Újpest-Vasas május 13-án

Nem, ez nem egy NB1-es derbi, hanem a hétvégi futókalandom története.

Címvédőként ismét beneveztem az Újpest Félmaratonra. Ugyanakkor igent mondtam egy Vasas pályaverseny 3000 méterre is, nem is figyelve a dátumot. Így esett, hogy két futamon is inuldtam egy napon.

Hajnalban taxival utaztam át Káposztásmegyerre, ez volt a legegyszerűbb megoldás. Felvettem a rajtcsomagom, átöltöztem, lassan bemelegítettem: a szokásos feladatok. Nem volt annyira hideg, mint tavaly szeptemberben, viszont folyamatosan esett az eső a napokban. Ujjatlan pólót és karszárat húztam.

versenyközpont

rajt

 

Ezúttal két kört kellett megtenni (a negyedmaratonon egyet), a tavalyitól eltérő útvonalon, 55 % terep és 45 % szilárd burkolaton. A terep a patakok partját jelentette, síkon, lekaszált füvön. Egyszerre indították a két távot, én hamar az élre álltam, az aszfaltos szakaszt megnyomtam, a terepen óvatosabban futottam. Átfutottunk a Schiller szalon parkolóján, aztán jött a patakpart. A visszafordítóknál láttam, hogy nagy az előnyöm, így a második kört már nem kellett teljesen megnyomni. 1:18-as idővel kényelmesen nyertem. 

 

Az eredményhirdetés után bevillamosoztam a belvárosba. Ettem egy "mekit", aztán átmentem Pasarétre, a Vasas atlétikai pályára. Szundítottam kicsit egy padon, amíg nem lehetett felvenni a rajtszámot. Beugrottam Marcihoz egy kávéra, aztán megnéztem Krisztián 800 méteres futamát. A 3000 méterre egyrészt nem volt nagy elvárás - mért idő híján bármi egyéni csúcs lehetett - másrészt az akadályra való készülés jegyében mégsem volt mindegy az eredmény.

A lassabb futamba kaptam besorolást, így is mindenki elhúzott egy kör után. Én egyenletes tempót tartottam, az egyik srácot sikerült is visszaelőznöm. Az utolsó kör előtt picit megnyugodtam, hogy tuti 10 percen belül célba érek, nem csontoztam ki magam, 9:51-et futottam. Megnéztük még a 10000 méteres OB döntőket, aztán Tóni hazahozott. Erről a versenyről nem készültek fotók, a szöveges beszámolóval kell beérnetek :)

Ultrabalaton 2023

Ígéretemhez hűen idén is erősítettem az Átlépjük vagy megkerüljük? váltót. Most a 7 fős csapatok közt indultunk, szombat este 7 órai rajttal.

Idén is vállaltam a nehezebb, dombosabb szakaszokat, sőt, a kisebb létszám miatt 45 km is jutott nekem. Rögtön a kezdő szakaszt én futottam a rajttól Aszófőig. A lelkesedés kicsit elvitte a tempót az elején, aztán picit lassultam, de így is bőven az egyik legjobb időt értem el ezen a 7 km-en. Pörgettük a váltásokat, rögtön hajtottunk autóval a következő pontra, mert ekkor még csak öten voltunk a Balatonnál (Eszter, Marci, R. és T. Zsolti és jómagam), ketten később érkeztek, Balatongyörökre.

startfotók a jelenlevőkkel :)

Fél 11 után Badacsonyban vettem át a stafétát, Badacsonytördemicen és Szigligeten át Balatongyörök Szépkilátóig 16 km. Itt okosabban kezdtem, 3:45-3:50-es tempó körül. A szigligeti emelkedőt viszonylag hamar megmásztam, ám lefelé is óvatosan haladtam a parkoló kocsik miatt. A Balatonedericsig vezető hosszú sunyi szakaszt ezúttal is fejben kellett jól kezelni, utána már gyorsan odaértem a váltóponthoz, ahol eljött a később érkező két társunk (Ákos és Gábor) ideje.

Ekkor jutott egy kis pihenő a balatonfenyvesi bázison: tészta, zuhany, kis alvás; életmentőnek éreztem. 

Hajnali fél 4-kor Fonyódligettől Balatonlelle nyugatig vezetett a következő kihívás. Sajnos Lelle nyugatnál nem várt a váltás, így még egy 2 km-es szakaszt mentem. Ott sem várt senki, de tovább már nem engedett a szükség. 5 perc után jött a felmentő sereg, egyikük vitte tovább a stafétát, másikuk a kocsit. Én pedig mentem toi-toi szünetre ... Na, ezután egy jó 20 percet vártam az igazi felmentő seregre, hiszen ott maradtam egyedül telefon, iratok és váltás ruha nélkül. De megérkeztek és át tudtam öltözni.

A bosszankodáson túllendülve várt még rám a Balatonvilágos-Balatonakarattya emelkedős 7 km, egyből a hírhedt világosi emelkedő aljából. Jól bírtam ezt is, 4 perces átlag alatt sikerült teljesíteni és nem is voltam olyan fáradt, mint tavaly. Eszter és Zsolt pihentek egy kicsit, amíg én megreggeliztem, aztán autóztunk tovább Almádi felé.

Jól haladt a staféta, 15 perccel a tervezett idő előtt haladtunk és egyre gyakrabban figyeltük az összetett állást is - esélyünk volt a dobogóra. A végén ismét pörgettük a váltásokat, mindenkinek egy szakasza volt. Nekem jutott a befutó, háromnegyed 11-től. Megnyomtam rendesen és 11-re be is hoztam a stafétát. Megszereztük a kategória 3. helyet, összetettben a 23. helyen végeztünk! Nagyon büszke vagyok a csapatra!

célfotó mindenkivel :)

a kupa

Vienna City Maraton - Maraton OB

Az év első célversenye a bécsi maratoni volt, mely egyben a magyar bajnokságnak is helyet adott. Erre készültünk hetekig, hónapokig.

Pénteken este utaztunk ki, szombaton "akklimatizálódtunk" és vasárnap rendezték a versenyt. 

Péntek délután 4-kor indultunk, egy megállóval fél 8-ra után értünk oda és még sokáig keringtünk egy parkolóhelyért. Kissé nehézkesen tudtuk elfoglalni a szobákat - 500 euróssal nem lehetett fizetni, aztán kiderült, hogy a foglaláskor használt hitelkártyát kell csupán megterhelni ... Aztán még beültünk egy vacsorára, ekkor is csak másodjára találtuk meg a megfelelő egységet (értsd: ahol ki is szolgáltak ...)

Szombaton reggel átmozgató futásként elkocogtunk a másnapi rajt helyszínére. Reggeli és csendes pihenő után a "Mekiben" ebédeltünk, majd a csapat másik felének megérkezése után felkerekedtünk a rajtcsomagért. Az átvétel ismerős helyszínen, a régi munkahelyem közelében volt, így a navigáció könnyen ment. Hatalmas egy hodály, keringtünk egy keveset, de végül sikerrel jártunk. Visszafelé tervben volt, hogy megnézzük a célt is - ez egy harmadik lokáció - de aztán letettünk erről, inkább elmentünk vacsorázni a Vapiano-ba és utána hamar nyugovóra tértünk.

Vasárnap kirámoltunk a szobából a kisbuszba, korán reggel elindultunk a rajtba, ezúttal persze metróval.

jó hangulatban reggel

Leadtuk a cuccunkat a ruhatárul szolgáló kamionba, elvégeztük a szükségleteket és beálltunk a rajtzónánkba. A nagy tömeg miatt csak pici bemelegítésre volt mód. 

utolsó fotó a rajt előtt

Végre ellőtték a rajtot. A (hónapokig sulykolt) terv szerint saját iramban kellett kezdenem, nehogy elfussam az elején. Ezt szépen sikerült betartani, 3:50 körül mentem. A frissítőket sem hagytam ki, először csak vízzel, aztán izóval, 15 km-nél kaptunk először banánt, azt is ettem. Jól éreztem magam, szépen ment a futás. 22 km-nél kb. 1:22-vel álltam, 26 km-nél 1:38-cal. Ekkor már jellemzően én előzgettem másokat. Ha a 16 km-t sikerül 1 óra alatt lefutnom, akkor megvan az álomidő. Sajnos 28 km-nél beállt a lábam, nem sikerült tartanom a tempót, 4 perces ritmuson kívülre kerültem. Elengedtem a nagy időt, mindenhol frissítettem, inkább meg is álltam, hogy jobban tudjak enni-inni, már csak a célba érésre ügyeltem. Hosszú volt a Ring, de végre eljött a célegyenes. 2:49-cel értem be a Rathaus előtti célba, ami még így is egyéni csúcs.

A ruhatárhoz keringtem egy háztömböt, mert elnéztem egy táblát. Beálltam volna a zuhanyhoz, de nem volt türelmem ácsorogni, inkább átöltöztem a parkban (törülköző alatt), nyújtottam egy kicsit és leültem pihenni. A befutócsomagban kapott kétszer fél liter innivalóm hamar elfogyott, úgyhogy ismét felkerekedtem, nehogy szomjan haljak. Végül találtam egy gazdátlan izót, aztán a kólás sátorban sikerült némi jeges teát vételeznem.

Közben beérkezett mindenki, összegyűlt a csapat. Következett a magyar bajnoki futam eredményhirdetése. Én egyéniben 8. lettem, a fiúcsapat 3., a lányok pedig csapatban nyertek. Amikor anno Bécsben ide jártam koncertekre, nem gondoltam, hogy egyszer én is állhatok a színpadon.

 

Visszacsattogtunk a hotelhez a kocsiért - a 24 órás jegy pont kitartott - aztán elindultunk haza. Szuper hétvége volt, eredményesen tértünk vissza! Kedden az edzés után a polgármester köszöntötte a csapatot, az OB legeredményesebb egyesületét :)