Split félmaraton

Február utolsó hétvégéjén külföldi versenyre utaztunk, amire futóként még nem volt példa, utoljára frizbisként tettem ilyet.

Szombaton 8 órakor indultunk a csömöri sportcsarnok elől a kisbusszal, Siófokon csatlakoztak a szekszárdiak. A határon kisebb bonyodalmak után átjutottunk - nem volt mindenkinek kéznél az EU-s Covid-igazolványa.

A következő kellemetlenséget a lezárt autópályák okozták, ami miatt jó másfél-két órával nőtt meg a menetidő. Este 6 körül érkeztünk meg, nagy nehezen leparkoltunk, megtaláltuk a versenyközpontnak helyt adó épület bejáratát és felvettük a rajtcsomagot. Az előzetesen jelzett Covid-tesztet szerencsére nem kellett elvégezni, így mi sem erőltettük ezt.

Újabb keringés a busszal, hátha találunk a szállás közelében egy parkolót. Nem találtunk, így cipekedni kellett pár percet. Viszont az apartman remek volt!

kilátás ...

a tetőteraszról

Vasárnap reggel 6 órakor reggeliztünk, nagyjából három órát érdemes hagyni az emésztésnek. 9-kor indult a futam. Leadtuk a csomagot és bemelegítettünk. Hűvös szél fújt, mégis jobbnak láttam pólóban és rövidnadrágban elindulni. Majdnem mind elitfutó rajtszámot kaptunk, a rajtzóna elejéről indulhattunk.

csapatfotó a szálláson

csapatfotó a verseny előtt

 

A mezőny kilőtt, megiramodtam én is, kerestem a tempót. Sajnos egy bolyhoz sem tudtam csatlakozni, az előttem levők túl gyorsak voltak, mögöttem pedig túl lassúak. Így egyedül küzdöttem az elemekkel: az emelkedőkkel és a széllel, nem beszélve a rossz taktikám miatti bosszankodásomról.

Befutottunk egy katonai kikötőbe, aztán a Hajduk Split stadionjába, mindkettő után combos emelkedő következett. Próbáltam tartani a 3:40-es tempót, de a dombok miatt kicsúsztam belőle. A küzdés során azért csak fogyott a táv és jöttek könnyebb szakaszok is. 16 kilométernél már felcsillant a remény, hogy végig lejtő lesz, de még egy kaptatót le kellett gyűrni. Aztán a parton már látszott a cél, nekifeszültem a szélnek és az utolsó szakaszt 3:35-re megfutottam. 1:19:30 lett a vége, gyengébb a vártnál, viszont a korosztályos 2. helyet elhoztam, legalább így dobogós lettem.

az érem és a befutóérem

Szemerei Levi (Szekszárd) nagy idővel abszolút 2. lett, Zoli (csapattársam) 8. a félmaratonon; Magdi korosztályos 3. a maratonon.

Délután lazultunk: pizzáztunk és sütiztünk, sétáltunk a városban, vásárolgattunk. Este még egy "szobabuli" is belefért: sörözgettünk, beszélgettünk.

 

Hajnalban indultunk haza, ismét le voltak zárva a pályák, alternatív útvonalat nem jelezve. A tengerparton kanyarogtunk hosszan, majd átkeltünk a hegyen, mire vissza tudtunk térni a sztrádára. Egy faluban leparkoltunk volna, ahol kb. elűzött a tulaj (!). Jó volt ismét hazai földre lépni. Siófokon elbúcsúzott a szekszárdi csapat, ők siettek haza a városi díjátadó gálájukra.

Mi hazaérve még futottunk egyet, aztán mentem a céges kóstolóra. Sűrű lesz a hét, és készülök az újabb versenyekre.