Lefutottam életem második maratonját. Ha a BSZM-et is hozzászámoljuk, akkor is csak a hatodik maratoni táv. Már tavaly is szerettem volna 3 órán belül teljesíteni, idén ezt egyértelmű alapcélnak tűztem ki. Sikerült – bár összességében nem volt egyszerű.
A rajtcsomagot időben átvettem, COVID-nyilatkozattal, a testhőmérséklet-mérést megúsztam, mert másik kapun mentem be a versenyközpontba. Amúgy a szokásos felkészülést folytattam: semmi alkohol, sok tészta, utolsó este nincs futás.
A verseny napján időben érkeztem, mosdó, átöltözés, krémezés, ruhatár. A tavalyi időjárástól eltérően nem volt fülledt meleg, inkább hűvös-borongós idő. Alaposan bemelegítettem, aztán beálltam a rajtzónába. Végiggondoltam a három tervet: 2:48 körül futni (nem könnyű, de meglehet), 3 órán belül (alap), esetleg valami 2:40 alatti idő (ha nagyon „elsül a lábam”).
Útvonal itt látható.
Okosan kezdtem, nem túl erősen, de tempósan. Beálltam egy bolyba, sokáig futottam velük együtt. Remekül éreztem magam, ment a futás, ha jól hallottam, 11 km-nél nagyjából a 6. helyen álltam. 15 km-nél a hosszú újbudai fordító unalmas volt, fejben kisebb holtpontot jelentett, de 17 km-nél bő egy órával még mindig jól álltam. 19 km-nél, az Erzsébet híd táján ütött be a ménkű: begörcsölt a bal combom. Megálltam a következő frissítőnél, ittam magnézumot és nyújtottam. Nem akartam feladni, de tudtam, a nagy terveket el kell engedni, csak a 3 óra lehet cél.
Óbudáig szenvedős volt, nyilván fejben is kissé leeresztettem. Megmásztam a kaszásdűlői felüljárót, a főtéri macskaköveket egész jól vettem. Ránéztem az órára: 2 óra sem telt el a rajttól, 13 km van hátra, azt csak teljesítem egy óra alatt!
A Margit-szigetet hamar elhagytam, az újlipótvárosi fordító szokás szerint holtpontként jelentkezett. Már csak délnek kell futni! A Fővám téren ittam még egy pohár vizet, aztán kis séta után összeszorított fogakkal jöhetett a hajrá. Hallottam a szpíkert, aztán láttam is az eredményjelzőt: egy száz méteres sprint és megvan a 3 óra!
2:59:53 lett az eredményem, ami az 54. helyet jelentette. Féltávnál 1:18:26-ot mértek, ami az eddig legjobb félmaratonom, bár ez alapján jobb is lehetett volna az időm az izomgörcs nélkül. A pohár félig üres, félig pedig tele van. 23 km-t sérülten futva is teljesítettem az alapcélt. Legközelebb 2:48 alá is tudok menni.
Fotókat nem vásároltam, itt van film az eseményről, itt pedig a befutóm (kb. 46:40-től).
befutóérem azért megörökítve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése