2025. október 16. Utcai 10 kili
Az utolsó napokra felhős idő köszöntött Funchalra. Nem volt nagy eső, de rettenetes fülledtség uralkodott. valamelyik nap mostam egyet, de alig száradtak a ruhák.
Meglátogattam még egyszer Riberia Brava stadiont, a közelben van egy szép vízesés, de sajnos nem lehet megközelíteni turistaúton. Azért sétáltam egyet, megnéztem pár kétszázas futamot és hazabuszoztam. Ettem egy gyorséttermi menüt, mert mindig kell egy „rituális burgerezés” a futóversenyek alkalmával: a KFC-ben itt is rommá fűszerezték a krumplit és a csirkét. De legalább kihagytam a tésztát.
Pihengettem kicsit, adtam futótanácsokat volt kollégámnak itáliai Erasmus félévének idejére, és természetesen képbe kerültem a céges infókkal. Mindig csodálatos érzés, ha nélkülözhetetlen vagy a szabadságod idején. Végül bevásároltam az utolsó kajákat, ne a hazaút előtti másfél napon haljak már éhen.
Este 8 órára írták ki a futamot, negyed 8-kor átkocogtam bemelegítés gyanánt a kikötőhöz a tetthelyre. Koszár Zsoltiékkal összetalálkoztunk, a felesége vállalta az én csomagom őrzését is. A kis futóhátizsákom volt mindössze, a kislányuk babakocsijába elfért.
Kellően kaotikus módon zajlott minden, egy formális call room, magyaráztak a mikrofonba a szpíkerek, érdemi infót nem hallottunk. Toi-toi vécéket a rajt mögött 300 méterre helyeztek el, beláthatatlanul; akkor vehetted észre ezeket, amikor már megöntözted a parti sziklafalat és utána repülőztél egyet.
A verseny ellövése előtt elmagyarázták a szabályokat: csak a kijelölt frissítőponton szabad vizet inni, különben sárga lapot kapsz. Én nem láttam frissítőpontot meg mások se, a kiosztott sárga lapok számáról nem tudok.
Két kört kellett teljesíteni, kb. 2 kilinél volt egy emelkedő, a többi viszonylag sík, de macskaköves és félhomályos szakasz. Óvatosan kezdtem, jóleső városnézős tempóra törekedtem. Az első kör végén a rajtkapu alatt átfutva még a toi-toi vécékig el kellett menni, ott volt egy fordító és visszaérve a rajtvonalon lett teljes az 5 km. Tehát összesen a rajton kívül összesen négyszer haladtunk át a rajt-cél vonalon, ilyet még nem tapasztaltam hatalmas 7 éves karrierem során.
A második körben az emelkedő már kevésbé esett jól, utána próbáltam még erősíteni. A bolyomban levő sporttársakat legalábbis simán otthagytam. Telek Bandiék a parti célegyenesen a szokásos szurkolással vegyes észosztással még erőt adtak, nem engedtem el a végét sem. 38 perc lett a vége, és csatak izzadt voltam.
Keressük meg Zsoltiékat a cuccom miatt! Egy gyenge 10 perc fel-alá kóválygás a futók tömegében, tűt a szénakazalban, közepes mértékű türelmetlenség, de végül ők láttak meg engem. Megbeszéltük a tanulságokat, kocogtunk Zsolttal egy levezető 2 kilit, aztán én haza is kocogtam.
Otthon még fegyelmezetten elvégeztem a fitneszprogramot: nyújtás, henger, kaja, pia … alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése