Ultrabalaton 2020

8 fő: 4 pécsi, 2 gödöllői, 1 budapesti és 1 csömöri. Egy 8 fős férfi Ultrabalaton-váltó. 80 célba érő csapat. 6. helyezés. Hatalmas élmény, nagy büszkeség.

A filmes jellegű beharangozó után jöjjön a beszámoló.

Még sosem futottam Ultrabalatonon. Persze, csak másfél éve futok. Morci barátom, volt osztálytársam és szerény hajlékom tervezője révén kaptam a lehetőséget, hogy csatlakozhatok egy csapathoz. Nem sokat hezitáltam!

Az Ultrabalaton egy Balaton körüli futóverseny, 221 km-es távval. Az egyéni versenyzőket, illetve a 2-3 fős csapatokat pénteken, a nagyobb csapatokat szombaton indították. A csapatok saját maguk oszthatták be, ki, mikor, melyik szakaszt futja. Ehhez a verseny honlapjáról egy letölthető Excel dokumentumot is adtak segítségül.

A mi mezőnyünkben induló szombaton 5 perc különbséggel rajtoltatták, mi délután 3 órakor indíthattuk útnak a stafétát. Így volt időm kényelmesen leérni Balatonfüredre. A többiekkel a versenyközponttal szemközti étteremben találkoztam (és ismerkedtem meg). Megbeszéltük a váltásokat – ki kit és melyik ponton vált, a váltópontok közt ki kit melyik autóval szállít – majd felsorakoztunk a rajthoz. Elindítottuk Zsoltit, aztán ki-ki beült a megfelelő autóba. Végigszurkoltuk és „menedzseltük” az első váltásokat Balatonudvarinál, Balatonakalinál, Kékkútnál, Badacsonyörsnél, Badacsonytördemicnél.

Zsolt startra készen

start előtti fotó - ketten már a váltóponton

 

közös start

egy váltás képei

Közben leszállt az este és eljött az én etapom is. Balatongyöröktől Keszthelyig kaptam 13,1 km-t. Már „nagyon bennem volt a boogie”, ráadásul lejtőről indultam. Keményen megnyomtam az elejét, 10 perc alatt teljesítettem az első időmérőpontig tartó 2,8 km-t. Utána is folyamatosan előzgettem a többi futót. Keszthely előtt nem jelezték tökéletesen az útvonalat, talán kicsit el is tévedtem, de szerencsére a váltópontot megtaláltam. 3:46-os átlagtempóval futottam a szakaszt, de volt benne 3:39-es rész is.

Keszthelyen átöltöztem, ettem, aztán kocsival elvittek a balatonfenyvesi „bázisra”, a csapatkapitányék nyaralójába. Ott leszakadt az eső, szerencsére csak egy váltást figyeltem, amúgy pihenhettem 2 órát.

Balatonföldváron jött el ismét az én időm, hajnali háromnegyed kettőkor. 18 km várt rám Siófok-kelet ellenőrzőpontig. A váltás előtt megint jött egy zuhé, de hamar elállt, nekem már csak a tócsákat kellett kerülgetni. Ezúttal is erősen kezdtem és ezúttal is folyamatosan előzgettem a többi futót. Bár már nem voltam annyira friss és a szakasz is unalmasabb terepen vezetett, futottam, ahogy bírtam – mint később kiderült, a teljes szakaszt 3:59-es átlaggal. Zamárdinál nem találtam senkit a mérőponton „csippantani”, Balatonszéplakon igen, de azt nem rögzítette a rendszer. Sebaj, már csak pár km volt hátra, Siófok-nyugattól egy hatos. Haladtam, haladtam, de elfogott a türelmetlenség: hol van már az a váltópont! A hosszú egyenes részeken sem látszott semmi. Végre, egy kanyar után feltűnt az állomás! Beértem, átadtam az időmérő csipet és leballagtunk a parkolóba a kocsihoz. Átöltöztem, ám lenyújtani már nem maradt időm, mert ismét érkezett az égi áldás. Elautóztunk Balatonalmádiba, ahol a parkolóban tudtunk aludni a kocsiban a következő váltásig. Nekem már nem volt szakaszom, így csak szurkolnom kellett a csapatnak. Még egy váltás Almádiban és Csopakon, végül Zsoltival együtt nyolcan közösen tettük meg az utolsó métereket. A nyolcfős csapatok mezőnyében 6. helyen végeztünk a 80 célba érő csapat közül. Nagy élmény volt, legközelebb is szívesen csatlakozom!

befutó

célfotó

hivatalos célfotó