Újra kellett tervezni az őszi versenynaptárat: elmaradt a Kolonics Emlékfutás és a Halloween Run is, a maratoni OB-t pedig Frankfurtba helyezték át egy héttel korábbra.
A Kolonics futás törlése csak azért fájt, mert a négy BBU verseny közül már csak azt nem nyertem meg, a másik három címvédője én vagyok. Magát a hetet el tudtam engedni verseny nélkül, futottunk egy hosszabbat Zolival. A maratoni OB-t sokadszorra módosították, röhejessé vált a dolog. Egyénileg nyilván nem értem volna el nagy helyezést (bár az időeredmény jó lehetett volna), inkább a csapattal remélt szép eredményt sajnálom.
A Halloween Run helyett viszont beneveztem ismét a BSI terepfutásra. Eddig csak az első évemben futottam le a versenyt, egyszer pedig Morcival instant futamként. Az útvonalt viszont jól ismerem, többször edzettem, kirándultam arrafelé.
Természetesen anyukámnál aludtam, reggel kiballagtam felvenni a rajtcsomagot. Hamar összetalálkoztam Kingával és Mesterrel, meg más ismerősökkel. Bemelegítettünk, lazán öltöztem fel, aztán még levettem a karszárat is, beálltam a rajtba.
Valamiért a 2-es rajtzónába kaptam besorolást. Talán én kattintottam félre az interneten a nevezésnél. Sebaj, páronként indították a versenyzőket 1-2 másodperc eltérésekkel és a nettó idő számított.
A táv eleje a legnehezebb: fel kell futni a Róka-hegyre, majd a Kevélyekre. Hamar utolértem az előttem indulókat, Mester mondta, hogy már csak egy páros van előttem. Tehát, a dobogó esélyes, sőt, ha őket utolérem és tartom velük a lépést, akkor meglehet a győzelem.
Az emelkedő nagy részét megfutottam, néha pár másodpercre megálltam szusszanni, illetve a köves emelkedőn sétáltam picit. A Kevélyeken hatalmas köd volt, alig láttam előre. Az ellenőrzőpontnál kb. 30 másodpercre voltak az elsők, de nem láttam őket sem. Aztán az egri vár előtt utolértem őket: Mátyus Csabi és Komócsin Balázs voltak.
Élre álltam, Balázs lemaradt, Csabi visszajött. Mondhatom, szerencsére, mert ezután a célig jól megfuttattuk egymást. Voltak benne még nehéz részek, de kellett nyomni, mert hátrafelé nem láttuk a mezőnyt. Beértünk Csabival, aztán utánunk nem sokkal egy másik páros. Még ki kellett várni a rajtoltatásnyi időt, míg hivatalos eredményt hirdettek. Picit izgultam, de szerencsére kiderült, hogy valóban én nyertem a versenyt.
Mester 5. lett, a lányoknál Kinga a 2. helyen ért célba. Két csömöri a dobogón!
 |
| női dobogó |
 |
| férfi dobogó |
 |
| nyilatkozom a szpíkernek |
 |
| csömöri szelfi |
 |
| szelfi kupákkal |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése