Ultrabalaton 2021

Megkésett UB beszámoló: október 2-3-án rendezték a versenyt.

A tavalyi beugrás után idén is meghívtak az Átlépjük vagy megkerüljük? nevű váltóba. Természetesen örömmel csatlakoztam. Idén is őszre halasztódott a rendezvény. A tavalyi csapattal majdnem megegyezett az összeállítás, Zsolt egy sérülés miatt nem tudott futni, kocsival kísért bennünket.

Sokat variáltunk az év során  a szakaszok kiosztásán, de 2 nappal a verseny előtt összeállt. A technikai értekezletet azért megtartottuk az ebéd után: szakaszok és kocsis fuvarok átnézése, rajtszámok, pólók.

Fél 4-kor rajtolt a csapatunk, az UB csapatverseny szokása szerint közösen tettük meg az első lépéseket, aztán ki-ki ment a dolgára: a futó futott, a többiek kocsikáztak a megfelelő pontra.

hagyományos rajtprocedúra

 

Én az emelkedős szakaszokat vállaltam, először a kedvenc Káli-medencémben, Zánkától Salföldig 4 szakaszt. Éppen csak kijöttem a mobilvécéről, Zsolti (a másik, ő nem sérült) már csippantott és adta is a műanyag órát formázó időmérő csipet "FUSSÁ'!" utasítás kíséretében.

Zsolti már készíti a csipet a váltáshoz

itt már én, Kővágóörsön

Ennek megfelelően meg is hajtottam az első emelkedőt, kicsit túl gyorsan is értem be Köveskálra. Kővágóörs előtt egy pici holtpont, de Zsolt (a sérült) jött kocsival, biztatott és frissített. Lejtő Kékkútig, lazán, kieresztve lehet nyomni a naplementében. Ismét emelkedő az elágazásig, aztán Salföldig enyhe lejtő. A faluban pici mászás, de közel a váltópont, a kanyar után látszik is. 17 km 1 óra 4 percben, 3:48-as tempó a dimbes-dombos részen.

 

váltás az egyik nézőpontból

váltás másik szögből fotózva

 

Zsolti elvitt Balatonfenyvesre, a csapatkapitányék nyaralójába "szikkadni". Sok idő nem maradt aludni, talán fél óra szendergés. Aztán irány Fonyód, ahol Esztert váltottam éjfél után. A bemelegítés igen fickósan ment, a váltás után jól be is kezdtem. Megelőztem egy csoportot, mondták: "itt az iramdiktátor". 3:26-as tempót nyomtam éppen. A táv közepén kissé megakadtam, ekkor 3:51-re gyengültem. Szerencsére ismét tudtam erősíteni, Boglárig mentem, 3:47-es átlag jött ki a 8,5 km-en.

fonyódi váltás a fejlámpák ellenfényében

 

 

Siófok-Keletnél egy kis kocsiban alvásra is jutott lehetőség. Hajnal 4 után érkezett el a harmadik és utolsó etapom, a sóstói ponttól Akarattyáig. Hideg volt és fáradtnak éreztem magam. Lassan kezdtem, de azért előzgettem. Egy-két megelőzött futó próbált csatlakozni a tempómhoz. Csakhogy elérkezett a világosi emelkedő. Én tartottam a tempót, mégis mindenki elmaradt körülöttem. A Vértesy nyaralónál gondolatban integettem a Vértesy lányoknak. Aligánál bénán vezetett az út, a kocsik közé, nyűgös lettem. A lejtőt inkább a járdán futottam meg. Vissza a magaspartra, a sötétben végtelen hosszúnak tűnt az amúgy bringával hangulatos út. Ki a főútra, a végét még meghajtottam, 4:04-es átlagra hoztam ezt a részt, nem rossz.

Innen már csak a szurkolás maradt. Minden ponton megálltunk: Balatonfűzfő, Alsóörs, Csopak és persze a befutónál. Aztán éremátvétel, célfotó, reggeli, beszélgetés. A kategóriánkban az 5., összesítésben a 30. helyen végeztünk. Összesen 1300, a kategóriánkban 100 csapat indult. Nemcsak az eredmény miatt, de még nagyobb élményt jelentett ez a verseny, mint tavaly.

Alsóörs

 

 

 

Csopak

befutó

célfotó