Június 12. szombat
Az osztálytalálkozó előtt még lefutottam a BSI Helló Nyár! virtuális félmaratonját, a szokásos Cinkota - Naplás-tó - Major út - horgásztó - Vízműsor útvonalon, az időm összesítésben a 3. helyre volt jó. Délben irány Szentendre, a találkozó másnapján rendezett mogyoródi terepfutást kihagytam :).
 |
| track |
A következő héten nem találtam értelmes versenyt a naptárban, viszont sikerült valami gyomorbajt összeszednem, két napig gyengélkedtem, csak könnyű edzéseket tudtam végezni. A két szabadnapom így fájdalmasan tétlenül telt.
Június 25. péntek
Munkás hét után következett az egyik kedvenc versenyem, az éjszakai Dunakanyarban. Még pénteken is dolgoztam, aztán a Nyugati hiányában a festői Rákospalota-Újpest állomásról vonatoztam el Szobra. Ezúttal 12 km volt a táv, Zebegényben fordítóval, mert Nagymaroson rendezvényt tartottak.
A rajnál eljöttem az élmezőnnyel, bár nem voltam a legfrissebb, az első kettőt elengedtem és a 3. helyen haladtam. A fordítónál utolért és megelőzött valaki, róla azonban nem szakadtam le, tartottam a távolságot. Már Szob határában sikerült felkapaszkodnom és egy korai hajrával visszaelőznöm. Itt érezhetően megrogyott, a hátralevő pár száz méteren nem tudott közelebb kerülni. Ismét dobogó!
 |
| érem és kupa is járt |
Július 4. vasárnap
A Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail nevezésem igen kedvező konstrukcióban valósult meg, egy tavaly elmaradt verseny befizetését felhasználva. Kerékpárral és vonattal közelítettem meg a tetthelyet: bicaj Rákospalota-Újpestre, vonat váci átszállással Diósjenőre, onnan még 10 perc tekerés a versenyközpontba. Zöld verseny, én még a közlekedésnél is az vagyok, nem pöfögöm tele benzingőzzel a környéket.
A táv idén kicsit rövidebb volt, a tavalyi 23 km helyett csak 19 km-t futottunk. Persze a nehéz részek benne maradtak. Idén nem futottam meg olyan keményen, többször belegyalogoltam az emelkedőkön, a lejtőkön pedig a szokott óvatossággal haladtam. Ettől még rendesen elfáradtam, két órás eredménnyel érem célba a 16. helyen. A megérdemelt (és a nevezéshez járó) zuhany és ebéd után egy jó bicajtúrát is hozzácsaptam a naphoz, Királyrét érintésével Verőcére érkezve. Vonat, Rákospalota, tekerés haza.
Július 11. vasárnap
4 napot Németországban töltöttem rokonlátogatáson - egy rövid futás ott is belefért - szombat este értem haza. Nem tudtam sokat pihenni, vasárnap hajnalban indultam a Margitszigetre a Vivicittá 21+10 km futam(ok)ra. Eredetileg áprilisban lett volna, a futószezon elején, de a járvány miatt minden borult. Tavaly el is maradt, idén legalább júliusra befért.
Tehát, hajnalban ki a Víztoronyhoz, rajtszámfelvétel, öltözés, ruhatár, mosdó - minden, ahogy kell. Időben elkezdtem melegíteni, beálltam a rajtzónába, start 8 órakor. Jó tempóban, de nem elfutva fel az Árpád-hídra, le a pesti oldalon - és teljesen váratlanul, már 2 km-nél eljött a holtpont. A Margit-hídon átfutva (kb. 4 km-nél) már szenvedős volt és még Lágymányos oda-vissza a táv. Félmaratonon nincs szükségem frissítésre, de itt mindenhol megálltam inni vizet és izót. Csak terepversenyek nagyon meredek emelkedőin szoktam belegyalogolni, de itt a rakparton is többször sétára váltottam. Még edzésen is tudok 1:30 körül, de itt 1:37-tel poroszkáltam be a célba. Kb. 20 perccel jobb eredményre vagyok képes, a maratonin is jobb tempót mentem, de ez a párás meleg kikészített.
A 10 km-t csak azért sem hagytam ki. Átöltöztem, picit aludtam, aztán nekiveselkedtem délben. A rövidebb táv csak a pesti oldalon vezetett. Itt sem volt kevésbé szenvedős, de a gyaloglást büszkeségből kihagytam. 44:40-nel értem be, ennél is bőven tudok jobbat. Az összesített 21+10 km kevés indulója közül így is a leggyorsabbnak bizonyultam.
 |
| nagy érem - 21 km, kis érem - 10 km |
Nem fogom fel kudarcnak, inkább tanulságnak. Őszre simán lehet ebből 1:15-ös félmaraton. A verseny után szokásos másnap esti "gyógyfutáson" teljesen rendben volt a mozgásom, simán 4 perces tempóval.
