A kezdetek

Középiskolában jó futónak számítottam a hosszabb távokon, de akkor ez csupán 1-2-6 iskolakört jelentett (kb. 500-1000-3000 m).  Negyedikes (alias tizenkettedikes) koromban már szabad kezet kaptunk a tesiórákon, így többször futottunk olyan 6-7 km-t is, jól esett kitisztítani a fejünket az érettségi lázában. Diákolimpiára, vagy bármilyen versenyre azonban csak kósza ötletként gondoltam, nem jutottam el a cselekvésig.

Egyetemen, az ELTE TTK Déli tömbjében eltöltött "jelentéktelen 10 év" (Kőhalmit idézve) alatt sokszor indultam a nevezetes 5vös 5km versenyen. A toborzásból is kivettem a részem, így a Biokémiai Tanszékkel rendre megnyertük a Legsportosabb Tanszék díjat. Az időm nem volt kiemelkedő, de azért általában 20 perc alatt sikerült teljesíteni a távot, egyszer talán még 18-19 perc körül is futottam. Más versenyre azonban soha nem neveztem be.

Egyetem után, frizbis karrierem során is jártam néha futni, de csak erőnléti felkészülés céljából, heti egy-két alkalommal. Budapesten, Szegeden, Bécsben is róttam a köröket, 5-10 km-es távokon, de versenyezni csak a frizbitornákon versenyeztem. Egyetlenegyszer indultam városi futóversenyen, 2014-ben az EU csatlakozás 10. évében rendezett 10 km-es emlékfutáson, Budapesten. Egy érdekes városnézésnek fogtam fel, egy jó 50 perces eredményt értem el, a tempót nem nehéz kiszámolni :) 2014-ben olvastam először a blog címét adó könyvet is, de még akkor nem "húzott be" a futásba.

2017-ben végre részt tudtam venni a céges futáson. Egy 8 km-es szakasz (Kismaros - Nagymaros) után még vállaltam egy részt, csak a sportérték miatt. De versenyekre még ekkor sem gondoltam.

2018-ban, azaz tavaly történt a "megvilágosodás". A frizbiben belekerültem egy ördögi körbe: nem megy a játék - negatív visszajelzéseket kapok - nincs motiváció - nem teszem bele a munkát igazán keményen - nem megy a játék. A játék által megkövetelt sprintelés nem ment, úgy éreztem, megkopott a gyorsaságom, ráadásul a combom is megfájdult. Elkezdtem hát ismét futni. Először a 400 m-es atlétikapályán 8-10 kört, aztán az aszfalton egyre nagyobb távokat, egyre gyakrabban. A sprintelgetéssel ellentétben a combom nem fájt. Visszajött a motivációm. Ez volt az első döntő mozzanat.

A céges futásra ezúttal is jelentkeztem. Ketten alkottunk egy csapatot Marci barátommal, egy futó - egy bringás. 21 km volt a táv, úgy terveztük, én futok 14 km-t, utána váltunk. Kellemetlen esős-szeles idő fogadott, az ősz első napja. Erdőbényéről indultunk, Marci mérte az időt, 4:10-4:20 perc/km tempóval futottam, domborzattól és széltől függően. Egy kanyart elrontottunk és vissza kellett mennünk, ekkor eléggé szakadt az eső. Tolcsván, az Oremus felé egy meredek szakaszt megnyomtam, jó volt érezni, hogy jó erőben vagyok. Utána egy földutas rész jött, Marci (és utána a többi bringás is) beleragadt a sárba. Kidörzsölt a póló, levettem és félmeztelenül futottam tovább a szőlők közt. Visszanéztem, Marci sehol. Fáztam, így futottam tovább. Már nem volt messze a cél, be is értem nemsokára a faluba. Életem első félmaratoni távját teljesítettem, úgy 1:50 alatt, dimbes-dombos terepen, esőben-szélben. Ez a futás volt a második – és legfontosabb – döntő mozzanat.

Beneveztem a Spar Budapest Maraton 5+10 km-es távjára. A helyszín ismerős volt, az ELTE Déli Tömbnél rendezték :) Először az 5 km-es versenyre került sor. Nyugodtan kezdtem, talán túlságosan is. 2 km-nél láttam egy órán, hogy jóval 8 perc felett járok, úgyhogy belehúztam és sikerült ismét 20 perc alatt beérni, egész pontosan 19:50 lett az eredményem. Volt kb. 45 percem regenerálódni és jött a 10 km. Itt már igyekeztem az elejétől beleadni mindent, azért volt egy kis küzdés, de simán beértem 43:30-cal, ami 4:21 perc/km-es tempó. Ez a verseny volt a harmadik döntő mozzanat.

Csak most, ezen sorok írásakor vettem észre, hogy az 5+10 km-en összesítésben a 3. helyet sikerült megszereznem :D.