Az intenzív versenyhetek és a németországi családi út (temetés) után még egy megmérettetést vállaltam: a hegyifutó félmaratoni ob-t.
A csömöri sportcsarnok elől indultunk kisbusszal Szentgálra. Hamar megérkezett az eső és egyre rosszabb idő lett. A pálya melletti legelőre beállva el is akadt a járgány a sárban. Egyelőre nem probléma, majd kivontat valaki!
Átöltöztünk és az utolsó lehetséges pilanatig a kocsiban várakoztunk. De aztán el kellett indulni melegíteni. Futottunk egy kicsit a szakadó esőben aztán beálltunk a rajtba. Elindultunk.
Hamarosan elkezdtem csúszkálni, a cipőm talpa rögtön telement sárral. Korcsolyázásra hasonlított a mozgásom, nem futásra, sok helyen inkább sétáltam. Két kört kellett volna megtenni, de az első kör végén kiálltam, balesetveszélyes volt. A csapatversenyben már nem volt esélyünk a dobogóra, így nem kockáztattam.
Szeretek és tudok is terepen futni, de erre nem voltam felkészülve. Kell venni egy durva terepcipőt, ilyen időjárásra, kaptam is tippet, hol, milyen márkát.
A következő két hétvégén nem versenyeztem: Húsvét, szülinap, meg pihenni is kell néha. Elkezdtük a gátazást, a csapat OB-n 3000 akadályon (is) indulok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése