2023. szeptember 26. kedd
A mai nap az olasz életérzésről írok egy kicsit. Nagyon vicces népség, könnyen meg lehet ám szokni, hogy ne stresszelj.
A város az közepesen le van pukkanva, sok kátyú, falfirkák. Teljesen indokolatlan épületek, bár talán még az ókori rómaiak keze nyoma. Kocsik parkolnak mindenütt, ahol lehet és ahol nem. Emellett persze robogókkal is nyomulnak. A busz nem parkol be a megállóba, hanem megáll az út közepén (ha leinted). A megállót egy oszlop jelzi, a sofőr kedve szerint néha még az oszlop előtt lefékez, néha csak az oszlop után. Járdák random vannak az út valamelyik oldalán. A dombon, ahol lakom, ott alig van járda, az út szélén kell sétálni, ennek ellenére zebrákat sűrűn festettek fel.
A montesilvanói stadion, ahol Attila futott, nagyon rozzant, balkáni szinten van. A mosdót csak végszükség esetén érdemes használni és mindenhol burjánzik a gaz. Utóbbit elkezdték látványosan eltakarítani a verseny harmadik napján. Mondjuk a nézőtéri székekre is ráférne egy alapos takarítás. Kaja nincs, viszont ebédidőben nyilván az éttermek is zárva vannak. A pescarai stadion még egész tűrhető, vannak jobb részei és mivel a versenyközpont is ott van, a nyüzsgés feldobja. Ja és persze van kaja, mindennap valamilyen tészta. Az információnál nagyon kedvesek, fiatalok vannak, akik jól beszélnek angolul. Csak a pontos menetrendet akarod megnézni, de rögtön megszólítanak, segítenek. Ma speciel nem is volt csúszás, holnap pedig teljes szünnap lesz. Csak győzzek pihenni!
Az idő a hétvégi eső után elég kellemes, süt a nap, de a szél folyamatosan hűsít. Nem utolsó szempont, hogy a mosott ruháim is meg tudnak száradni. A Tónitól kapott nemzeti mezt csúnyán összesároztam a mezein, 2 mosás után már egész tiszta. Amúgy nagyon jó érzés felvenni a magyar melegítőt, amit saját pénzből vettem! Majd még be kell szereznem pár garnitúrát, szívesen mennék máskor is világversenyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése