A tavalyi kényszerű törlés után idén ismét megrendezték a kecskeméti Violin Maratont, a jótékonysági versenyt a Kodály Iskola javára. Már jóval az edzőtábor előtt befizettem a nevezést, és a 100 km-es hét után is éreztem magamban az erőt, hogy személyesen is megtiszteljem a futamot 😊.
Vittem a biciklimet is, így könnyebben ment a közlekedés: Örs vezér tér és Zugló vasútállomás, illetve Kecskemét vasútállomás és az iskola közt. Éppen beestem 10:30-ra, elvileg addig lehetett átvenni a rajtszámot. Félig átöltözve mentem, így szinte csak a cipőt kellett cserélnem. Leadtam a csomagom, még belefért egy kabala-mosdó is és kimentem az iskolaudvarra a rajthoz.
A három távot – 5, 10 és 21 km – egyszerre indították. Előrébb álltam, de nem tülekedtem a jobb pozícióért. Az iskolaudvarról kikanyarodva oszlott kicsit a tömeg, ott tudtam már előzgetni. Egy félmaratonistát (a piros rajtszámról lehetett megismerni) megkérdeztem, hányan lehetnek előttünk, de ő sem tudta. Így haladtam tovább a saját tempómban. Nem erőltettem, 3:40-3:50 közti tempót mentem. 5 kört kellett a belvárosban megtenni. A mögöttem levő srácot simán leszakítottam, sőt, az előttem futó „piros rajtszámos” versenyzőt is egyre jobban megközelítettem. Az utolsó kör végén még az iskoláig kellett visszafutni. Itt mondta a pályabíró, hogy a harmadik. helyért csatázunk. Azt hittem, ő a második és én a harmadik, ezért sem erőltettem a felzárkózást. Ő hajrázott, én nem, így sem szakadt el nagyon. A célban még ott pihegett a második helyezett is. Én lenyújtottam, aztán mentem zuhanyozni és átöltözni.
Az eredményhirdetésig volt még egy óra, beültem egy pizzára egy közeli étterembe. A ceremónián hagyományosan egy rövid koncertet adtak a zeneiskolások. Élmény volt idén is ez a verseny. Nem tett ki egy teljes félmaratont a táv, 20 km volt, 1:17:36-os időt futottam, ami nagyon biztató az évre nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése