Föld Alatti Krokodil

Két futóversenyen is indultam a legutóbbi hétvégén, amiket ezzel a frappáns címmel fűztem egybe. Az első volt a „főfutam”, a másik a „gyógyfutás”. Lényeg, hogy szokjam a terhelést a BSZM előtt.

2020. február 15. BBU Föld Alatti Futás

Kőbányán, a KÖSZI körül rendezték ezt a versenyt, immár negyedik alkalommal. A félmaratoni táv három egyforma 7 km-es körből állt, ebből olyan 2,5 km a kőbányai pincerendszerben vezetett. A BBU versenyein szokásos szakaszos start első hullámába szokás szerint (legalábbis az EU15 futáshoz hasonlóan) sikerült bedumálnom magam. Így is a sor végéről indultam, az első 2 km azzal telt, hogy előreküzdjem magam. Mivel rögtön egy emelkedővel kezdtünk, ez ment is. Az első kör második felére kialakult egy hármas élboly, amiben én is haladtam. Felváltva vezettünk, én is voltam az élen, még sosem történt ilyen, jó érzés volt. A pincében kicsit vissza kellett venni a sebességből a sok kanyar és a nedves talaj miatt. Egyébként nagyon tetszett, hangulatosan megcsinálták. A második körben picit lemaradtam az első kettőről, de a pincéig utolértem őket és az utolsó kört az élen kezdtem meg. Az emelkedőn kicsit meghúztam a tempót, sikerült is elszakadni, de aztán utolértek. Hárman egymás nyomában a pincében, várva a hajrára. De aztán történt egy kis malőr: az utolsó kanyarok egyikében elcsúsztam. Ezzel pont annyira lógott meg az első kettő, engem pedig pont annyira zökkentett ki a ritmusból, hogy ne legyen esélyem a győzelemre. Hajráztam, de már hiába, tizennégy másodperccel lemaradtam (1:25:32). Ez van, technikai sport, a harmadik helynek is örültem. Az eredményhirdetésig még volt sok idő, régi ismerősökkel találkoztam, velük csevegtem. A győztessel utaztam hazafelé egy darabig, Náray Balázs, a Kossuth Rádió riportere, régóta fut és szakmai szenvedélye a szabadidősport.

hip-hip

kaptam mindent IS

 

izotóniás ital illetve unokatesóm szülinapja egészségére :)

2020. február 16. Futapest Krokodilfutás, Káposztásmegyer

A szombati nap után másnapra is maradt a szép idő. Korábban beneveztem már a Futapest futamra, de bringázni is lett volna kedvem. Így hát összekötöttem a kettőt. Reggel felmálháztam a bicajt és nekivágtam a Bikemap által javasolt útvonalnak. Mint kiderült, cseppet sem volt egyszerűbb, sem kevésbé forgalmas szakasz az általam ismert útnál. De odaértem a nevezés végére a versenyközpontként szolgáló iskolába. Átsétáltunk a közeli Farkas-erdőbe, ahol először a rövid táv (egy kör), majd a mi távunk (három kör) startolt. Három 4,8 km-es kör. Az első körben még virgoncan haladtam, bár nem volt olyan egyszerű a pálya. A második körre egyértelműen lelassultam, a harmadikban már csak a célba érés volt a cél. Azért 1:02:53-mal teljesítettem a pályát. Kis pihenő után még hazatekertem Fót-Mogyoród útvonalon.

szerényen a tegnapi verseny pólójában futottam

Téli Margita terepmaraton

Két hétvége is verseny nélkül telt, bár majdnem minden nap futottam. Amikor nem volt munkahelyi elfoglaltság vagy családi esemény, akkor nem hagytam ki napot. A BSZM-re való felkészüléshez azonban hosszabb távok is szükségesek. Ebben megerősített Lőrincz Olivér is egy ingyenes telefonos konzultáció alkalmával :). Így februárra több hosszú futást is beterveztem.

A gödöllői Margita terepversenyre bátran beneveztem a leghosszabb távra, ami egy 40 km-es volt. Reggel hévvel utzatm a helyszínre, ahol már nagy tömeg várt a sorára. Nem csoda: több távon rendeztek futóversenyt és gyalogtúrát is. A versenyközpontul szolgáló iskola elég szűkösnek bizonyult a 6 különböző szám nevezőinek. De ez volt az egyetlen negatívum, ami a szervezést illeti. A verseny során azonban akadt több szokatlan (eddig soha nem tapasztalt) technikai nehézség.

Kis késéssel kiballagtunk a rajthoz, amit a zebránál a zöld lámpa jelzett. Nem kezdtek nagy iramban, így kényelmes tempóban is a 3. helyen haladtam. A főút mentén haladtunk, aztán Máriabesnyőn a templom mellett. Itt kezdett el lecsúszni az aláöltözetem. Első technikai nehézség. Megigazítottam, de az előttem futót szem elől tévesztettem. A hibát tetézve el is rontottam az utat, pedig a telefonomon még a track-re is ránéztem. Egy „kellemes” emelkedővel meghosszabbítottam a távot, ugyanis a mezőnybe csatlakoztam vissza. Második technikai nehézség. A tempóm jó volt, lehagytam (ismét) a többieket, de a babati tavaknál éreztem, „hív a természet”. Mit volt mit tenni, kiálltam dolgomat elvégezni. Harmadik technikai nehézség.

A Margita kilátóhoz vezető utat megtoltam, emelkedőn mindig is erős voltam. Begyűjtöttem a pecséteket az igazolólapra, aztán még egyszer megálltam könnyíteni. Harmadikkal egyező negyedik technikai nehézség. Itt már tényleg megkönnyebbültem. Az M3 előtt ittam két pohár „ovisteát”, ez végleg rendbetett. Jött egy újabb emelkedő, ahol megint jól lehagytam, akit lehetett. Olyan 20-30 méter hátrányból faragtam hasonló előnyt. Hosszú szakasz jött szintben, lánctalpakkal szabdalt fagyott talaj. Nehéz volt haladni, de eljött a 30 km-es ellenőrzőpont. Egy kis emelkedő, némi sík, majd egy durva lejtő. Itt kicsit elfutottam, mire észleltem, hogy át kellett volna kelni a kerítés feletti lépcsőn. Ötödik hiba. A városba érve megnyugtattak, hogy nem leszek dobogós, mondtam, sebaj, csak edzésnek fogom fel. Itt már csak egy mellékutcát rontottam el (hatodik hiba), de ismét vissza tudtam előzni a többieket. Az utolsó pecsételőhelytől már csak az előttem levőt követtem, hogy biztosan célba érjek. A célba érést az iskolában letett igazolólap jelentette. És kiderült, hogy korosztályos 3. lettem, 3 óra 45 perces idővel! Volt dobogó is meg kis kupát is kaptam! 

legújabb csecsbecséim

Meglepően szuperül sikerült tehát életem második 40 km-es versenye. Nem fájt a hasam, nem volt durva izomlázam. Kevesebb technikai problémával jövőre az első helyért is harcban lehetek. Akárhogy is, remek felkészítő futásnak bizonyult!