Téli Margita terepmaraton

Két hétvége is verseny nélkül telt, bár majdnem minden nap futottam. Amikor nem volt munkahelyi elfoglaltság vagy családi esemény, akkor nem hagytam ki napot. A BSZM-re való felkészüléshez azonban hosszabb távok is szükségesek. Ebben megerősített Lőrincz Olivér is egy ingyenes telefonos konzultáció alkalmával :). Így februárra több hosszú futást is beterveztem.

A gödöllői Margita terepversenyre bátran beneveztem a leghosszabb távra, ami egy 40 km-es volt. Reggel hévvel utzatm a helyszínre, ahol már nagy tömeg várt a sorára. Nem csoda: több távon rendeztek futóversenyt és gyalogtúrát is. A versenyközpontul szolgáló iskola elég szűkösnek bizonyult a 6 különböző szám nevezőinek. De ez volt az egyetlen negatívum, ami a szervezést illeti. A verseny során azonban akadt több szokatlan (eddig soha nem tapasztalt) technikai nehézség.

Kis késéssel kiballagtunk a rajthoz, amit a zebránál a zöld lámpa jelzett. Nem kezdtek nagy iramban, így kényelmes tempóban is a 3. helyen haladtam. A főút mentén haladtunk, aztán Máriabesnyőn a templom mellett. Itt kezdett el lecsúszni az aláöltözetem. Első technikai nehézség. Megigazítottam, de az előttem futót szem elől tévesztettem. A hibát tetézve el is rontottam az utat, pedig a telefonomon még a track-re is ránéztem. Egy „kellemes” emelkedővel meghosszabbítottam a távot, ugyanis a mezőnybe csatlakoztam vissza. Második technikai nehézség. A tempóm jó volt, lehagytam (ismét) a többieket, de a babati tavaknál éreztem, „hív a természet”. Mit volt mit tenni, kiálltam dolgomat elvégezni. Harmadik technikai nehézség.

A Margita kilátóhoz vezető utat megtoltam, emelkedőn mindig is erős voltam. Begyűjtöttem a pecséteket az igazolólapra, aztán még egyszer megálltam könnyíteni. Harmadikkal egyező negyedik technikai nehézség. Itt már tényleg megkönnyebbültem. Az M3 előtt ittam két pohár „ovisteát”, ez végleg rendbetett. Jött egy újabb emelkedő, ahol megint jól lehagytam, akit lehetett. Olyan 20-30 méter hátrányból faragtam hasonló előnyt. Hosszú szakasz jött szintben, lánctalpakkal szabdalt fagyott talaj. Nehéz volt haladni, de eljött a 30 km-es ellenőrzőpont. Egy kis emelkedő, némi sík, majd egy durva lejtő. Itt kicsit elfutottam, mire észleltem, hogy át kellett volna kelni a kerítés feletti lépcsőn. Ötödik hiba. A városba érve megnyugtattak, hogy nem leszek dobogós, mondtam, sebaj, csak edzésnek fogom fel. Itt már csak egy mellékutcát rontottam el (hatodik hiba), de ismét vissza tudtam előzni a többieket. Az utolsó pecsételőhelytől már csak az előttem levőt követtem, hogy biztosan célba érjek. A célba érést az iskolában letett igazolólap jelentette. És kiderült, hogy korosztályos 3. lettem, 3 óra 45 perces idővel! Volt dobogó is meg kis kupát is kaptam! 

legújabb csecsbecséim

Meglepően szuperül sikerült tehát életem második 40 km-es versenye. Nem fájt a hasam, nem volt durva izomlázam. Kevesebb technikai problémával jövőre az első helyért is harcban lehetek. Akárhogy is, remek felkészítő futásnak bizonyult!