Végre versenyek

 A nyár közepén enyhült a vírushelyzet, illetve enyhítettek a szabályokon. Így végre meg tudtak tartani néhány versenyt. Július 11-én teljesítettem a Panoráma Virtual Run-t, természetesen félmaratoni távot, aztán a következő hétvégéken már igazi versenyek jöttek.

Július 18-án került sor az első Lupa Beach Run versenyre, a Lupa-tó körül. Bár csábító lett volna kerékpárral odamenni, végül a tömegközlekedés mellett döntöttem. A HÉVmegállótól ingyenes elektromos buszjárattal vittek a jó 2 km-re levő helyszínre. Elég korán érkeztem, még az 5 km-es futamot (legalábbis a rajtot és a befutót) is végig tudtam nézni, mielőtt átöltöztem volna. Az én futamomat félmaratoninak írták, de igazából kb. 20.4 km volt, 4 kör a tó körül. Szokásos módon tempósan kezdtem, hogy ne a tömegben kelljen futni, egy rövid ideig még vezettem is. Aztán a srác, akivel futottam, fokozta a tempót, ami nekem túl gyors volt. Sokáig tartottam a második, majd a harmadik helyet, néhányan beértek, de kiderült, hogy többen csak váltóban nyomták, hiszen a második kör után kiálltak. Végül a negyedik helyen értem be. Nem volt egyszerű a táv, sok terepen, göröngyös szakaszon át vitt, vigyázni kellett. Összességében a mérés szerint 3:51-es átlaggal futottam, de a végén kicsit lassultam, az egyenletes tempóra még törekedni kell.

 

start

érem

 

Július 26-án vasárnap egy valódi terepversenyre neveztem be: a Nyúlcipőbolt Börzsöny Trail M távjára, 24 km és 1000 m szint. Ide már valóban bringával mentem: a Nyugati Pályaudvarig tekertem, onnan vonattal Vácra és átszállással Diósjenőre, végül a faluban bringával a versenyközpontba. Igen meleg, párás idő volt, nem kellett nagyon felöltözni. Hamarosan elrajtolt a versenyünk: egy rövid szakaszon lefelé, majd rögtön kezdődött az emelkedő. Méghozzá komoly emelkedő, hamar bele is sétáltunk. Ahogy szokott lenni, a távnak úgy a feléig kb. csak síkban vagy emelkedőn vitt a pálya. De nem is ez volt a legnehezebb, hanem a lejtők: a csúszós, gyökerekkel és kövekkel tarkított lejtőkön sem tudtam teljesen kiengedni, figyelni kellett a fékezésre. A frissítőpontot benyomtam vagy fél liter izót, aztán mentem tovább. Még egy nagyobb emelkedőt kellett leküzdeni, aztán már inkább lefelé vitt az út. Ügyesen nekirúgtam bal lábammal a jobb bokámnak egy követ, nem esett jól, de az aktuális üldözőim úgyis beértek már. Inkább csak a biztonságos célba érésre figyeltem, így is 9. lettem. Jó ez a terepfutás, bár még van mit tanulni. Átvettem a befutóérmet, megkerestem a zuhanyzót, aztán felpakoltam a bicajt és Vácig eltekertem, hogy teljes legyen a sportélmény.

 

érem