Az Újpesti Félmaraton után kissé megfáztam, pár napot otthon töltöttem, edzéseket is ki kellett hagyjak. Szerencsére a formám nem romlott le, fokozatosan emeltem vissza a távot és fokoztam a tempót. Az utolsó héten már csak könnyen futottam, de ez is 3:50-4:10-es iramot jelentett.
Magdiék elvittek kocsival a helyszínre, ahol hamar összejött a csömöri csapat :). Szépen hosszan bemelegítettünk, megvolt a mosdókör is, beálltam a rajtba és lepacsiztam a futócimbikkel. Zsófival futottam együtt, ő váltóban indult Zolival. 3:50 körüli tempót kértem, remekül haladtunk, kis beszélgetés is belefért.
Viktor felért ránk a Parlamentnél, innen hármas bolyban mentünk tovább. Zsófi az utolsó 3 km-re kicsit hajrázott, 20 km környékén volt a váltás. Nem mentünk vele, de sajnos Viktor is kezdett leszakadni, egyedül maradtam.
Kis fájdalmat éreztem a derekamnál féltáv után, picit megálltam nyújtani, bevártam Viktort. Nem nézett ki jól, gondoltam, igyunk egy korty vizet. A nyelés után durván beszúrt a hasam, nem az oldalam, a hasam. Nem tudtam tovább futni, ki kellett állnom. Gondoltam, visszakocogok, de a levezetés sem ment. Visszamentem villamossal a Gellért térig, onnan tudtam végre kocogni, egy óra után. Nagy kár, mert a lábam nem volt fáradt, ha csak négy percesben megyek végig, akkor is 2:40 körül beértem volna.
Zsófi és Zoli megnyerték a vegyes váltó számot, Levike pedig a férfi versenyt.
Oh no! Nagyon-nagyon sajnálom. Szuper formában voltál, elképesztő erős tempó sem volt gond fizikálisan. Van másik maratoni távú verseny betervezve?
VálaszTörlésAzóta volt két sikeres versenyem, jönnek a posztok hamarosan 🙂
VálaszTörlés