Éjszakai futások

Meleg, fülledt nyarunk van. Elég sokat esik az eső, párás a levegő. Emiatt is este esik jól a futás. Addig kell futni, amíg jólesik 😊

Idén is indultam a két éjszakai futóversenyen. Az az érdekes helyzet, hogy ezek voltak az első olyan versenyek, amelyeken másodszorra vettem részt rövid futókarrierem során.

2020. augusztus 1. Generali Night Run Bp.

Elég fáradtan álltam rajthoz a budapesti éjszakai félmaratonon. A bolt felújítása miatt kevesebbet tudtam edzeni, fizikailag és szellemileg is kimerítő volt az előző két hét. A Lupa Beach Run után pakoltunk ki, utána másfél hétig zajlottak a kivitelezési munkák, majd három napig pakoltunk vissza. Este fél 7-re végeztünk, a verseny rajtja pedig 10 órára volt kiírva. Mondjuk, utazni nem kellett sokat. Átvettem a rajtcsomagot, a verseny előtt (és után) pedig nagynéméknél szálltam meg.

Alaposan bemelegítettem, bekentem a kérdéses felületeket, megnéztem a 9 km-es futam rajtját. Aztán végre a mi versenyünk következett. Beálltam az élboly mögé, jó tempóban kezdtem, hogy ne a tömegben kelljen futni. A tavalyitól kissé eltért a vonalvezetés: először a Műegyetem rakpart felé futottunk, ott volt az első fordító, majd a Margit-hídtól északra. Idén több hullámban tört rám a kifulladás, majd a felfrissülés érzése. Nem volt jó érzés lassulni, többen is látszólag könnyen lehagytak, nem tudtam tartani a tempót. A második körben a Várba való felfutás előtt megzavart egy óra: 23:20-at mutatott. Nem létezik, hogy 1 óra 20 perce futok! Sajnos itt kissé elengedtem a dolgot, nem adtam bele mindent, csak a célba érésre figyeltem. A ruhatárban is csalódottan vettem át a cuccom, utána néztem meg mobilon, hogy 1:25:02-vel zártam a 21. helyen. Ha kicsit erőltetem a végét, így is simán egyéni csúcsot tudtam volna.

 

A következő héten Balatonbogláron nyaraltunk a családdal, lazítottam, két, kb. 8-10 km-es futást tettem Fonyód, illetve Balatonszemes felé. Néha a pihenés hasznosabb, mint a kemény edzés, ahogy az hamarosan bebizonyosodott.

2020. augusztus 7. Moonlight Run

A kedvenc versenysorozatom a Panorámafutás. Szép tájak, jó hangulat, szép érmek. A tavaszi félmaraton sajnos elmaradt illetve csak virtuális futásként rendezték, de ezt a versenyt szerencsére sikerült megtartani. Idén 8 km-es távon futhattunk, Zebegénytől Nagymarosig. Vonattal érkeztem, a zebegényi Duna-parton volt a versenyközpont. A rajtcsomagot hamar átvettem, kényelmesen átöltöztem, a ruhatárként szolgáló kocsiba is elég gyorsan le tudtam adni a cuccom. Alaposan bemelegítettem és futottam pár hosszt, hogy érezzem a ritmust. Végre eljött a rajt. Az első futó kilőtt, én nem őt üldöztem, csak a saját tempómra figyeltem. Én is hamar lehagytam a mezőnyt, simán a második helyen haladtam. A lakott területet elhagyva jól jött a fejlámpa. Hátulról nem láttam fényt közelíteni, csak egy-egy autó lámpája világított néha. Azért biztattam magam, tartsam a sebességet, nehogy bárki utolérjen. A hosszú dömösi "döntött kanyar" után lekanyarodtam a partra. Ez már a hajrá, picit még belehúztam. A nézők közül valaki meglepődve jegyezte meg, hogy "már itt is van a második". Ez megnyugtatott. A célegyenest idén is fáklyákkal világították ki. Hátranéztem: sehol senki. Nem kellett hajrázni, szépen ki tudtam élvezni a befutót. 29:57-tel második lettem, 3:44-es tempóval. Csak a riói olimpikon Józsa Gábor előzött meg, aki eddig mindig megnyerte ezt a versenyt. Életem futása volt és bőven nem adtam ki magamból mindent.

 

fotó az éremről a vonatra várva