a frissítőpont. Lefelé lehet csapatni, majdnem kihagyom az ellenőrzőpontot is. Vissza a mezőre, mély a talaj, fárasztó haladni, egyvalaki megelőz a hajrában, de csak eljön a célegyenes. Harmadik lettem a korosztályomban!

hip-hip hurrá

a hölgy lemaradt a saját eredményhirdetéséről, nem a férfi mezőnyben indult :)

Kocsival visszavisznek a Déli pályaudvarhoz, ahonnan egyből megyek Füredre. A vonat különböző problémák miatt 150 percet késik a 123 perces úton. Szállásadóm eljön értem kocsival és még a teszkós bevásárlásomat is megvárja. Reggel leballagok a kikötőhöz, hamar megvan a rajtszám, hosszú az idő a rajtig. Az elit futók elrajtolnak, utána én is a nem elit mezőnnyel. 2 kör Füreden, a hajógyár és az arácsi rész közt. Az első kör nagyon vidám, örülök a szurkolásnak, az emelkedőn is könnyed léptekkel haladok. A második kör hajógyári fordítójánál jön ki a fáradság, lassulok, de a Tagore sétány közeledte erőt ad. 1:37:16 lett az időm és 28. hely, nem rossz egy terepfutás másnapján. Visszaballagok a szállásra, zuhany, majd irány haza, tartalmas hétvége volt!

csak egy hangulatkép a Tagore sétányról

Április 7-én a Panorámafutás Dunakanyar Félmaraton versenye várt. A vonat szerencsére pontosan haladt. A táv Nagymaros - Zebegény és vissza, megfűszerezve a Sárkánydomb kaptatójával. Összeállok egy másik futóval, együtt haladunk, kicsit beszélgetünk is. A domb elég meredek, de szoktam edzeni dombon, kocogva megteszem. A csúcson egy frissítő, majd zúzunk lefelé. Egy kanyar még Szob felé a fordítóig. Már visszafelé futunk, át a Dőry-kastély kertjén, amikor elkezdek görcsölni a combom, és mintha a reggeli is lötyögne a hasamban. Nagyon belassulva küzdöm be magam a célba, fejcsóválás; ezt most nem értem, mi történt velem. 1:39:20 és 33. hely, ezt majd ki kell javítani.

Nagymaros temploma a vasúttól

a szép befutóérem

Április 14-én a Vivicittá félmaratonra neveztem, amolyan születésnapos versenyként. Nagy tömeg a Margit-szigeten, sok országból sok lelkes ember. Iramfutók is vannak, a 4:13 perc/km-es pont jó is lesz, hogy teljesítsem 1:30 alatt. Utolérem őket és velük futok: "you have only one job" üzemmódban. Kicsit fejben azért elgörcsölöm; az utolsó frissítőnél (ami nem lett volna már szükséges) a pesti rakparton lemaradok, onnan küzdés van. Nagyon hosszúnak tűnik az utolsó egyenes a szigeten, többen megelőznek a hajrában, ami pedig nem jellemző. De 1:30:09 nettó idővel finiselek, gyakorlatilag megvan az évre kitűzött cél a harmadik félmaratonon.

futóhős

Beneveztem egy negyedik félmaratonra is, Balatonlellére, azonban kisebb hőemelkedés miatt azt el kellett engedjem, amikor jobban lettem, bringáztam helyette.  Májusban folytattam három versennyel.

A kezdetek

Középiskolában jó futónak számítottam a hosszabb távokon, de akkor ez csupán 1-2-6 iskolakört jelentett (kb. 500-1000-3000 m).  Negyedikes (alias tizenkettedikes) koromban már szabad kezet kaptunk a tesiórákon, így többször futottunk olyan 6-7 km-t is, jól esett kitisztítani a fejünket az érettségi lázában. Diákolimpiára, vagy bármilyen versenyre azonban csak kósza ötletként gondoltam, nem jutottam el a cselekvésig.

Egyetemen, az ELTE TTK Déli tömbjében eltöltött "jelentéktelen 10 év" (Kőhalmit idézve) alatt sokszor indultam a nevezetes 5vös 5km versenyen. A toborzásból is kivettem a részem, így a Biokémiai Tanszékkel rendre megnyertük a Legsportosabb Tanszék díjat. Az időm nem volt kiemelkedő, de azért általában 20 perc alatt sikerült teljesíteni a távot, egyszer talán még 18-19 perc körül is futottam. Más versenyre azonban soha nem neveztem be.

Egyetem után, frizbis karrierem során is jártam néha futni, de csak erőnléti felkészülés céljából, heti egy-két alkalommal. Budapesten, Szegeden, Bécsben is róttam a köröket, 5-10 km-es távokon, de versenyezni csak a frizbitornákon versenyeztem. Egyetlenegyszer indultam városi futóversenyen, 2014-ben az EU csatlakozás 10. évében rendezett 10 km-es emlékfutáson, Budapesten. Egy érdekes városnézésnek fogtam fel, egy jó 50 perces eredményt értem el, a tempót nem nehéz kiszámolni :) 2014-ben olvastam először a blog címét adó könyvet is, de még akkor nem "húzott be" a futásba.

2017-ben végre részt tudtam venni a céges futáson. Egy 8 km-es szakasz (Kismaros - Nagymaros) után még vállaltam egy részt, csak a sportérték miatt. De versenyekre még ekkor sem gondoltam.

2018-ban, azaz tavaly történt a "megvilágosodás". A frizbiben belekerültem egy ördögi körbe: nem megy a játék - negatív visszajelzéseket kapok - nincs motiváció - nem teszem bele a munkát igazán keményen - nem megy a játék. A játék által megkövetelt sprintelés nem ment, úgy éreztem, megkopott a gyorsaságom, ráadásul a combom is megfájdult. Elkezdtem hát ismét futni. Először a 400 m-es atlétikapályán 8-10 kört, aztán az aszfalton egyre nagyobb távokat, egyre gyakrabban. A sprintelgetéssel ellentétben a combom nem fájt. Visszajött a motivációm. Ez volt az első döntő mozzanat.

A céges futásra ezúttal is jelentkeztem. Ketten alkottunk egy csapatot Marci barátommal, egy futó - egy bringás. 21 km volt a táv, úgy terveztük, én futok 14 km-t, utána váltunk. Kellemetlen esős-szeles idő fogadott, az ősz első napja. Erdőbényéről indultunk, Marci mérte az időt, 4:10-4:20 perc/km tempóval futottam, domborzattól és széltől függően. Egy kanyart elrontottunk és vissza kellett mennünk, ekkor eléggé szakadt az eső. Tolcsván, az Oremus felé egy meredek szakaszt megnyomtam, jó volt érezni, hogy jó erőben vagyok. Utána egy földutas rész jött, Marci (és utána a többi bringás is) beleragadt a sárba. Kidörzsölt a póló, levettem és félmeztelenül futottam tovább a szőlők közt. Visszanéztem, Marci sehol. Fáztam, így futottam tovább. Már nem volt messze a cél, be is értem nemsokára a faluba. Életem első félmaratoni távját teljesítettem, úgy 1:50 alatt, dimbes-dombos terepen, esőben-szélben. Ez a futás volt a második – és legfontosabb – döntő mozzanat.

Beneveztem a Spar Budapest Maraton 5+10 km-es távjára. A helyszín ismerős volt, az ELTE Déli Tömbnél rendezték :) Először az 5 km-es versenyre került sor. Nyugodtan kezdtem, talán túlságosan is. 2 km-nél láttam egy órán, hogy jóval 8 perc felett járok, úgyhogy belehúztam és sikerült ismét 20 perc alatt beérni, egész pontosan 19:50 lett az eredményem. Volt kb. 45 percem regenerálódni és jött a 10 km. Itt már igyekeztem az elejétől beleadni mindent, azért volt egy kis küzdés, de simán beértem 43:30-cal, ami 4:21 perc/km-es tempó. Ez a verseny volt a harmadik döntő mozzanat.

Csak most, ezen sorok írásakor vettem észre, hogy az 5+10 km-en összesítésben a 3. helyet sikerült megszereznem :D.