Végre

Sorozatban a harmadik versenyhétvége: a WizzAir félmaraton, egyben OB.

Régen sikerült már jól ez a verseny nekem. Régen futottam már hiteles pályán jó félmaratont.

Viszont most jó formában voltam, augusztusban több számban is megdöntöttem az egyéni csúcsomat.

Péntek-szombat dolgoztam, de legalább elvonta kicsit a figyelmem a munka a versenydrukkról.

Vasárnap hajnalban keltem és siettem a versenyközpontba, még a rajtszámot is fel kellett venni.

Minden simán ment: rajtszám, mosdó, ruhatár, a csapattal összegyűlni és bemelegíteni. Beletettem egy kis pörgetést 3:20-as iramban, ahogy mostanában szoktam.

Tiszta volt a fejem: tudtam, mi a reális célom és hogyan fogom elérni.

A rajt után türelmesen beálltam egy bolyba, a rakparton erős szél fújt. Picit lassabb tempót vittek, a Margit híd után gyorsítottam, mentek a lábak.

8 kilinél pici holtpont, aztán az Árpád hidat megfutottam, a neheze már kipipálva. A sziget gyorsan elröppent, a végén a híd persze alattomos.

14 kilinél újabb holtpont, a frissítésnél elment mellettem egy kisebb csapat. Őket üldöztem a pesti rakparton. Hídtól hídig tekintettem előre.

A Fővám tértől jöhetett a hajrá. Innen már nem engedhetem el az egyéni csúcsot! A karmunkára figyeltem csak, a hajrát megtoltam.

1:15:24. Végre! 4 évet vártam erre. 

A női csapatunk 3. lett. Mi, fiúk a 8. helyet értük el. Legalább maradt plusz motiváció, nekünk is elérhető a dobogó! Mindenkiben van 2-3 perc még.

Nekem az 1:10 az álom. Tudom, mit kell tennem ezért!