Nem sokat volt időm keseregni a maraton után, a következő hétvégén várt rám a gyönyörű Zemplén. Sokat tettem már bele előre: versenynevezés, szállásfoglalás, utazás, szabadnapok. Valamint a feladott verseny miatt plusz bizonyítási vágy is munkált bennem.
A heti edzések jól mentek, nem volt a lábam fáradt, a hasi szúrás sem jelentkezett. Volt hosszabb és rövidebb futás, sík és domb, aszfalt és terep, egyenletes és iramjáték is.
Szombaton utaztam vonattal, egy átszállással eljutottam Boldogkőváraljára. Legalábbis a vasútállomásra, ahonnan még jó 2,5 kilométer séta vitt a faluba a szállásra. Birtokba vettem az apartmant, aztán elmentem egy átmozgató futásra - felfutottam a versenyközpontba (a várba) a rajtszámért és megnéztem a Bestillo pálinkafőzdét is. Végül a helyi étteremben ettem egy finom burgert vacsorára.
 |
Boldogkő vára távolból
|
 |
| Boldogkő vára éjjel |
Reggel 9-kor indult az egyéni futam, kényelmesen felsétáltam a rajtba, picit melegítettem, beszélgettem az ismerősökkel, megnéztem a váltók rajtját fél 9-kor, a szokásos készülődés. Meleg, napos idő ígérkezett, nem öltöztem nagyon fel.
 |
kilátás a várból
|
 |
Viktorral beszélgetünk
|
 |
| rajt |
Az egyik srác hamar kilőtt a rajtból, én a várból levezető lejtő után felvettem az utazósebességet és a második helyre álltam. Regécig (10 km) erdőn át vezetett az út, több patakátkeléssel, a végén a várba combos emelkedővel. Ezt megfutottam, utolérve több váltót, kérdezték is, hogyan bírom ilyen jól. Mondtam, a csömöri havasokban sokat gyakoroltam :)
 |
Bence megindult
|
 |
sztárfotó a regéci várban
|
 |
a gombát megcsodáltam menet közben
|
A regéci vár után kisebb lejtőn lehetett "lezúzni" , aztán jött egy újabb kemény emelkedős szakasz, a táv legmagasabb pontjait érintve. Itt, bizony, sokat belesétáltam. Belus Tomi utolért és egy (nekem) technikás lejtőn le is hagyott. Nem volt értelme üldöznöm, futottam tovább a saját versenyemet.
Végre beértem Telkibányára (29 km), gyorsan frissítettem, aztán mentem tovább. Tavaly valahol itt fogytam el, most erősebb voltam. Legalább váltva futottam-gyalogoltam. Kicsit idegesített, hogy mikor érhet utol a harmadik, de csak váltók előztek meg. 8 kilométer után ismét lejtő következett, Hollóháza előtt (39 km). Itt is röviden frissítettem, már csak kevés volt hátra.
 |
nem őszinte a mosolyom
|
A városkán át sík szakasz vezetett, ezt elég jó tempóban sikerült megtenni (kb. 4 percesben). Ráadásul belátható is volt, láttam, hogy senki sem veszélyes. Innen már csak meg kellene tartani a helyezést! Egy dombocska és látszik a cél ... jó magasan. Füzéren az emelkedőt gyors sétával tettem meg, a parkolótól futottam a kvázi célegyenest. A célban csippantottam az időmérésnél, ahol megerősítették: harmadik lettem!
Visszasétáltam a faluba, felvettem a leadott cuccom, átöltöztem és elfogyasztottam a jól megérdemelt ebédet. Az eredményhirdetés után busszal vittel vissza Boldogkőváraljára, hétfőn még egy rövid Kéktúra után utaztam haza.
 |
a nyújtás fontos
|
 |
a szülinapos barátok felköszöntése is
|
 |
terepfutó-legendákkal a dobogón
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése