Keménynek kell lenni

Május végén két fontos versenyen indultam, júniusban meg egy bulifutamon.

A hegyifutó OB-t a Kékes Csúcsfutás Trail keretében rendezték. Népes csapattal mentünk, kisbusszal. Korán érkeztünk, volt idő bőven előkészülni. A bemelegítésnél láttam, az INOV cipőt kell felvennem, sok helyen sáros volt a pálya. Végre beálltunk a rajtba és elindultunk. Az eleje elrongyolt, én igyekeztem a korosztályommal menni. 3 km-ig jól haladtam, de utána az erdőben rögtön elestem és megütöttem a térdem. Ez visszavetett lelkileg, tudat alatt is óvatosan mentem utána. A legrosszabb az aszfaltos szakasz volt, kopogott a stoplim a betonon. Már csak a végét vártam, fel a sípályán - a cél előtt pár méterrel is elestem - fájt a hasam, vacak volt az egész. Nem érzem ezeket a terep OB-kat, talán nem vagyok elég kemény, talán pont ráfeszülök? Ezt a kérdést még nem feleltem meg.

a csapat

A következő hétvégén a Budapest Open versenyen 2000 akadályon futottam. Elvileg ez volt az utolsó lehetőség az OB szintidőt elérni. Két aprócska probléma merült fel. 1. A szintidőt 10:30-ról hirtelen 9:30-ra módosították, Tavaly 10:31-et értem el ... 2. Nem volt 3000 akadályon verseny, nézegettük, milyen 2000-es idő felelne meg a kívánt 3000-es eredménynek. Mindegy is, 5 kör csőmaxon. Mentem a mezőny végén, nem engedtem el az ifjakat, sőt, egyvalakit meg is előztem. A második felében persze kezdtem zsibbadni, de beleadtam mindent. 6:40:00 lett az eredmény, nem maradt benne semmi, pihengettem is picit a célban :). Végül nem lett elég az OB-hoz, mert a 2000 akadályt nem vették figyelembe, de ez egy másik történet.

before

after

 

Júniusban egyéb programok - koncertek, családi ünnep - miatt csak egyetlen versenyre neveztem, a Mozdulj Ipolyság 7.5 km-es távra. Zolival és Lacekkal utaztunk, kocsival kb. egy bő óra volt Ipolyság/Sahy. Egy kör 2.5 km volt, praktikusan 3 távot rendeztek. Volt benne emelkedő, kellett kicsit mászni. Zoli megnyerte az 5 km-t, én a leghosszabb távot. Sikerrel jártunk, megérte a kiruccanás!