Hello Pap-rét Trail

A BSZM előtti utolsó versenynek ezt a terepfutást lőttem be március első napján. Viszonylag közel, hosszabb táv és persze terep a 200 km aszfaltos megmérettetés előtt. Szeretem váltogatni a két műfajt.

Hogy időben Leányfaluba érjek, anyukámnál aludtam Csillaghegyen. Onnan csak egy-egy hévezés illetve buszozás és egy órával a rajt előtt meg is érkeztem. Persze voltak, akik ugyanazzal a járattal mentek és rögtön indultak is, a hosszútáv rajtjára beesve :).

Én kényelmesen felvettem a rajtcsomagot, átöltöztem a tárgyalónak berendezett öltözőben, végül rutinosabb sporttársaim segítségével felszerelkeztem az új futózsákommal. A szokásos bemelegítés és nyújtás után futottam pár lendületesebb hosszt is.

Hamarosan beállhattunk a rajtba. Nem tűztem ki semmi célt magam elé, csak, hogy élvezzem a versenyt. Bott Frigyessel szólva „Just enjoy” üzemmódban futni.

Mindenki óvatos tempóban kezdett, besoroltam a második-harmadik helyre. Aztán az élre álltam, viszonylag kényelmes tempóban is fokozatosan leszakítottam a többieket, hátra csak azért tekintgettem, hogy ne tévedjek el :D. A Pap-réten „csippantottam”, aztán tökjó lendülettel futottam tovább. A nagyon saras részeken azért óvatosan. Az emelkedők sem okoztak gondot, már gyanúsan könnyeden ment minden. Mikor jön a hírhedt emelkedő?

Első nehezebb szakaszként a patakmeder jött, ahonnan rögvest ki is kellett kecmeregni a párhuzamos ösvényre. A meredek részen belesétáltam, aztán a lankásabb szakaszon kocogásra váltottam. Még mindig elöl. És lejtő következett. Már vissza a civilizációba? Jaj, nem, vissza kellett futni ugyanott, és hegymászós rész jött. Itt kicsit elszakadt a cérna, belassultam, az utánam jövő futó „lesétált”. 

hajrá, közös szakasz a három távon

Sebaj, a dobogó biztosnak tűnt. Csak érjek be egyben! Még egy avarban megbújó kőben azért elestem, hogy még valaki lehagyhasson. De már nem izgatott, beértem az aszfaltos szakaszra. Le a főútig, át a zebrán, és pár méter után cél. Csippantás, harmadik hely, ismét dobogó!

a második helyezett sietett haza