Két félmaraton két nap alatt

A maraton után egy héttel dupláztam, csak két napra lebontva: szombatra és vasárnapra is jutott egy félmaraton.

 

2020. október 17. Tihany Félmaraton

Tavaszra tervezték, őszre halasztották. Nem emlékszem, az eredetileg kiírt március 27-én milyen időjárás volt, most elég hűvös, szeles. Az eső legalább alábbhagyott, előtte egy hétig folyamatosan esett. De nem akartam ezt a futamot is virtuálisan teljesíteni, ha már befizettem, elutaztam a helyszínre. A lejutás sem volt egyszerű: Tihanyban nincs vasútállomás, ráadásul az északi vasútvonal villamosítása miatt Lepsénytől eleve pótlóbusszal lehet utazni. Így a déli oldalról „támadtam”: Zamárdiba vonattal, onnan séta a szántódi révig, a komptól pedig séta elvitettem magam egy másik futóval a verseny helyszínére.

 

komp

Legalábbis a parkolóba, ahonnan még 15 percet sétálhattam. Sebaj. A versenyközpontban, a tihanyi strandon nagy tumultus, inkább egy kinti kabinban öltöztem át. Nem nagyon vetkőztem neki, elkelt a hosszú ujjú póló és a csősál.

Két körből állt a futam, két kör a félsziget körül, összesen 22.6 km távval. Elindultam az élbolyjal, de az első emelkedőn inkább elengedtem őket és saját tempóban haladtam. A kör végén utolért két másik futó, velük haladtam, amíg rám nem jött a szükség. Szerencsére a közeli mobil szaniterben elintéztem a dolgot, nem is vesztettem sok pozíciót. Nem akartam szétcsapni magam, tartalékoltam a másnapi versenyre, így is abszolút 7., korosztályos 2. helyen értem be, 1:33 alatt.

 

start

pacsi a célban

dobogó

érmek

2020. október 18. Várpalota Félmaraton

Régen jártam már Várpalotán, így beneveztem erre a versenyre is. A vasútállomástól csak pár perc sétára volt a versenyközpont, kényelmesen fel tudtam készülni a futamra. Megnéztem a 2 km-es gyerekfutamot, aztán bemelegítettem, majd indulhatott egyszerre a három táv: 5, 11 és 21 km. Lejtőről rajtoltunk, bekezdtem, jó iramban haladtam. Az első kör közepén ketten megelőztek, a féltávnál kiderült, harmadik vagyok. De a negyedik közel volt. Próbáltam felfutni az elsőkre, sajnos nem csökkent a távolság. Nem baj, a harmadik helyet meg kell tartani! Jöttek az emelkedők, eléggé fáradtnak éreztem magam; küzdöttem. Kb. 3 km-rel a kör – és a táv – vége előtt egy fúvószenekar játszott az elhaladó futóknak. Utánam sokáig nem szólaltak meg: lehagytam a negyediket, meglesz ez. Az utolsó nagyobb kanyarban azért hátrasandítottam: sehol senki. A célegyenesben még megnyomtam: 1:24:36-tal a harmadik helyen értem be. Két nap, két dombos félmaraton, két dobogó!

 

rajt maszkban

pacsi a polgitól

és a díjak

dobogó

Spar Maraton 2020

Lefutottam életem második maratonját. Ha a BSZM-et is hozzászámoljuk, akkor is csak a hatodik maratoni táv. Már tavaly is szerettem volna 3 órán belül teljesíteni, idén ezt egyértelmű alapcélnak tűztem ki. Sikerült – bár összességében nem volt egyszerű.

A rajtcsomagot időben átvettem, COVID-nyilatkozattal, a testhőmérséklet-mérést megúsztam, mert másik kapun mentem be a versenyközpontba. Amúgy a szokásos felkészülést folytattam: semmi alkohol, sok tészta, utolsó este nincs futás.

A verseny napján időben érkeztem, mosdó, átöltözés, krémezés, ruhatár. A tavalyi időjárástól eltérően nem volt fülledt meleg, inkább hűvös-borongós idő. Alaposan bemelegítettem, aztán beálltam a rajtzónába. Végiggondoltam a három tervet: 2:48 körül futni (nem könnyű, de meglehet), 3 órán belül (alap), esetleg valami 2:40 alatti idő (ha nagyon „elsül a lábam”).

Útvonal itt látható.

Okosan kezdtem, nem túl erősen, de tempósan. Beálltam egy bolyba, sokáig futottam velük együtt. Remekül éreztem magam, ment a futás, ha jól hallottam, 11 km-nél nagyjából a 6. helyen álltam. 15 km-nél a hosszú újbudai fordító unalmas volt, fejben kisebb holtpontot jelentett, de 17 km-nél bő egy órával még mindig jól álltam. 19 km-nél, az Erzsébet híd táján ütött be a ménkű: begörcsölt a bal combom. Megálltam a következő frissítőnél, ittam magnézumot és nyújtottam. Nem akartam feladni, de tudtam, a nagy terveket el kell engedni, csak a 3 óra lehet cél.

Óbudáig szenvedős volt, nyilván fejben is kissé leeresztettem. Megmásztam a kaszásdűlői felüljárót, a főtéri macskaköveket egész jól vettem. Ránéztem az órára: 2 óra sem telt el a rajttól, 13 km van hátra, azt csak teljesítem egy óra alatt!

A Margit-szigetet hamar elhagytam, az újlipótvárosi fordító szokás szerint holtpontként jelentkezett. Már csak délnek kell futni! A Fővám téren ittam még egy pohár vizet, aztán kis séta után összeszorított fogakkal jöhetett a hajrá. Hallottam a szpíkert, aztán láttam is az eredményjelzőt: egy száz méteres sprint és megvan a 3 óra!

2:59:53 lett az eredményem, ami az 54. helyet jelentette. Féltávnál 1:18:26-ot mértek, ami az eddig legjobb félmaratonom, bár ez alapján jobb is lehetett volna az időm az izomgörcs nélkül. A pohár félig üres, félig pedig tele van. 23 km-t sérülten futva is teljesítettem az alapcélt. Legközelebb 2:48 alá is tudok menni.

Fotókat nem vásároltam, itt van film az eseményről, itt pedig a befutóm (kb. 46:40-től).

 

befutóérem azért megörökítve

 

Ultrabalaton 2020

8 fő: 4 pécsi, 2 gödöllői, 1 budapesti és 1 csömöri. Egy 8 fős férfi Ultrabalaton-váltó. 80 célba érő csapat. 6. helyezés. Hatalmas élmény, nagy büszkeség.

A filmes jellegű beharangozó után jöjjön a beszámoló.

Még sosem futottam Ultrabalatonon. Persze, csak másfél éve futok. Morci barátom, volt osztálytársam és szerény hajlékom tervezője révén kaptam a lehetőséget, hogy csatlakozhatok egy csapathoz. Nem sokat hezitáltam!

Az Ultrabalaton egy Balaton körüli futóverseny, 221 km-es távval. Az egyéni versenyzőket, illetve a 2-3 fős csapatokat pénteken, a nagyobb csapatokat szombaton indították. A csapatok saját maguk oszthatták be, ki, mikor, melyik szakaszt futja. Ehhez a verseny honlapjáról egy letölthető Excel dokumentumot is adtak segítségül.

A mi mezőnyünkben induló szombaton 5 perc különbséggel rajtoltatták, mi délután 3 órakor indíthattuk útnak a stafétát. Így volt időm kényelmesen leérni Balatonfüredre. A többiekkel a versenyközponttal szemközti étteremben találkoztam (és ismerkedtem meg). Megbeszéltük a váltásokat – ki kit és melyik ponton vált, a váltópontok közt ki kit melyik autóval szállít – majd felsorakoztunk a rajthoz. Elindítottuk Zsoltit, aztán ki-ki beült a megfelelő autóba. Végigszurkoltuk és „menedzseltük” az első váltásokat Balatonudvarinál, Balatonakalinál, Kékkútnál, Badacsonyörsnél, Badacsonytördemicnél.

Zsolt startra készen

start előtti fotó - ketten már a váltóponton

 

közös start

egy váltás képei

Közben leszállt az este és eljött az én etapom is. Balatongyöröktől Keszthelyig kaptam 13,1 km-t. Már „nagyon bennem volt a boogie”, ráadásul lejtőről indultam. Keményen megnyomtam az elejét, 10 perc alatt teljesítettem az első időmérőpontig tartó 2,8 km-t. Utána is folyamatosan előzgettem a többi futót. Keszthely előtt nem jelezték tökéletesen az útvonalat, talán kicsit el is tévedtem, de szerencsére a váltópontot megtaláltam. 3:46-os átlagtempóval futottam a szakaszt, de volt benne 3:39-es rész is.

Keszthelyen átöltöztem, ettem, aztán kocsival elvittek a balatonfenyvesi „bázisra”, a csapatkapitányék nyaralójába. Ott leszakadt az eső, szerencsére csak egy váltást figyeltem, amúgy pihenhettem 2 órát.

Balatonföldváron jött el ismét az én időm, hajnali háromnegyed kettőkor. 18 km várt rám Siófok-kelet ellenőrzőpontig. A váltás előtt megint jött egy zuhé, de hamar elállt, nekem már csak a tócsákat kellett kerülgetni. Ezúttal is erősen kezdtem és ezúttal is folyamatosan előzgettem a többi futót. Bár már nem voltam annyira friss és a szakasz is unalmasabb terepen vezetett, futottam, ahogy bírtam – mint később kiderült, a teljes szakaszt 3:59-es átlaggal. Zamárdinál nem találtam senkit a mérőponton „csippantani”, Balatonszéplakon igen, de azt nem rögzítette a rendszer. Sebaj, már csak pár km volt hátra, Siófok-nyugattól egy hatos. Haladtam, haladtam, de elfogott a türelmetlenség: hol van már az a váltópont! A hosszú egyenes részeken sem látszott semmi. Végre, egy kanyar után feltűnt az állomás! Beértem, átadtam az időmérő csipet és leballagtunk a parkolóba a kocsihoz. Átöltöztem, ám lenyújtani már nem maradt időm, mert ismét érkezett az égi áldás. Elautóztunk Balatonalmádiba, ahol a parkolóban tudtunk aludni a kocsiban a következő váltásig. Nekem már nem volt szakaszom, így csak szurkolnom kellett a csapatnak. Még egy váltás Almádiban és Csopakon, végül Zsoltival együtt nyolcan közösen tettük meg az utolsó métereket. A nyolcfős csapatok mezőnyében 6. helyen végeztünk a 80 célba érő csapat közül. Nagy élmény volt, legközelebb is szívesen csatlakozom!

befutó

célfotó

hivatalos célfotó

Félmaratoni egyéni csúcsok

Sokáig üldöztem az 1:24-et, aztán gyors egymásutánban kétszer is lejjebb tudtam faragni. 

Tavaly az első mérföldkő az 1:30 megközelítése volt a Vivicittán. A Night Run versenyen már 1:28-at sikerült futnom. A WizzAir Félmaratonon 1:24:52-t, a Kolonics Emlékfutáson 1:24:12-t. A Zúzmara Félmaratonon nagyon akartam javítani, de „csak” a WizzAir idejét másoltam le. A Violin Maraton és a Lupa Beach Run nem tett ki egy félmaratoni távot. A 4 perc/km átlag így makacsul tartotta magát, egészen mostanáig. 

A Moonlight Run eredmény már jelezte, mire számíthatok ősszel. Persze más egy erős-kényelmes 8 km, mint egy gyors félmaraton. De az idei, szept 6-ra kiírt WizzAir-en egyértelmű célokat tűztem ki: csúcsot dönteni, jobb esetben 1:20 körül futni. A verseny már ismerős volt, időben elintéztem a rajtcsomagfelvételt, öltözést, ruhatárat; hagytam sok időt a bemelegítésre. Már kissé kimelegedve álltam be a rajthoz. Csak ne fussam el az elejét! Erősen kezdtem, picit persze túl erősen is. A Margit-híd után utolért egy Gepárdok-boly, egy darabig mentem velük, de aztán elengedtem őket. Az Árpád hídra tempósan futottam fel, hiába, a dombos edzések hatása. A Szigeten Simonyi Balázzsal futottam egy darabon. A pesti rakpartra való fordítónál lassúnak éreztem magam, Reni hangja erőt adott. A Parlamentnél hallottam az órás harangszót, 16 km felé: az 1:20 necces, az egyéni csúcs sima ügy. Csak a tempót kell tartani. Fel a Szabadság hídra, még meghúzni a végét, láttam az órát 1:22-nél, az alapcél megvan. Nyújtás közben Szabó „Gebre” Gáborral volt szerencsém beszélgetni, másfél év alatt, egyedül készülve 4 perc alatti félmaratont futni, az nagyon rendben van!

16 km körül

hajrá, át a Szabadság hídon

cél

érem

 

6 nap múlva, szeptember 12-én rendezték a Szigliget Félmaratont, tavaszról elhalasztott időpontban. Melós hetem volt a kollégám lebetegedése okán, de szombatra szereztem helyettesítést, nem akartam ezt a futamot is virtuálisan teljesíteni. Oszkár telekocsival utaztam a tetthelyre, jó fej pár volt a sofőr, illetve navigátor, kerültek is a kedvemért. Minden flottul ment, csak a ruhatárat találtam meg nehezen (szóval már ideges voltam 20 perccel a kiírt rajt előtt). A verseny egy 9 km-es és két 6 km-es körből állt, mindegyiken a várdombra kellett felmászni. Az első két versenyző a rajtnál kilőtt, én követtem őket. A második körben megelőzött valaki, a harmadik körben már igen fáradtan mozogtam, ott még ketten. Szerencsére az egyik vetélytárs váltóban indult, így az ötödik helyre voltam jó 1:30-as idővel. Lenyújtottam, „jegeltem” magam a hűvös Balatonban és lőtte, egy burgert a büfében. Végül átballagtam a vonathoz, laza 5 km séta, senki autós nem vett fel, de így is sikerült beugranom a Skizo pincéhez a vonat előtt. 

fel a dombra

biciklis felvezetés

cél

szépérem

 

A szeptember 20-ra halasztott Dunakanyar félmaratont, az őszi célversenyemet törölték. Pár nappal előtte jött a hír, rosszul érintett, így aznapra már nem neveztem be más versenyre. Pihentem, az is kell néha. Egyénileg „virtuálisan” teljesítettem, lásd később.

Szeptember 27-én megtartották a Naplemente Félmaratont, ezt is tavaszról halasztották. Még szerencse, hogy a Keszthelyi KM-ek versenyt 2021-re tolták, különben egy nap futhattam volna két félmaratont! A Gömbkilátótól indult a futam. Bemondta a szpíker, hogy tavaly 1:26-tal nyert a nyertes. Azt simán hozom én is, akár nyerni is lehet! Ezzel a téttel indultam, rendesen kilőve az első 1 km-es lejtős szakaszon. Lerongyoltam a partra, onnan végi sík terepen lehetett „csapatni”. A féltávnál váltónak néztek, de nem az voltam. Egy kis frissítés, aztán futottam tovább, sorban lehagyva a 10 km-es szám versenyzőit. Közeledett a cél, Balatonföldvár, ez meg kell legyen. Az utolsó kanyarnál valaki befogott, kérdeztem, váltó-e. Az „igen” válasz hallatán nem hajráztam, beértem, gratuláltak a szervezők a győzelmemhez. Felvettem a cuccomat – némi nehézségek árán, akkor pakolták még ki az átszállított hátizsákokat. Elmentem kajálni, ahol összefutottam a szomszédos virágbolt főnökével. Aztán az eredményhirdetésnél kiderült, hogy abszolútban csak második vagyok, a korosztályt nyertem meg. Sebaj: kaptam sok díjat és 1:19:37-es időt futottam, 3 perccel döntöttem meg a friss egyéni csúcsomat. 3:47-es tempót tudok félmaratonon, a következő célként kitűzhetem az 1:17-et (3:40-es átlag). Reális, lásd majd a következő versenybeszámolót is!

kilátás a Gömbkilátótól

dobogó

díjak

Ja, és két nap múlva pótoltam a Dunakanyar FM távját, nem esett jól, de legalább a nevezés nem veszett el és postázták az érmet.

a szokásos nagy köröm