EMACS Madeira utcai esti futás

2025. október 16. Utcai 10 kili

Az utolsó napokra felhős idő köszöntött Funchalra. Nem volt nagy eső, de rettenetes fülledtség uralkodott. valamelyik nap mostam egyet, de alig száradtak a ruhák.

Meglátogattam még egyszer Riberia Brava stadiont, a közelben van egy szép vízesés, de sajnos nem lehet megközelíteni turistaúton. Azért sétáltam egyet, megnéztem pár kétszázas futamot és hazabuszoztam. Ettem egy gyorséttermi menüt, mert mindig kell egy „rituális burgerezés” a futóversenyek alkalmával: a KFC-ben itt is rommá fűszerezték a krumplit és a csirkét. De legalább kihagytam a tésztát.

Pihengettem kicsit, adtam futótanácsokat volt kollégámnak itáliai Erasmus félévének idejére, és természetesen képbe kerültem a céges infókkal. Mindig csodálatos érzés, ha nélkülözhetetlen vagy a szabadságod idején. Végül bevásároltam az utolsó kajákat, ne a hazaút előtti másfél napon haljak már éhen.

Este 8 órára írták ki a futamot, negyed 8-kor átkocogtam bemelegítés gyanánt a kikötőhöz a tetthelyre. Koszár Zsoltiékkal összetalálkoztunk, a felesége vállalta az én csomagom őrzését is. A kis futóhátizsákom volt mindössze, a kislányuk babakocsijába elfért.

Kellően kaotikus módon zajlott minden, egy formális call room, magyaráztak a mikrofonba a szpíkerek, érdemi infót nem hallottunk. Toi-toi vécéket a rajt mögött 300 méterre helyeztek el, beláthatatlanul; akkor vehetted észre ezeket, amikor már megöntözted a parti sziklafalat és utána repülőztél egyet.

A verseny ellövése előtt elmagyarázták a szabályokat: csak a kijelölt frissítőponton szabad vizet inni, különben sárga lapot kapsz. Én nem láttam frissítőpontot meg mások se, a kiosztott sárga lapok számáról nem tudok.

Két kört kellett teljesíteni, kb. 2 kilinél volt egy emelkedő, a többi viszonylag sík, de macskaköves és félhomályos szakasz. Óvatosan kezdtem, jóleső városnézős tempóra törekedtem. Az első kör végén a rajtkapu alatt átfutva még a toi-toi vécékig el kellett menni, ott volt egy fordító és visszaérve a rajtvonalon lett teljes az 5 km. Tehát összesen a rajton kívül összesen négyszer haladtunk át a rajt-cél vonalon, ilyet még nem tapasztaltam hatalmas 7 éves karrierem során.

A második körben az emelkedő már kevésbé esett jól, utána próbáltam még erősíteni. A bolyomban levő sporttársakat legalábbis simán otthagytam. Telek Bandiék a parti célegyenesen a szokásos szurkolással vegyes észosztással még erőt adtak, nem engedtem el a végét sem. 38 perc lett a vége, és csatak izzadt voltam.

Keressük meg Zsoltiékat a cuccom miatt! Egy gyenge 10 perc fel-alá kóválygás a futók tömegében, tűt a szénakazalban, közepes mértékű türelmetlenség, de végül ők láttak meg engem. Megbeszéltük a tanulságokat, kocogtunk Zsolttal egy levezető 2 kilit, aztán én haza is kocogtam.

Otthon még fegyelmezetten elvégeztem a fitneszprogramot: nyújtás, henger, kaja, pia … alvás.

EMACS Madeira szünnap

2025. október 15. Szünnap

A szolid éjszakázás miatt ma később keltem. Reggel rögvest kaptam az otthoni helyzetjelentéseket a bolt állapotáról. Mielőtt lélekben 2 nappal idő előtt hazarepültem volna, inkább elmentem sétálni a környéken. A levadák, vagyis az épített vízelvezető árkok mentén csatangoltam egyet Funchalban. Ezekbe terelik az eső- és forrásvizeket, ezekkel öntözik a földeket. Többnyire banánültetvényeket látni, bár vannak kiskertek is. Ma felhős idő volt, többször is esett. Legalább a csömöri esőkabátot sem hoztam el feleslegesen: amikor már nagyon eláztam, felvettem, hogy kívül-belül vizes legyen.

Marítimo Funchal stadion

 

Délután az ebédet (igen, tészta!) követően hatalmas mértani számítások következtek. Nyilván a hivatalos boltnyitás előtt 1 nappal derül ki, hogy a terven szereplő méretek a helyszínen helytelenek. Egy 100 centis polccal kevesebb fér el. Én nem vagyok építész, de vannak építész haverjaim, továbbá újíttattam már fel lakást és boltot is. Szerintem ez a hibahatárba nem fér bele. Építész témában Kőhalmi Zoltán régi stand-up előadásait ajánlom meghallgatásra.

termélkelhelyezés terv

 

Ma teljesen szünnap volt az EB-n, nem volt kinek szurkolni és a buszok igazoltan nem jártak. Késő délután elmentem futni, Camara de Lobosba és vissza. Közben is elkapott pár futó zápor, a beach-en aránylag csekély volt a bamba turisták száma, de legalább az autós forgalom is, cserébe láttam szivárványt.

ez egy barlang a parti útvonalon

 

Holnap este lesz még egy utcai 10 km, aztán pénteken éjjel utazom haza.

EMACS Madeira 5000 méter

2025. október 14. 5000 méter

Reggel 10-re írták ki a futamot Camara de Lobos stadionba. Átvergődött a busz a reggeli dugón, szerencsére időben odaértem. A melegítésnél lepacsiztam a magyar sporttárssal – aki a távolugró volt, aztán utána megtaláltam a futó kollégát, Áront is. Ma már szabad volt középen a műfüves focipályán kocogni, nem kellett az utcákon dombozni.

A call room-ban levetették az edzőcipőmet, átvettem hát a szögest, az belefért a szabályzatba. A külső ívre kaptam besorolást, a külső pályára. Elengedtem a mezőnyt, fel ne kenjenek a pályát határoló betonfalra. Amint lehetett, besoroltam az egyesre, utolértem egy bolyt, aztán elkezdtünk Áronnal összedolgozni. Kb. 1-4 kili közt vittem a sort, szépen begyűjtöttük az embereket. Az utolsó 3 körre elfogyott az erő, meg teljesen értelmetlen módon össze is rúgták a bokámat, jól kiestem a maradék ritmusból is, 17:29 lett a vége. Látszik, hogy idén nem hoztam magam csúcsformába.

Levezetés után Áronék hazavittek Funchalba, egy kis kocsit béreltek, éppen be tudtam magam hajtogatni a hátsó ülésre. Toltam egy pizzát, és kis szieszta után kimentem a reptérre, volt jegyem a meccsre Lisszabonba.

Persze, jó duma … sem a meccsre, sem az athlete’s party-ra! Nekiültem a munkának, folytattam a készlet megrendelését a központi raktárból az új boltba. Azért online követtem a derbit. Szép volt!

EMACS Madeira pihenőnap

2025. október 13. Szurkolás és dolgozás

Tehát reggel 9-re elígérkeztem a katonai bázisra, Evelyn diszkoszvetését filmezni. A modern technikának hála (messenger) az edzője rögtön véleményezte a felvételek alapján. Elég gyorsan lezavarták a programot, hatodik helyen zárt, mindössze 40 cm hiányzott volna neki a bronzéremhez. Ez az érzés bennem is dolgozott: az akadályon 15 másodperc, a tízezren egy egyenletes saját tempó kellett volna a harmadik helyhez.

diszkosz mezőny

 

Ebéd előtt és után következett a GDP. Ma kaptam meg az új bolthoz a felhasználót a céges szoftveren, szerdára pedig be kell rendelni az árut. Látjuk, hogy a rendelésnek a szoftveres hozzáférés egy fontos, mondhatni elengedhetetlen feltétele. Excelben nagyjából megvan, de azért nem egy copy-paste kaliberű tevékenységet kell elképzelni (központi készletre és megrendelt darabszámokra figyelni, egyúttal az árcímkéket lehívni …).

és még a jelszót is változtatni kellett

 

Délután még Riberia Brava stadionba (ami az idei Slottsskogssvallen) kinéztünk a 100 méteres döntőkre, aztán visszatértem a szállásra. A futás ma kimaradt, de kellett egy pihenőnap.

A portugálokról akartam még írni. A nyelvük nekem kevésbé dallamos, mint a többi latin – akár a spanyol, olasz vagy a francia. Sőt, időnként egészen szlávos csengése van.

A sziget nagyon szép, de alkalmatlan egy ilyen világverseny megrendezésére. Nagy a távolság a helyszínek közt, a buszjárat sokszor esetleges, pontatlan. Bemelegítésre nem biztosítanak megfelelő helyet. A hangulatot nem dobják fel, nincs bemutatás a döntők előtt, a szpíker néha unottan bemondja a versenyszámot vagy azt sem. 2 éve és tavaly is nagyságrendekkel jobban szervezték meg az EB-t illetve VB-t.

EMACS Madeira első hét vége

2025. október 12. Féltávnál

A mai napon nem állítottam be ébresztőt, kb. pont ugyanakkor ébredtem, mint órára. Egy regeneráló futás és reggeli után mostam egyet. Hasznos dolog a mosógép, ha nem pottyannak ki hátrafelé az indítógombok és végig tud menni a kívánt program, centrifugálással. De ezt a korábbi hibát már az előző napokban javította a személyzet.

 

Menetfelszerelésben, futózsákkal elutaztam Riberia Brava festői stadionjába szurkolni. Ma lehetett a hülyén parkolók világnapja, Camara de Lobosban emiatt ácsorogtunk vagy 10 percet. Nem siettem én sehová, csak már megéheztem, mire megérkeztünk. Múltkor 14 euró volt a menü +2 euro gyümölcslé, most 20+2,5. Az árakat még mindig nem írták ki, zsákbamacskát is árusíthatnának ennyi erővel. Cserébe a vöröskereszt dolgozók soron kívüli kiszolgálása pont előttem történt, hatalmas fontoskodással.

Felültem a lelátóra szurkolni az aktuálisan jelen levő magyarokkal, hát kifogtam egy ilyen szómenéses hölgyet. Bár igazából erre is edzünk Csömörön. Szerencsére sem a liftekről, sem a Forma-1-ről, hanem a korábbi masters atlétika világversenyekről mesélt, ami azért határozottan jobban érdekelt és még nem hallottam minden sztorit. Sőt, néha a pályán zajló eseményekre is érdemes volt figyelni. Mindenkinek ajánlom például az M70 felettiek 1500 méterét megtekintésre. Semmi irónia, a motivációs gondokat simán megoldja: ha ők csinálják, akkor te is csinálod, ha ezt a futás dolgot vállaltad.

4 órakor így is elég volt a jóból, elindultam haza. Első gondolatom a hazakocogás volt, de a nagy autóforgalom miatt inkább Camara de Lobosba elbuszoztam és onnan indultam a futásra. Ezért a menetfelszerelés és a futózsák. Találtam egy faja parti útvonalat, néha fekete vulkáni homok borította, néha a „beach”-en át vezetett, és egy barlangon is át lehetett futni Funchalig. Utána a már ismert terepen mentem, a kikötőben összefutottam Simák Gerivel is. 16 kili jött össze, a heti penzumot most picit alulteljesítettem, de most belefér.

 

szobor a kikötőben

Holnap megyek segíteni a diszkoszvetésre, felvételeket készíteni a dobásokról; aztán délután tuti dolgoznom kell, különben bizonyára megáll a GDP.

EMACS Madeira 3000 akadály

2025. október 11. 3000 akadály

Délután 3 után volt jelenésünk Riberia Brava festői stadionjában. A délelőtt ilyenkor nyűgösen telik, reggel nem mentem el futni, más magyaroknak szurkolni meg szűkösen fért volna bele az időbe. Dolgozgattam a laptopon, hogy eltereljem a figyelmemet. Aztán főztem egy könnyű tésztát ebédre. Rövid szieszta-emésztés, bepakolás a hátizsákba és irány a buszmegálló.

Riberia Braván kellemes hűvös idő volt, ideális a futáshoz. Némi csúszás látszódott az időrendben, úgyhogy kétszer is nekiálltam bemelegíteni. Petit is megtaláltam közben, eléggé izgult. Én a szükségesnél lazább voltam. Kár, hogy ez az állapot az egész 2025-ös évemre igaz, mellékszál.

Riberia Brava

 

Ezen a futamon is együtt indították az M35-M40 korosztályt, elfértünk a 8 pályán. Most nem foglalkoztam a mezőnnyel, beálltam a boly végére. Még az órára is ránéztem néha, szinte hihetetlen! Tudtam, hogy pár embert úgyis összeszedek, így is lett. Az akadályokra inkább ráléptem, nem akartam kockáztatni, de a ritmus megvolt. Ahhoz képest, hogy régen futottam akadályt, sőt, magát a gátazást is régen gyakoroltam, teljesen rendben volt a mozgás. A térdem sem fájt, visszajött az érzés, erre lehet majd építeni.

Mielőtt hazavittek Funchalba, Petiékkel még megnéztük a férfi 400 méteres döntőket. Lyles barátunk (Norbi csapattársunk beceneve) egészen jól szerepelhetne a szenior európai mezőnyben, keményen nyomták a bácsik az egy kört. Néhányan elit öngyilkos alakulat módjára bedobták magukat a célba vagy csúnyán meghúzódtak. Az utolsó futamban Várdai Peti 6. lett M35-ben, kicsit beragadt a rajtnál.

Most van 2 szabadnapom, kedden futom az 5000 métert, 17 perc körüli idő kellene.

EMACS Maderia regeneráció

2025. október 10. Regeneráció

Napfelkeltekor egy rövid futással kezdtem. Nem kell nagy hajnalokra gondolni, 8 órakor pitymallik errefelé – ami otthon már 9 órát jelent. De legalább még kellemes volt az idő.

Menetrend szerint ma jött volna a takarító az apartmanba, úgyhogy kicsit rendet raktam és elmentem versenyeket nézni. Már jött 2 életnagyságú shuttle busz is, úgyhogy felfért mindenki.

Riberia Brava stadionban (ami, mint tudjuk, az új Slottsskogssvallen) összefutottam magyarokkal és együtt főttünk a benapozott lelátón a 100 gát és 400 sík futamait figyelve. Ezt az állapotot hamar meguntam, leléptem kajálni. Nyitott egy alkalmi catering pult, ettem egy adag rizseshúst. Felkészültek az ételekkel, de a vásárlókra még nem számítottak. Árak nincsenek kiírva, a menüsor a fedőket önkiszolgáló módon leemelve derül ki, és a kiszedett adag kihűlt, mire a hatalmas sorban (2 egész vásárló előttem) fizetni tudtam. Azért finom volt. Közben megkaptam a hírt a WhatsAppon, hogy a takarító inkább holnap jön.

Hazabuszoztam, kávé-süti után felsétáltam a funchali stadionba a dobókat megtekinteni. Ez a létesítmény konkrétan egy katonai bázis kiégett gyepű focipályáját jelenti. Van kibelezett terepszínű gépjármű és stilizált bunker is. Kb. Pilis-tető színes ruhákba öltözött kiöregedett cserkészekkel (majdnem merészebb költői képet használtam). 

 

Azért sokan elég szépeket dobálnak. Megfigyeltem, hogy minél nagyobbat kiabál, annál messzebb dob. (Ez a módszer futásban sajnos nem működik, mert ott mindenkinek azonos a táv.) Sajnos 2 óra csúszás mutatkozott a kiírt programhoz képest, nem vártam meg a verseny érdemi részét, dolgom volt még. Hazasétáltam, futottam egyet, hengereztem, vacsoráztam, megírtam ezt a beszámolót … nem pihenni jöttem ám ide!

Holnapra hajrá mindenkinek, ti is szurkoljatok nekünk! 3000SC

EMACS Madeira 10000 méter

2025. október 9. Az első versenynap

Sosem futottam még pályán 10000 métert, most beneveztem, miért ne? Az első lehetséges busszal odamentem, hogy legyen elég időm. A legrégebben fiatal hölgyek (talán W75) pont elkezdték a futamukat. Már ekkor jócskán tűzött a nap, a pálya egyik fele valamennyire árnyékos volt.

 

Átmozgattam, bemelegítettem a környező nem sík utcákon, aztán picit a pályán is lehetett körözni. Az akkurátus ellenőrzés után (rajtszám elöl-hátul, megfelelő cipő) összegyűltünk a „call room” sátorban, az M35 és M40 korosztály. Árnyékban ücsörögtünk, de a hűsölés szó nem fedi a valóságot. Sokan szögest húztak, én maradtam az utcai Saucony cipőmnél.

Nem annyira fértünk el a 6 sávban, mégis rögtön ellőtték a rajtot. A helyezkedésből taktikusan kimaradtam, aztán próbáltam hátul bolyozni. Iszonyat szaunának éreztem a stadiont. A célegyenesben picit hűsített a szél, de pár kör után csatak izzadt voltam. Északi sporttársaimmal mentem azonos tempót, előzgettük egymást. Aztán a végén beüthetett nekik a szódabikarbóna, vagy valami, mert az utolsó körökben, amikor leköröztek, ők teljesen indokolatlanul felvették az élboly iramát. Én sajnos nem tudtam gyorsítani, 3:15-re legalábbis nem.

Az órám végül 10,5 kilinél állt meg, pedig végig az egyesen, szinte a belső vonalon haladtam. Furcsa. 37:19 és 7. hely, nyilván jobbat szerettem volna, de ma nem volt benne több. Ezt az időt utcán is fogom hozni (pedig ott talán nem 7 futó indul majd a korcsoportomban), sebaj, jó tapasztalatnak bizonyult. Jövőre a csb-n vagy bárhol, ahol beférek a csapatba, én 400 m és 50 km közt bármit elfutok. Cégünk mindig az Ön rendelkezésére áll, asszonyom.

A levezetés után pont jött a visszafelé tartó busz. Ja, nem, a menetrend továbbra is csak papíron létezik. Nem akkor, nem ott áll meg, de gyenge 20 perc késéssel beparkolt a gondterhelt sofőr, hogy aztán visszadöcögjünk Funchalba. A fekvőrendőröket ezúttal szelíden vette, az előző napokban keményen oda … verte a buszt.

Délután semmi izgalmasról nem tudok beszámolni, regenerációval telt: ebéd, séta, izotóniás sör fogyasztása. (Fogytán az isostar.) Egy sör nem sör, két sör fél sör. Egyelőre…  Holnap pihenés, szombaton akadály, aztán beiktatok valami bicajos kört, nehogy itt túlpihenjem magamat.

esti séta

 

EMACS Madeira becsekkolás

2025. október 8. Becsekkolás

Délelőtt az első „shuttle” busszal elmentem a Riberia Brava stadionba a rajtcsomagért. A megálló a szállással szemben van, így választottam. Mármint a szállást, a megállót nem én szerveztem. Riberia Brava a legnyugatibb helyszíne a versenynek, hegyek között, szép fekvésű létesítmény. Nem egy Slottsskogssvallen, de idén ezzel kell beérnünk. A buszjárat rögtön 5 perc késéssel indult, és még pár percet rátett, kb. 50 perc lett a kiírt 40 perces út.

Slottss... izé Riberia Brava stadion

 

A csomagot 5 perc alatt átvettem, a parkolóból való sétával együtt. Egy A4-es boríték, benne a rajtszámok (előre, hátulra és a csomagodra), biztosítótűk és egy emlékérem, ennyi. Legalább hozok haza érmet.

Visszafelé ugyanazt a buszt már pont nem értem el, cserébe halmozódtak a késések, úgyhogy emiatt is otthon érzem magam. Végül egy komplett délelőttöt igénybe vett ez a kötelező kör. 12:15-re értem vissza, farkaséhesen. Főztem egy bonyolult tésztaételt a tegnapihoz hasonló módon és adagban: kb. a félkilós száraztészta fele, szósz, sajt.

Délután ismét dolgozgattam, pár megrendelést intéztem az új üzlethez: árcímketartókra, plakáttartókra kértem ajánlatot. Ha valakinek plexi termékekre volna szüksége, most tudok segíteni.

6 órára átsétáltam a megnyitóünnepségre a város másik felén levő parkba. Öten is összeverődtünk, képviselni kis hazánkat. A parkból országok szerinti sorrendben átvonultunk egy térre, ahová éppen befértünk, beszédeket hallgatni. Helyi látványosságként a palesztin tüntetők (közel vagyunk a névsorban Izraelhez) és ideiglenesen hozzánk csapódó magyar egyetemista lányok szolgáltak.

kilátás a parkból

 

A móka végeztével a többi magyar atléta beült valahová vacsorázni, én hazakocogtam átmozgatás jelleggel. Holnap indul a verseny!

EMACS Madeira akklimatizáció

2025. október 7. Az akklimatizáció napja

Avagy az a nap, amikor még nem tudtam becsekkolni, ezért nincs versenyhangulat. A versenyiroda délután kinyitott, de a buszjárat valóban csak holnaptól indul.

Reggeli után elsétáltam a Continente üzletbe, beszerezni pár elmaradt dolgot. Persze megint elfelejtettem valamit megvenni. Kis erősítés után főztem egy jó ebédet tészta formájában. Legalább összekoszoltam pár edényt, a mosogatógépet is ki tudtam próbálni.

Délután nekiültem dolgozni, a főnökség csesztet a nyíló új üzlet feladataival, különben is én mentem rosszkor szabadságra. Magyarországon az emberek a szabadság alatt is dolgoznak, ezért tart itt az ország… Muszáj megcsinálni-megírni-összerakni, különben elszúrják nekem.

Amikor leülepedett a kaja, elindultam egy 10 kili futásra. Izgalmas lett, folyamatosan hullámzik a terep, a járda népmesei (hol volt, hol nem volt), az autók meg folyamatosan jöttek. A burkolatra is figyelni kellett, a viakolor is kissé szintes a fák gyökerei és a beépített buszmegállók miatt. De a kilátás pazar volt, amikor tudtam nézelődni.

A holnapi délelőtti program a versenyiroda meglátogatása lesz, holnapután indul a verseny.

EMACS Madeira megérkezés

2025. október 6. Az utazás napja.

Elég sűrűre sikerültek az utolsó hetek a munkahelyi „ártalmak” miatt. Helyettesítések, leltár a saját egységben, leltár besegítés másik boltban, minden hétvégén dolgozni. Közben az újonnan épülő zuglói bolt ügyeit is kell intézni. Mindig várja az ember a szabadságot, pláne, ha az egy világverseny 😊.

Napra pontosan 7 éve futottam először versenyen, a SPAR Maraton 5+10 km-es számában. Most meg a második EB-n indulok.

A repjegyet és a szállást már a nevezéskor lefoglaltam, a többi apróság már az utolsó napokban ráért. Reptéri transzferek megszervezése, ruhákat kimosni, sporttáskát bepakolni. A biztosítást konkrétan a Liszt Ferencen (leánykori nevén Ferihegyen) kötöttem meg, azt majdnem elfelejtettem.

Fun fact: Csömör – Ferihegy 2B útvonalon a taxi olcsóbb, mint Keleti pályaudvar – Csömör útvonalon. (Bár az utóbbira tudtam céges számlát kérni.) Minden simán ment, leszámítva, hogy a csomagfeladást végül a 2A terminálon kellett megejteni „technikai okok” miatt. Nem működött a poggyászszalag.

A repülőút 4 és fél óra, elég hosszú, a hely kissé szűk. Próbáltam olvasni, kimentem hatszor a mosdóba, szundítottam – csak, hogy teljen az idő. Tele volt a gép, mindenféle nyelvű utasokkal, egy kisebb bábeli hangzavar uralkodott.

Landolás után mindenki rögtön le akart szállni (lehetőleg már az ajtó nyitása előtt), a fedélzeti bőröndökkel veszélyeztetve egymás testi épségét. Én próbáltam türelmes lenni, de már konkrétan sérülésveszélyes volt a helyzet, amikor harmadszor vertek a térdemnek egy gurulós Samsonite-ot. A nagy igyekezet után meg 10 percig szelfizgettek a kifutópályán szláv testvéreink, gratulálok.

én 23 másodperc alatt lőttem egy képet

Én inkább gyorsan összeszedtem a poggyászt, megtaláltuk egymást a fuvarral és irány a szállás a helyi délutáni dugóban. 6 órára meg is érkeztem Funchalba a szállásadó legnagyobb meglepetésére, hiszen 6 órára jeleztem az érkezésem. Pöpec kis apartman, pont, mint a neten látott képek alapján képzeltem. Még a „sea view” is igaz!

ott a víz

 

Elsétáltam bevásárolni, mintegy 2 percre az út túloldalán van egy bevásárlóközpont, feltöltöttem a konyhát a Pingo Doce üzlet kiváló termékeivel. Vacsora előtt még egy kis futást beiktattam a part menti utakon. Hotelek, éttermek, kilátás a vízre – igazán romi.

A keddi napom szabad, szerdától lehet átvenni a rajtcsomagot Riberia Brava stadionban, illetve a helyszínek közti buszjárat is aznap indul.

Mindenféle OB-k és kínok

Augusztusban ismét részt vehettem az Atlétika OB-n, amit a Nemzeti Atlétikai Központban rendeztek. Először futhattam a Stadionban. A sérülés után idén nem sokat gyakoroltam a gátazást, a mozgásom messze volt a tökéletestől, de ezt az élményt mindenképpen át kellett élnem.

a stadion körül pár gyenge fotó

érkezik a csömöri sereg

 

A következő héten a szekszárdi csapattal közösen edzőtáboroztunk Balatonfenyvesen. Jó hangulat, sok kilométer, esti grillezések.

és még badacsonyi kiruccanás is

Augusztus végén teljesen váratlanul a jobb térdem belső oldala kezdett sajogni. Emiatt néha bicegősre sikerült a mozgásom, és persze továbbra sem tudtam gátazni. Jegeltem, kenegettem, kezelgettem, összeszorítottam a fogam.

A szenior pálya OB-n 1500 méteren ismét jó voltam egy ezüstéremre, sorozatban harmadszor. Ezúttal a tempó helyett taktikai verseny lett, visszafogott időeredményekkel. Neveztem még 3000 akadályra, de ezt el kellett engedni a lábam miatt. Az előző 3 évben nyertem, ezúttal csapattársam lett az első, aki ezen a napon még éppen befért az M40 életkori kategóriába. Kb. másnaptól már M45.

Szeptember első hétvégéjén a WizzAir félmaraton keretében rendezték a félmaratoni OB-t is. A cél az egyéni csúcs megközelítése volt - hatalmas szenvedés lett belőle. 5 km-től érthetetlen módon teljesen elfogytam. Csak az OB miatt nem álltam ki, de a végén meglátogattam az orvosi sátrat. Alig volt pulzusom, ami 21 km után igen furcsa.

nem az a klasszikus jóleső futás

"csak érjek be valahogy"

 

Szeptemberben elmentem két kezelésre, ami sokat segített a térdemen, a hónap végén egész jó edzéseket tudtam csinálni az EB előtt.