2025. október 11. 3000 akadály
Délután 3 után volt jelenésünk Riberia Brava festői stadionjában. A délelőtt ilyenkor nyűgösen telik, reggel nem mentem el futni, más magyaroknak szurkolni meg szűkösen fért volna bele az időbe. Dolgozgattam a laptopon, hogy eltereljem a figyelmemet. Aztán főztem egy könnyű tésztát ebédre. Rövid szieszta-emésztés, bepakolás a hátizsákba és irány a buszmegálló.
Riberia Braván kellemes hűvös idő volt, ideális a futáshoz. Némi csúszás látszódott az időrendben, úgyhogy kétszer is nekiálltam bemelegíteni. Petit is megtaláltam közben, eléggé izgult. Én a szükségesnél lazább voltam. Kár, hogy ez az állapot az egész 2025-ös évemre igaz, mellékszál.
 |
| Riberia Brava |
Ezen a futamon is együtt indították az M35-M40 korosztályt, elfértünk a 8 pályán. Most nem foglalkoztam a mezőnnyel, beálltam a boly végére. Még az órára is ránéztem néha, szinte hihetetlen! Tudtam, hogy pár embert úgyis összeszedek, így is lett. Az akadályokra inkább ráléptem, nem akartam kockáztatni, de a ritmus megvolt. Ahhoz képest, hogy régen futottam akadályt, sőt, magát a gátazást is régen gyakoroltam, teljesen rendben volt a mozgás. A térdem sem fájt, visszajött az érzés, erre lehet majd építeni.
Mielőtt hazavittek Funchalba, Petiékkel még megnéztük a férfi 400 méteres döntőket. Lyles barátunk (Norbi csapattársunk beceneve) egészen jól szerepelhetne a szenior európai mezőnyben, keményen nyomták a bácsik az egy kört. Néhányan elit öngyilkos alakulat módjára bedobták magukat a célba vagy csúnyán meghúzódtak. Az utolsó futamban Várdai Peti 6. lett M35-ben, kicsit beragadt a rajtnál.
Most van 2 szabadnapom, kedden futom az 5000 métert, 17 perc körüli idő kellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése