Panoráma Trail győzelem

Már az év elején beneveztem erre a gyönyörű terepversenyre. Harmadszor mentem, a harmadik különböző módon. 2021-ben Füzér volt a versenyközpont, tavaly és idén Boldogkőváralja, de idén a vonatot megszüntették, így Encstől buszoztam.

Remek szállást foglaltam, becsekkoltam és felkocogtam a várba a rajtcsomagot átvenni. Keltettem némi megrökönyödést a rövid ujjú pólómmal :). Utána betoltam egy remek pizzát a kis étteremben, lecsúszott két sör is, jólesett. Aztán nyugovóra tértem.

A verseny napján reggel a szokásos teendők: korai ébredés, reggeli, beöltözve a rajtba, mosdókör többször. Szerencsére szép napos idő ígérkezett, így a póló-karszár megoldást választottam egy vékony sapkával. A bemelegítést nem toltam túl, inkább csak "beolajoztam" az ízületeket, 45 kilométeren lesz idő bemelegedni :)

Boldogkő vára

rajt

 

A rajt után a taktikám szerint igyekeztem kb. 4:30-as iramban haladni és előnyt szerezni. Ez be is jött, rögtön az élre álltam. Az első szakasz az erdőben elég sáros volt, a patak is megáradt, az átkeléseknél igen hamar vizes lett a cipőm. Legalább nem kellett emiatt aggódni! Sok fadőlés is akadályozta a haladást. A regéci várba vezető emelkedőt is megfutottam, itt már sok váltót is utolértem. (Ők 30 perccel előbb rajtoltak.)

Regéc vára

a várból lefelé

első frissítőpont

 

A várból lefelé a lejtőn tudtam picit pihenni, aztán újra emelkedett. Ez még nem is fájt, futottam szépen. A gyomrom már korábban jelzett, a kóla csak rövid ideig oldotta meg a gondot: egy gyors "kekszelésre" beugrottam a bokorba. Csak egy sporttárs előzött meg, ő is váltóban indult; egy darabig együtt mentünk, aztán gyorsítottam és otthagytam.

Telkibányán egy kóla és egy banán frissítésnek, aztán jöhetett az utolsó harmada a távnak. Na, ezen a ponton már küzdős volt: felváltva belesétáltam és futottam. Sokszor nem is a fáradtság miatt, hanem a mozgásomat kellett összerakni a csetlés-botlás állapotából. De nem volt senki se előttem, se mögöttem.

Végre beértem Hollóházára, onnan már csak 6 km. Egy egyenes szakasz, megtoltam; egy domb, ahonnan már látszik a cél. A füzéri vár. 

 

Próbáltam minél többet futni, kevesebbet sétálni. De a lényegi kérdések már eldőltek, senki nem volt már veszélyes. 4 óra 7 perccel megnyertem a versenyt. Hihetetlen, ismét összeraktam magam a maratoni csalódás után!

cél

díjátadó

Sikeres kudarc a maratonon

Az EB-n a hosszabb távokat igazából az őszi hosszabb versenyekre való felkészülés miatt is vállaltam. Hazaérkezés után 2 héttel jött is a Spar Maraton.

Remek futóidő köszöntött ránk vasárnap: hűvös, picit csöpörgött az eső, kicsit fújt a szél, de semmi extrém körülmény. 3:50 körüli tempót választottam, nem futottam el, szépen mentek a lábak. Viszonylag hamar kezdtem frissíteni, hogy ne fogyjak el, mint Bécsben: kb. 8 kilinél egy fél gélt betoltam, 12 kilinél pedig egy banánt.

A lágymányosi fordítónál egy olasz sráccal elkezdtünk összedolgozni, váltott vezetéssel haladtunk. Érdekes, hogy vezetni jobban esett, mint mögötte futni. Így mentünk el egészen a Margitszigetig. Ott ő valamiért megnyomta a lejtőt, én csak "elengedtem a lábakat", ezt a hátrányt nem is sikerült visszahoznom. 

De nem is ez volt a legnagyobb baj. 4 percesben kellett volna végigmennem egy sima egyéni csúcsért, ám kezdtem fáradni, mégsem kívánt semmit a gyomrom. Az Árpád-hídról lejőve ez az érzés hányingerbe fordult át. Jólesett volna kidobni a taccsot, de nem sikerült. Szenvedtem és lassultam. Az utolsó frissítőnél volt kóla, az helyretett valamelyest, hogy futómozgással teljesítsem a maradék pár kilométert.

4 perces átlaggal értem be, a bécsi időmet hozva, viszont hatalmas hiányérzettel. Örülök, hogy végigmentem az ötödik maratonomon; csalódott vagyok, mert a 2:40 teljesen reális lenne. Látszólag elfutottam, azonban inkább ez az érthetetlen gyomorprobléma tett be. A frissítésen még dolgozni kell.

Pescara EMACS utolsó rész

2023. október 1. vasárnap

Reggel korán kellett kelnem, először az EB során volt ilyen. Egyrészt a verseny előtt 3 órával szoktam enni utoljára, másrészt az első buszt kellett elérjem. Szerencsésen megérkeztem a stadionba, ahol olaszos lazasággal készültek a futamra: 1 órával a rajt előtt még semmi nem állt készen.

Először hát nagyon könnyen melegítettem, aztán amikor a csomagmegőrző is megnyílt és le tudtam adni a felszerelést, akkor már erősebben. A call room procedúra után futottam még egy kilit, de már úgy beálltak a rajtba a futók, mintha el akarnák lőni 10 perccel idő előtt. Ezt az érzetet az olasz szpíker karattyolása is erősítette.

Picit előrébb furakodtam, ne a tömegből induljak, így csak 20 másodpercet vesztettem a startnál (számoltam). Ésszel kezdtem, figyeltem az órámat, 3:30 körül. Egy bolyt is elkaptam és velük mentem. Pár kilométer után picit erősítettem és felkúsztam egy másik bolyra, ami persze pont felbomlott. Sebaj, nyomtam tovább, vissza a stadionhoz, 36-37 perc körül teljesítettem az első kört, teljesen jó. A második körben sajnos picit gyengült a tempóm, főleg a hidak emelkedői viseltek meg (összesen 4 híd volt). Igyekeztem pozitív maradni és felszívni magam. 2 gélt is bedobtam, 7 és 14 kilométernél. Biztos segítettek, legalábbis semmi gyomorproblémát nem okoztak. Más frissítőt nem is vettem, illetve egyszer vízzel leöntöttem a fejem.

A befutót kicsit bénán intézték, a stadion előtt kitették a célkaput, de maga a célvonal a 100 méter céljában volt. Elég félrevezető tud lenni 21 km tempózás után. 8. lettem a korosztályban, reális egyéni csúccsal is legfeljebb 2 futót tudtam volna megelőzni. 71 perc elég volt a győzelemhez. Régen futottam már hosszabb távot 10-12 km felett, rám fért. Siófokon meglehet majd a 3:30-as tempó.

Ettem két kis pizzát, ittam egy csapolt sört, nagyon jólesett. Aztán elindultam haza. Vonat Rómába, majd átszállással a reptérre, most itt várom a kapunyitást.

vonatút közben

Róma Fiumicino reptér

 

Pescara EMACS 8. rész

2023. szeptember 30. szombat

Az utolsó teljes napnak van egyfajta melankóliája, talán ti is szoktatok ilyet érezni. Még itt vagy, de már fejben útra készen. A délelőtti versenyek nem annyira kötöttek le: mire odaértem, a magyar hármasugró befejezte a szereplését, a váltókat pedig még nem indították el. Sétáltam hát egyet a városban, megnéztem a tengerpartot és a vagány Ponte del Mare hidat. Ennek a lábánál valami tüntetés fogadott: egyenruha, zászlók és skandálás. Közelebb érve kiderült, hogy csak önkéntes szemétszedésről van szó. „Plastic free” feliratú pólókban nekiálltak takarítani a parton – egyszer használatos gumikesztyűben... Csömörön az önkormányzat ilyen alkalmakra munkáskesztyűt ad, intenzíven használva is egy évig hordható. Mindenesetre a fiatalok hasznos munkát végeztek, elég sok a szemét sajnos.

 

Visszatérve a stadionhoz, kiszurkoltam a gyalogló lányok győzelmét; elég unalmas az a 20 kilométer, közbe is iktattam két fitneszprogramot (ebéd és kávé). A jól végzett munka örömével elindultam haza a szállásra, de nem jött a busz. Úgyhogy a boltban vásároltam még némi hideg élelmet, a következő buszt pedig majdnem lekéstem, de már ügyesen elsajátítottam a „ragazzi, álljá’ meg!” című kecses kézjelzést. Aztán elvégeztem az edzésprogramot, vacsoráztam, összepakoltam.

Holnap 9-kor félmaraton, fél 3-kor vonat Rómába, este 10-kor repülő haza.

A jó félmaratonhoz: akárhová is tudok beállni a rajtban, türelmes futás, max. 3:30-ban kezdve; csak magamra figyelve, de lehetőleg egy bolyba beállva; a gélt pedig be kell venni féltávnál, nem ballasztként végighurcolni. Ha végigfutom egyenletes tempóban a távot, az is tökjó, de hátha tudok még gyorsulni is. Mindent szeretnék kiadni magamból a második körben.

Pescara EMACS 7. rész

2023. szeptember 29 péntek

Ma természetesen regeneráló napot tartottam. Délelőtt egy könnyű futás – majdnem sikerült 5 percesben – délután egy kis versenynézés a stadionban, és masszíroztattam is. Én fizettem érte, de sok nemzet hozott saját masszőrt. Profin állnak hozzá, nem csoda, hogy remek futóik vannak masters korosztályokban is. A felszerelések is elég egységesnek tűnnek, felismerhetőek könnyen.

Természetesen az olaszok vannak a legnépesebben, sok elit atléta, de sokan csak a mezőny végén, a hazai pálya miatt nyilván elindultak. A brit csapat is elég erős, folyamatosan szól az eredményhirdetésen a God Save the Queen King. A spanyolok, úgy láttam, középtávon arattak; egységes banda lehet, folyton együtt melegítettek. A németek minden korosztályban nyomják, néha hitetlenkedve nézem a rajtszámon az életkort, remekül tartják magukat. Nálunk főleg az ügyességi számokban születtek érmek, nyilván ezek hagyományosabban sikeresebbek a magyar atlétikában.

Érdekes lenne összenézni a szenior OB és az EB eredményeket, gondolom, nem lenne egy szívderítő dolog. Ahogy a Juventus szurkolók mondták, amikor sorozatban nyerte a bajnokságokat a csapat: „meglátjuk, mennyit ér ez Európában”. Hát, nem sokat sajnos, M40-ben csak hárman vagyunk például. Egy magasugró srác, aki nyert; Bognár Csabi, aki kb. turistáskodik és jómagam. Azért örülök, hogy eljöttem, régen versenyeztem már világversenyen, futóként még soha. Megvannak a tanulságok, nem vallottam szégyent, de tudok sokkal jobbat is. Vasárnap futok egy jó félmaratont, aztán jövök haza és készülök tovább. Van még három fontos verseny az idényben.