NN City Run

Egy újabb debütáló verseny a naptárban; egy újabb verseny, amit a járvány miatt halasztottak el, egy újabb félmaraton.

Az útvonal a budai rakparton vezetett, Várkert Bazár versenyközponttal, a Margit-híd és a Petőfi híd közt, plusz a Szabadság hídon oda-vissza. Ebből két kör. Hasonló a Night Run versenyhez, csak a Várba nem kellett felfutni.

Jó formában építettem fel, a pályarajz is nagyjából sík terepet jelzett, így megcéloztam az egyéni csúcsot. 1 óra 17 perces időt futottam már kétszer, de azok a versenyek csak névleg voltak félmaratonok, valójában rövidebb távokat mértek ki. 3:40-es tempót kellett belőni ehhez.

A 21 km-es futam csak 11 óra után rajtolt, így nem kellett sietni. A Batthyány térről lesétáltam, felvettem a rajtszámot, aztán Kingával, a csapattársammal találkoztam. Leadtuk a csomagunkat a ruhatárban és futottunk pár hosszt bemelegítésnek.

Délnek indultunk a sínekről aztán a rakparton rögtön északnak fordultunk. A rajtnál pont feltartott a handbike-os versenyző. Őket a mezőny előtt 1 perccel szokták indítani, ez most elmaradt. Kikerültem őt és a lassabb futókat, aztán felzárkóztam Krisztiánra a 4-5. helyen. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy ő lassabb tempót vállal, ezért a vezető hármas után eredtem. Az első kettő meglógott, de a harmadikat hamar lehagytam. 3:35-ös tempó körül érkeztem a Margit-híd fordítójához. Kicsit erősebben kezdtem a tervezettnél, de nagyon jól éreztem magam.

 

Délnek fordulva kellemetlenebb volt, mert kivételesen déli szél fújt. A nagyjából sík terepen a kisebb huplikat is megéreztem, különösen a BME előtti fordítót és a Szabadság hidat. Újra északnak, ismét könnyebb, de a negyedik közelít. A Margit hídnál be is fogott, a dobogó elúszni látszott, de az időeredményért mégis küzdeni kell.

Gyors frissítés egy deci izóval, aztán nyomás. A tempó rendben van, az átlag nem csúszik 3:40 fölé, az aktuális iramom sem lesz 3:50-nél rosszabb. A BME előtti fordító és a Szabadság híd küzdős, de fejben lelazítom magam és könnyed léptekkel, lazán fordulok rá a hajrára. Mögöttem senki, előttem csak a lekörözésre váró versenyzők. A sínektől már a célegyenes, lehet nyomni, 3:20-as tempóban meg is teszem. A célban 1:17:18 és 3:39-es átlag, 4. hely. Már megint elfutottam az elejét, ha nem is durván, szép mentés volt, de egy perc biztos benne maradt.

Elődke lett a harmadik Szekszárdról, futottam vele a januári edzőtáborban; ha megismertem volna a rajtnál, vele mentem volna bolyban. Elég nagy legenda, 2:34-es maratont is tudott tavaly!

Visszamegyek a sínekhez nyújtani és Kingának szurkolni. Ő elsőként ér be a női mezőnyben és szintén egyéni csúcsot fut. Rózsaszín pólóban fut, hát persze, hogy Valter Attila neve ugrik be a szpíkernek.

 

Elindulok levezetni, de nem sikerül, mert összetalálkozom több futócimborával is, meg kell állni velük beszélgetni. Sebaj, este bringázom egyet. Másnap hajnalban 9 km gyógyfutás, csak poroszkálok, de így sem sikerül az előírt 5 perces tempó alatt maradni.

A következő verseny a Vivicittá, itt igyekszem majd javítani. 1:16-os az OB szintidő, meg kellene csípni. Akár bennem van az 1:13-1:14 is.

Trail, sérülés, gyógyulás

A Split Félmaraton után a Gánt Trail következett a futónaptárban.

Nem az idei versenynaptárba illett: már régebben beneveztem, a járvány miatt többször halasztották.

Szerencsére Morci barátom is indult, így volt fuvarom. Hamar odaértünk Gántra, még a tömeg előtt. Gyors rajtszámátvétel, átöltözés, mosdó. De csak egy-egy mosdó volt, meg kint mobilvécé. A közösségi ház aranyos, de nem alkalmas egy ilyen kisebb futóeseményre sem versenyközpontnak. A szűk folyosóira pláne nem érdemes sportruházatos standot telepíteni.

Amint leadtuk a cuccot, ki is mentünk melegíteni. Még hűvös volt, de a nap sugarai kezdtek melegíteni. A rajt csúszott pár percet és még tombolahúzás is volt előtte. Nem tudom, hova tettem volna a nyereményt ... Először az én futamom, a 25 km indult, Morci picit később a 13 km-en.

melegítünk

 

Néhányan indultak csak meg tempósen a rajtnál. Jattoltam Viktorral, aki a Moonlight Run után visszavitt Budapestre, aztán felvettem az utazósebességet. Hamarosan csak ketten maradtunk az élen. Egy dombot, majd egy nagyobb emelkedőt megfutva már biztosan vezettem. A szalagozást nagyvonalúan oldották meg a szervezők, sokszor nem látszott az útvonal; volt, hogy kirándulókat kérdeztem meg.

Viktor sporttárs narancssárga szerelésben

 

A faluba visszavezető lejtőn, a táv felénél, egy kőre lépve kifordult a bal bokám. Rögtön tudtam, itt elúszott a verseny. A második hamar beért, sportszerűen megállt, de nem tudott segíteni. Gondoltam, visszamegyek a célba és feladom. 

De aztán hajtott az adrenalin és elindultam a második körre is. Ez nem volt azonos az elsővel. A lankásabb részeken még felzárkóztam az elsőre, de aztán az emelkedőn nem mertem futni. Fájt a lábam, balra dőlt az út, az egyenesnek tűnő részeket pedig avar borította. Egy hosszú szurdokban kellett feljutni (jelzés sehol), az utolsó frissítőpontig. Itt értek csak utol az üldözők.

Az út megint nem volt egyértelmű, vissza kellett menni. De merre vissza? Nem a szurdokig, csak egy kanyarig. Innen már végig lejtő a faluig. Az utolsó kanyart elnéztem, majdnem kimentem Gántról. Visszabicegtem a helyes útra és bekocogtam a célba. 11. lettem és eléggé pipa. Simán nyerhettem volna, ha nincs a sérülés. 16 km-ig mértem, 4:23 perc/km átlagon álltam.

itt már fájós

Morci lelkesebben ér célba

A nevezéshez járó lángos és tea jólesett. A helyi mentőknek adtam egy kis feladatot: lejegeltek és az Uzsoki kórházba irányítottak. Morci elvitt még oda. Hamar végeztem, rögtön szólítottak a röntgenre és a dokihoz. Szerencsére csak rándulás volt a diagnózis. Bokarögzítő, jegelés, kenegetni.

Másnap nem tudtam lábra állni. Így lemaradtam a Yeti születésnapjára (magam által) szervezett meglepetésről. Kedden már tudtam dolgozni, szerdán futni is, csütörtökön az edzésre is mentem.

Split félmaraton

Február utolsó hétvégéjén külföldi versenyre utaztunk, amire futóként még nem volt példa, utoljára frizbisként tettem ilyet.

Szombaton 8 órakor indultunk a csömöri sportcsarnok elől a kisbusszal, Siófokon csatlakoztak a szekszárdiak. A határon kisebb bonyodalmak után átjutottunk - nem volt mindenkinek kéznél az EU-s Covid-igazolványa.

A következő kellemetlenséget a lezárt autópályák okozták, ami miatt jó másfél-két órával nőtt meg a menetidő. Este 6 körül érkeztünk meg, nagy nehezen leparkoltunk, megtaláltuk a versenyközpontnak helyt adó épület bejáratát és felvettük a rajtcsomagot. Az előzetesen jelzett Covid-tesztet szerencsére nem kellett elvégezni, így mi sem erőltettük ezt.

Újabb keringés a busszal, hátha találunk a szállás közelében egy parkolót. Nem találtunk, így cipekedni kellett pár percet. Viszont az apartman remek volt!

kilátás ...

a tetőteraszról

Vasárnap reggel 6 órakor reggeliztünk, nagyjából három órát érdemes hagyni az emésztésnek. 9-kor indult a futam. Leadtuk a csomagot és bemelegítettünk. Hűvös szél fújt, mégis jobbnak láttam pólóban és rövidnadrágban elindulni. Majdnem mind elitfutó rajtszámot kaptunk, a rajtzóna elejéről indulhattunk.

csapatfotó a szálláson

csapatfotó a verseny előtt

 

A mezőny kilőtt, megiramodtam én is, kerestem a tempót. Sajnos egy bolyhoz sem tudtam csatlakozni, az előttem levők túl gyorsak voltak, mögöttem pedig túl lassúak. Így egyedül küzdöttem az elemekkel: az emelkedőkkel és a széllel, nem beszélve a rossz taktikám miatti bosszankodásomról.

Befutottunk egy katonai kikötőbe, aztán a Hajduk Split stadionjába, mindkettő után combos emelkedő következett. Próbáltam tartani a 3:40-es tempót, de a dombok miatt kicsúsztam belőle. A küzdés során azért csak fogyott a táv és jöttek könnyebb szakaszok is. 16 kilométernél már felcsillant a remény, hogy végig lejtő lesz, de még egy kaptatót le kellett gyűrni. Aztán a parton már látszott a cél, nekifeszültem a szélnek és az utolsó szakaszt 3:35-re megfutottam. 1:19:30 lett a vége, gyengébb a vártnál, viszont a korosztályos 2. helyet elhoztam, legalább így dobogós lettem.

az érem és a befutóérem

Szemerei Levi (Szekszárd) nagy idővel abszolút 2. lett, Zoli (csapattársam) 8. a félmaratonon; Magdi korosztályos 3. a maratonon.

Délután lazultunk: pizzáztunk és sütiztünk, sétáltunk a városban, vásárolgattunk. Este még egy "szobabuli" is belefért: sörözgettünk, beszélgettünk.

 

Hajnalban indultunk haza, ismét le voltak zárva a pályák, alternatív útvonalat nem jelezve. A tengerparton kanyarogtunk hosszan, majd átkeltünk a hegyen, mire vissza tudtunk térni a sztrádára. Egy faluban leparkoltunk volna, ahol kb. elűzött a tulaj (!). Jó volt ismét hazai földre lépni. Siófokon elbúcsúzott a szekszárdi csapat, ők siettek haza a városi díjátadó gálájukra.

Mi hazaérve még futottunk egyet, aztán mentem a céges kóstolóra. Sűrű lesz a hét, és készülök az újabb versenyekre.

Győzelem Pusztaszabolcson és Kőbányán

A januári szünet után februárban már minden hétvégén indultam versenyen, kettőt meg is nyertem.

Február 6-án a Vértesy lányok hívtak a leányfalusi Futapest terepversenyre. Bár nem terveztem, örömmel velük tartottam, vittek-hoztak. A pálya elég saras, csúszkálós volt, nem hajtottam meg, csak a biztonságos célba érésre figyeltem. Szentendrén beültünk egy étterembe, így majdnem egész napos program kerekedett a 11,5 km-es futam kedvéért.

rajt az emelkedőn

menet közben

biztonságos célba érés

 

Február 12-én Pusztaszabolcsra utaztam a Négy Évszak Maraton első fordulójára. Tavaly ez volt az első élő verseny, idén sem hagytam ki. A régi útvonal visszatért, a focipályáról indultunk és oda is értünk vissza. Ismét Bencével és Lacival osztottuk le a dobogót, de más sorrendben. A rajtnál el voltam foglalva az órámmal, Bence erősen kezdett, de felzárkóztam és tartottam vele a lépést. Erős szembeszél fújt, ő sem viselte jól. A 6km-es fordító előtt megelőztem és onnan nem engedtem ki a kezemből a vezetést. Visszafelé egész kellemes volt, 3:30 körüli tempót tudtam menni, 39:12-t értem el a 10,6 km-es távon, az órám szerint 3:40-es átlaggal.

Bence még elöl

de a végén már én

 

Február 20-án Kőbányán rendezték - 2 év után - a BBU Föld Alatti Futást. 2020-ban a 3. helyet szereztem meg Náray Balázs és Filipszki Peti mögött, ezúttal nem adtam esélyt másnak. Petivel most is összetalálkoztam a rajtnál, Balázs egy másik távon indult. Három 7 km-es kört kellett teljesíteni, amiből 2,5 km a kőbányai pincerendszerben vezetett. Az első körben még közel volt egy futótárs, de a második kör elejére leszakítottam és kényelmesen vezettem a végéig. Az első két köröm azonos idővel sikerült, a harmadikat már kényelmesebbre vettem. A fordítóknál láttam a mezőnyt - egész pontosan már nem láttam a vetélytársakat. 1:23:11-gyel értem célba, simán tudtam volna még erősebbet futni, ha szorosabb a verseny. A részidőimmel a 7 és 14 km-es futamon is élen végeztem volna!

a futamról nem volt kép a FB-n, de a lényeg

Február 27-én a Split Maratonon indultunk a szekszárdiakkal együtt. Ez majd megér egy külön posztot :).

Violin Maraton 2022

A tavalyi kényszerű törlés után idén ismét megrendezték a kecskeméti Violin Maratont, a jótékonysági versenyt a Kodály Iskola javára. Már jóval az edzőtábor előtt befizettem a nevezést, és a 100 km-es hét után is éreztem magamban az erőt, hogy személyesen is megtiszteljem a futamot 😊.

Vittem a biciklimet is, így könnyebben ment a közlekedés: Örs vezér tér és Zugló vasútállomás, illetve Kecskemét vasútállomás és az iskola közt. Éppen beestem 10:30-ra, elvileg addig lehetett átvenni a rajtszámot. Félig átöltözve mentem, így szinte csak a cipőt kellett cserélnem. Leadtam a csomagom, még belefért egy kabala-mosdó is és kimentem az iskolaudvarra a rajthoz.

A három távot – 5, 10 és 21 km – egyszerre indították. Előrébb álltam, de nem tülekedtem a jobb pozícióért. Az iskolaudvarról kikanyarodva oszlott kicsit a tömeg, ott tudtam már előzgetni. Egy félmaratonistát (a piros rajtszámról lehetett megismerni) megkérdeztem, hányan lehetnek előttünk, de ő sem tudta. Így haladtam tovább a saját tempómban. Nem erőltettem, 3:40-3:50 közti tempót mentem. 5 kört kellett a belvárosban megtenni. A mögöttem levő srácot simán leszakítottam, sőt, az előttem futó „piros rajtszámos” versenyzőt is egyre jobban megközelítettem. Az utolsó kör végén még az iskoláig kellett visszafutni. Itt mondta a pályabíró, hogy a harmadik. helyért csatázunk. Azt hittem, ő a második és én a harmadik, ezért sem erőltettem a felzárkózást. Ő hajrázott, én nem, így sem szakadt el nagyon. A célban még ott pihegett a második helyezett is. Én lenyújtottam, aztán mentem zuhanyozni és átöltözni.

Az eredményhirdetésig volt még egy óra, beültem egy pizzára egy közeli étterembe. A ceremónián hagyományosan egy rövid koncertet adtak a zeneiskolások. Élmény volt idén is ez a verseny. Nem tett ki egy teljes félmaratont a táv, 20 km volt, 1:17:36-os időt futottam, ami nagyon biztató az évre nézve.