Az utolsó kör 2. rész

A második nap. Reggel volt fuvarom, levittek a szomszéd szoba lakói a rajtba. Hűvös volt az idő, de sütött a nap, lazán öltöztem fel.

A rajt után Strifler Atival haladtunk együtt, kb. 4 perces tempóban. Félmaratonnál váratlanul elfogytam, de a tavalyi feladással ellentétben idén mentem tovább. Küzdős volt, de frissítőponttól frissítőpontig küzdöttem. Balatongyörök után a Szépkilátó emelkedő, aztán a végtelen hosszúnak tűnő rész Edericsig, majd Szigligetig. Felmásztam a vár parkolójába, megvan a napi táv.

 Délután a tavaly bevált szállás, pizza a tavaly bevált helyen, aztán pihenés.

A harmadik nap. Korán megérkeztem a rajtba, heverésztem kicsit egy padon. A távot kifejezetten okosan futottam. A második felében sok fel-le szakasz van: le a partra-vissza a főút mellé. Emiatt is belefért a lassulás.

A célban pihentem egy kicsit, szépen sütött a nap. A pizzériában nehezen jutottam asztalhoz, szerintem elkavarták a foglalásomat, de aztán jót ettem.

 

A negyedik nap. Itt már a beérkezés mellett a helyezés megőrzése is fontos cél volt. Emiatt erősebben kezdtem, hogy összetettben ne legyen esélye senkinek megelőzni. Szépen végigfutottam a távot, a frissítőpontokon történő megállásokon kívül kb. csak az akarattyai nagy emelkedőn sétáltam bele. Az utolsó sík 10 km-en még tudtam újítani és megőriztem az abszolút 5., korosztályos 2. helyezésemet.

 

Így a délutáni díjátadón ismét szerepet kaptam! Méltón búcsúztattam ezt a versenyt. 4 lehetőségből 3 teljesítés (2020, 2024, 2026), az utolsó 2 alkalommal díjjal.

Másnap reggel azért ismét futócipőt húztam.
 

 

Az utolsó kör 1. rész

2026-ban is beneveztem a 4 napos Balaton Szupermaraton versenyre. A tavalyi kiszállás után mindenképpen szerettem volna ismét teljesíteni. Közben kiderült, hogy többet nem rendezi meg a BSI, így ez volt az utolsó lehetőség.

2020-ban és 2024-ben sikerült: idén is sikerülni fog. Már rutinosan szerveztem meg a versenyzésemet: utazás (menetrendek), pályaszállások, éttermek (előre foglaltam asztalt). Kivételesen kinyomtattam az itinert, hogy ne kelljen a telefonban keresgélni.

Felkészülési versenynek szokás szerint a kőbányai félmaratont választottam, amit ezúttal BBU White Run néven hirdettek meg. Sorozatban ötödször is megnyertem. Ha a táv stimmel, akkor 3:39 perc/km átlaggal, bár az órám rövidebbet mért, így is 3:52 perc/km jött ki. Jó formában voltam!

20 éve még ő volt az élsportoló és én a szurkoló

 

Szerdán délután átvettem a rajtcsomagot, benne egy jó futózsákkal. Átmozgatás, pizza, kiadós alvás: minden rendben. 

Csütörtökön bemelegítés után álltam be a rajtba 10:40-kor - eltűnt az időmérő chip, leesett a bokapántról! Felrohantam a versenyközpontba (hotel első emelete), kértem egy másikat - erősebb tépőzárral bíró pánttal. Másfél perccel a start ellövése előtt értem vissza a rajthoz. Innen szép nem elfutni. A 4 perces tempó hamar 3:45-50 lett, de jólesett. Szépen pakoltam a kilométereket: Szántód, Földvár, Szemes. Szemesen jött a holtpont, szerencsére nem kellett kiállnom kekszelni. A maratoni távig még nyomtam, 2 óra 42 perc körül értem az ezt jelző tábláig, ami (nem hivatalos) egyéni csúcs. Innen már levezetősebbre vettem, de harmadikként értem célba.

 

Csalóka volt az idő, sütött a nap, de hűvös volt. Gyorsan felvettem a cuccot, átöltöztem, és mentem busszal a szállásra.