Az EB-n a hosszabb távokat igazából az őszi hosszabb versenyekre való felkészülés miatt is vállaltam. Hazaérkezés után 2 héttel jött is a Spar Maraton.
Remek futóidő köszöntött ránk vasárnap: hűvös, picit csöpörgött az eső, kicsit fújt a szél, de semmi extrém körülmény. 3:50 körüli tempót választottam, nem futottam el, szépen mentek a lábak. Viszonylag hamar kezdtem frissíteni, hogy ne fogyjak el, mint Bécsben: kb. 8 kilinél egy fél gélt betoltam, 12 kilinél pedig egy banánt.
A lágymányosi fordítónál egy olasz sráccal elkezdtünk összedolgozni, váltott vezetéssel haladtunk. Érdekes, hogy vezetni jobban esett, mint mögötte futni. Így mentünk el egészen a Margitszigetig. Ott ő valamiért megnyomta a lejtőt, én csak "elengedtem a lábakat", ezt a hátrányt nem is sikerült visszahoznom.
De nem is ez volt a legnagyobb baj. 4 percesben kellett volna végigmennem egy sima egyéni csúcsért, ám kezdtem fáradni, mégsem kívánt semmit a gyomrom. Az Árpád-hídról lejőve ez az érzés hányingerbe fordult át. Jólesett volna kidobni a taccsot, de nem sikerült. Szenvedtem és lassultam. Az utolsó frissítőnél volt kóla, az helyretett valamelyest, hogy futómozgással teljesítsem a maradék pár kilométert.
4 perces átlaggal értem be, a bécsi időmet hozva, viszont hatalmas hiányérzettel. Örülök, hogy végigmentem az ötödik maratonomon; csalódott vagyok, mert a 2:40 teljesen reális lenne. Látszólag elfutottam, azonban inkább ez az érthetetlen gyomorprobléma tett be. A frissítésen még dolgozni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése