Éjszakai futások

Meleg, fülledt nyarunk van. Elég sokat esik az eső, párás a levegő. Emiatt is este esik jól a futás. Addig kell futni, amíg jólesik 😊

Idén is indultam a két éjszakai futóversenyen. Az az érdekes helyzet, hogy ezek voltak az első olyan versenyek, amelyeken másodszorra vettem részt rövid futókarrierem során.

2020. augusztus 1. Generali Night Run Bp.

Elég fáradtan álltam rajthoz a budapesti éjszakai félmaratonon. A bolt felújítása miatt kevesebbet tudtam edzeni, fizikailag és szellemileg is kimerítő volt az előző két hét. A Lupa Beach Run után pakoltunk ki, utána másfél hétig zajlottak a kivitelezési munkák, majd három napig pakoltunk vissza. Este fél 7-re végeztünk, a verseny rajtja pedig 10 órára volt kiírva. Mondjuk, utazni nem kellett sokat. Átvettem a rajtcsomagot, a verseny előtt (és után) pedig nagynéméknél szálltam meg.

Alaposan bemelegítettem, bekentem a kérdéses felületeket, megnéztem a 9 km-es futam rajtját. Aztán végre a mi versenyünk következett. Beálltam az élboly mögé, jó tempóban kezdtem, hogy ne a tömegben kelljen futni. A tavalyitól kissé eltért a vonalvezetés: először a Műegyetem rakpart felé futottunk, ott volt az első fordító, majd a Margit-hídtól északra. Idén több hullámban tört rám a kifulladás, majd a felfrissülés érzése. Nem volt jó érzés lassulni, többen is látszólag könnyen lehagytak, nem tudtam tartani a tempót. A második körben a Várba való felfutás előtt megzavart egy óra: 23:20-at mutatott. Nem létezik, hogy 1 óra 20 perce futok! Sajnos itt kissé elengedtem a dolgot, nem adtam bele mindent, csak a célba érésre figyeltem. A ruhatárban is csalódottan vettem át a cuccom, utána néztem meg mobilon, hogy 1:25:02-vel zártam a 21. helyen. Ha kicsit erőltetem a végét, így is simán egyéni csúcsot tudtam volna.

 

A következő héten Balatonbogláron nyaraltunk a családdal, lazítottam, két, kb. 8-10 km-es futást tettem Fonyód, illetve Balatonszemes felé. Néha a pihenés hasznosabb, mint a kemény edzés, ahogy az hamarosan bebizonyosodott.

2020. augusztus 7. Moonlight Run

A kedvenc versenysorozatom a Panorámafutás. Szép tájak, jó hangulat, szép érmek. A tavaszi félmaraton sajnos elmaradt illetve csak virtuális futásként rendezték, de ezt a versenyt szerencsére sikerült megtartani. Idén 8 km-es távon futhattunk, Zebegénytől Nagymarosig. Vonattal érkeztem, a zebegényi Duna-parton volt a versenyközpont. A rajtcsomagot hamar átvettem, kényelmesen átöltöztem, a ruhatárként szolgáló kocsiba is elég gyorsan le tudtam adni a cuccom. Alaposan bemelegítettem és futottam pár hosszt, hogy érezzem a ritmust. Végre eljött a rajt. Az első futó kilőtt, én nem őt üldöztem, csak a saját tempómra figyeltem. Én is hamar lehagytam a mezőnyt, simán a második helyen haladtam. A lakott területet elhagyva jól jött a fejlámpa. Hátulról nem láttam fényt közelíteni, csak egy-egy autó lámpája világított néha. Azért biztattam magam, tartsam a sebességet, nehogy bárki utolérjen. A hosszú dömösi "döntött kanyar" után lekanyarodtam a partra. Ez már a hajrá, picit még belehúztam. A nézők közül valaki meglepődve jegyezte meg, hogy "már itt is van a második". Ez megnyugtatott. A célegyenest idén is fáklyákkal világították ki. Hátranéztem: sehol senki. Nem kellett hajrázni, szépen ki tudtam élvezni a befutót. 29:57-tel második lettem, 3:44-es tempóval. Csak a riói olimpikon Józsa Gábor előzött meg, aki eddig mindig megnyerte ezt a versenyt. Életem futása volt és bőven nem adtam ki magamból mindent.

 

fotó az éremről a vonatra várva

 

Végre versenyek

 A nyár közepén enyhült a vírushelyzet, illetve enyhítettek a szabályokon. Így végre meg tudtak tartani néhány versenyt. Július 11-én teljesítettem a Panoráma Virtual Run-t, természetesen félmaratoni távot, aztán a következő hétvégéken már igazi versenyek jöttek.

Július 18-án került sor az első Lupa Beach Run versenyre, a Lupa-tó körül. Bár csábító lett volna kerékpárral odamenni, végül a tömegközlekedés mellett döntöttem. A HÉVmegállótól ingyenes elektromos buszjárattal vittek a jó 2 km-re levő helyszínre. Elég korán érkeztem, még az 5 km-es futamot (legalábbis a rajtot és a befutót) is végig tudtam nézni, mielőtt átöltöztem volna. Az én futamomat félmaratoninak írták, de igazából kb. 20.4 km volt, 4 kör a tó körül. Szokásos módon tempósan kezdtem, hogy ne a tömegben kelljen futni, egy rövid ideig még vezettem is. Aztán a srác, akivel futottam, fokozta a tempót, ami nekem túl gyors volt. Sokáig tartottam a második, majd a harmadik helyet, néhányan beértek, de kiderült, hogy többen csak váltóban nyomták, hiszen a második kör után kiálltak. Végül a negyedik helyen értem be. Nem volt egyszerű a táv, sok terepen, göröngyös szakaszon át vitt, vigyázni kellett. Összességében a mérés szerint 3:51-es átlaggal futottam, de a végén kicsit lassultam, az egyenletes tempóra még törekedni kell.

 

start

érem

 

Július 26-án vasárnap egy valódi terepversenyre neveztem be: a Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail M távjára, 24 km és 1000 m szint. Ide már valóban bringával mentem: a Nyugati Pályaudvarig tekertem, onnan vonattal Vácra és átszállással Diósjenőre, végül a faluban bringával a versenyközpontba. Igen meleg, párás idő volt, nem kellett nagyon felöltözni. Hamarosan elrajtolt a versenyünk: egy rövid szakaszon lefelé, majd rögtön kezdődött az emelkedő. Méghozzá komoly emelkedő, hamar bele is sétáltunk. Ahogy szokott lenni, a távnak úgy a feléig kb. csak síkban vagy emelkedőn vitt a pálya. De nem is ez volt a legnehezebb, hanem a lejtők: a csúszós, gyökerekkel és kövekkel tarkított lejtőkön sem tudtam teljesen kiengedni, figyelni kellett a fékezésre. A frissítőpontot benyomtam vagy fél liter izót, aztán mentem tovább. Még egy nagyobb emelkedőt kellett leküzdeni, aztán már inkább lefelé vitt az út. Ügyesen nekirúgtam bal lábammal a jobb bokámnak egy követ, nem esett jól, de az aktuális üldözőim úgyis beértek már. Inkább csak a biztonságos célba érésre figyeltem, így is 9. lettem. Jó ez a terepfutás, bár még van mit tanulni. Átvettem a befutóérmet, megkerestem a zuhanyzót, aztán felpakoltam a bicajt és Vácig eltekertem, hogy teljes legyen a sportélmény.

 

érem

 

Futás korona idején 2.

Nem tudtam fantáziadúsabb címet adni.

Pár rövid szösszenet, komolyabb téma híján.

Versenyek még nem lehetnek, megy a sakkozás, melyik futamot mikorra halasztottak. Az Excel táblában vezetett nyilvántartásba egy új oszlopot illeszettem "tervezett dátum" névvel. Ez is egy értékmérője lesz a versenyeknek, ki mennyire tudja korrekt módon megoldani illetve kommunikálni. Bizonyos dátumokat sutyiban tesznek fel a FB-ra ...

Edzeni majdnem minden nap edzek. Egyelőre amolyan alapozásfélét végzek, lehetőleg hosszabb futások (50-70 perc), terep, sok emelkedő, iramváltás, lépcsőzés. Utána alapos nyújtás és plank. Szerencsére csak 7-ig dolgozom, így fél 9-re otthon vagyok, világosban tudok futni.

Ahogy már írtam, felfedeztem új útvonalakat illetve összekötöttem korábbi szakaszokat, hogy változatosabb legyen. Voltam a családi nyaralókban pár napot, Zamárdiban illetve Bánkon, azokat az estéket is kihasználtam a futásra: elfutottam Balatonföldvárra, Siófokra, illetve Felsőpetény felé. (és persze vissza).

Vettem egy másik futócipőt is, így tudom váltogatni. A terepcipőm viszont mintha összement volna (talán, mert nem pucoltam ki a Pap-rét Trail után),  így az lesz a következő beruházás.

Indultam egy-két virtuáis futamon. Sokan futnak a felkapottabb helyeken, pl. a Szilas-patak mellett. Iramváltásnál elképzelem, hogy félmaraton befutójánál vagyok. De nehéz versenyhangulatba kerülni verseny nélkül. A Vivicittá virtuális futáshoz letöltöttem egy alkalmazást, ami rögzíti a tempót, talán annak a használata segít majd.

Naplás-tó

szelfi a Panoráma virtuálfutáshoz

Panoráma érem

virtuális Vivicittá útvonal

Futás korona idején

csak, hogy megadjam a poszt alaphangját

Egyrészt nem sokat változott az életem. Karantén nincs, munka van. Nincsenek tüneteim, így hát élem az aktív munkás életet.

Másrészt számos dologról le kellett mondani, el kellett halasztani. Kórus, futóversenyek, családi és baráti összejövetelek, templom.

A munka megy. Nélkülözhetetlen élelmiszert árusítok. Isznak az emberek, mit tehetnek ezekben a nehéz #maradjotthon időkben. Márciusban, a járvány kitörésekor különösen betáraztak, de persze a Húsvét is megtette a jótékony hatását.

ezt tejfakasztásra (Kreinbacher Brut Nature)

ezt Húsvétra (Heimann és Fiai Kadarka)

Bringával járok dolgozni, hogy kerüljem a tömegközlekedést, egy hév utat veszek csak igénybe. Ez odáig fajult, hogy bringával is vittem ki borokat a vásárlóknak. Ez volt a munka legtutibb része, napsütésben tekeregni a budai dombokon-hegyeken. Cserébe sajnos futni nem jutott időm és energiám.

Amikor végre otthon voltam, Húsvét után, akkor majdnem minden nap futottam vagy végeztem erősítést. Korábbi napszakban is tudtam futni, napsütésben, nem este 9-kor. Új útvonalakat, köröket tudtam felfedezni, kipróbálni. A lezárások miatt részben kényszerűségből is :)

motiváció: megjött az elmaradt befutóérem

A legrosszabb a helyzetben a bizonytalanság. Megtartják-e a versenyeket, tudok-e menni az új időpontban? Nem csúsznak-e össze a futások? Hogyan időzítsem a formámat?

kerti munka mint fizikai felkészítő

Mindenesetre most hosszú futásokat végzek. Majd verseny előtt 3 héttel jöhetnek a gyorsító edzések. Jó formában érzem magam, a mozgás megvan. A táplálkozásomon kell javítani, értsd: sokat ettem és ittam, persze stressz meg Húsvét, de majd némi diéta szükséges lesz.

BSZM 2020

Avagy Balaton Szupermaraton, ahogy azt a futók tudják. Nekem a Nagy Futás. 2020. március 5-8. Négy nap alatt 196 km.

Már egy hónapja volt, de még nem sikerült naplóbejegyzést írnom róla. No, majd most!

2018-ban, amikor elkezdtem szüneteltetni a frizbit és helyette hosszabbakat futni (ezeket még felépített edzéseknek nem nevezném), felvetettem a bringás baráti körben, hogy nevezzünk be váltóban a 2019-es versenyre. Minden napi szakasz 3 részre van osztva (kb. 10-20 km egy résztáv), tehát 4 fővel mindenkinek juthat egy pihenőnap és még teljesíthetőek is a távok. Az ötletet persze egyértelmű támogatás fogadta, aztán persze a megvalósításkor mindenki jól kihátrált. Drága meg család meg munka meg mindenféle kifogás.

Sebaj. Én közben szépen felépítettem magam futóként a 2019-es év során, de nem felejtettem el ezt a tervet. Magad, uram, ha társad nincsen (ha szabad kicsit kifordítani a mondást), beneveztem egyéniben!

A december hajtós volt munkaügyileg - kinek nem az? - de januártól kifejezetten elkezdtem készülni az első ultraversenyemre. Eddig még csak egyetlen maratont futottam és csak 11 hónapja versenyzem, úgyhogy meg tudom csinálni ezt is :).

Egyrészt igyekeztem nap mint nap futni, hogy szokjam a napi terhelést. Másrészt versenyeknek hosszabb távokat választottam. Ezekről már írtam korábban: Margita terepmaraton, Velencei-tó kör közösségi futás (erről nem írtam), Pap-rét Trail. Igénybe vettem a Plandurance ingyenes telefonos konzultációját, személyesen Lőrincz Olivér hívott.

Harmadrészt pedig a saját futásom menedzsere is voltam: szállásokat és bringás kísérő(ke)t kellett szerveznem. Egyik sem volt egyszerű. A remélt ingyen szállások (család, barátok) most nem jöttek össze, a fizetős szállások pedig tele voltak futókkal. Azért sikerült olcsóbb helyekre becsekkolni. A megbeszélt bringás kísérőknek is közbejött ez meg az, de végül is az első napot kivéve lett kétkerekű "lelki támaszom".

Március 4-én délután még összeszedtem a telefonom a szervizből, majd vonatoztam le Siófokra.

az aligai magaspart mindig gyönyörű

A szokásos esti rutin: becsekkolás, vacsora az ajánlott helyen, kis séta, vásárlás reggelire, alvás. De nem aludtam jól, izgultam. Reggel szállásadóm elvitt a rajthoz. Kényelmesen elkészültem, leadtam a cuccom, bemelegítettem. Aztán eljött a rajt.

rajt előtt még sokkal

Első nap: Siófok-Fonyód 48,5 km.

Ne fussuk el, nyugodt tempóban! A nyugodtnak gondolt tempóban is jól haladtam, utólag néztem, hogy az első ellenőrzőpontnál a 3. helyen voltam. A táv utolsó harmadán kicsit elfáradtam, többen megelőztek, de simán beértem. Masszázsra nem jutottam be, nem voltam elég rámenős. Visszavonatoztam hát Balatonlellére a szállásra. Itt több szoba volt, tele futókkal. Este egy cuki családi étteremben ettem, vékony tésztás pizzát sütöttek, bevágtam kettőt is.

(Első napról nem kaptam futófotókat.)

Második nap: Fonyód-Szigliget 53 km. A leghosszabb nap. Levitettem magam az állomásra, a vonaton találkoztam Anitával, aki aznapra jött segíteni bringás kísérőként. A bringások 10 perccel a rajt előtt indultak, a futók egyénileg indítva. Az első frissítőállomástól volt szabad kísérni. Már hamarabb fáradtam, korábban jött a holtpont, Keszthelyen jó volt picit szusszanni. Onnan már csak egy félmaraton a napi célig. Erre két órát terveztem, be is jött. Mindenhol frissítettem, így a végső emelkedőt is jól bírtam a szigligeti várhoz. Anitától elbúcsúztam, mennie kellett haza, én pedig ezúttal nem hagytam ki a masszázst. Fuvar a vasútállomásra, vonat Badacsonyörsre a szállásra (tele futókkal), vacsora a Vánkos Panzióban (tele futókkal). A szállás elég gagyi volt, de a vacsora zseniális!

Fonyódi rajt

Becehegy után

Szigligeti befutó

Harmadik nap: Badacsony-Balatonfüred 44 km.

A legrövidebb, de legnehezebb nap. Szép napsütéses idő, de erős szél, a szpíker tanácsára nem öltöztem fel, át is fáztam. Zánkán csatlakozott bringás kísérőm, Gergő. Küzdős nap volt nagyon, Füredre már csak bekocogtam. Nyújtás, masszázs, felslattyogtam a szállásra, közben Gergő vásárolt reggelit. Tele voltak az éttermek, így pizzát rendeltünk. Nem éreztem jól magam, aggódtam, hogy belázasodtam, de "egy nap van hátra, ki kell bírni" jelszóval feküdtem le aludni.

Badacsonyi rajt

Zánka

Balatonudvari

 

Balatonfüred, cél

Negyedik nap: Balatonfüred-Siófok 51 km. Jól felöltöztem inkább, az a biztos. Már csak frissítőállomástól frissítőállomásig terveztem. Almádiig rendben. Akarattya előtt még egy nagy emelkedő. Ha ez sikerül, akkor meglesz. Gergő tartotta bennem a lelket, bár láttam, hogy neki ez így ingerszegény tekerés. Már csak 15 km, meglesz ez, kocogva is. Beállt a combom, lefele rosszabb, így a világosi lejtőt sétálva teljesítem. Elérkezett az utolsó frissítőpont, már szinte csak csoszogtam. Kanyar le a partra. Hol van az a cél? Végre látszik a célkapu! Áthaladtam, megkaptam az érmet, kezet rázott velem a főszervező. SIKERÜLT!

Csopak, Gergővel

Balatonvilágos, volt frizbis csapattársammal, Nitával

 

Siófok, cél

büszkeségem