A BSZM után érthetően könnyebb hetet tartottam. Legalábbis a futást tekintve, mert az volt Húsvét hete, ami a munkában is erősebb időszak. Kicsit azért megviselt a négynapos verseny, egy napot kisebb rosszullét miatt kihagytam.
Ezután a hegyi félmaratoni OB-ra készültünk, április 7-én a szokásos helyszínen, Szentgálon. Kétszer nem sikerült, egyszer feladtam sérülésveszély miatt, egyszer befutottam sérülten. Most tisztességesen végigfutottam, ennyit terveztem csak. A férficsapat a 3. helyen zárt, legalább ehhez is hozzájárultam.
Április 14-én, már a bécsi maraton jegyében a Cerbona félmaratonra neveztem, a 14 km-es futamra. . Pénzdíjat is írtak ki, az abszolút dobogósoknak illetve a korosztályos győzteseknek. Utóbbit nyilván elvártam magamtól, és meg is lett simán. Sajnos az én távomon indult Csere Gazsi, riói olimpikon maratonista és két válogatott triatlonos, így abszolútban csak negyedik lehettem. A félmaratont simán nyertem volna. A nyert 30000 Ft jól jött, de egy futamgyőzelem háromszor ennyit hozott volna.
A maraton előtt sikerült megfáznom, a beköszöntő áprilisi nyárban (ezt hogy ?!), hamar a köhögésig fajult a dolog. A versenyt, ami egyben magyar maratoni OB is volt, nem akartam lemondani, a betegség viszont nem javult. Persze közös szálláson aludtunk (elég vacak volt a hely), természetesen éjjel volt a legrosszabb a köhögés. A futás teljesen jól ment, mígnem mellkasi fájdalom jelentkezett, féltávnál inkább kiszálltam. Nem tudom, jól döntöttem-e, azóta is úgy érzem, cserben hagytam a csapatot.
A hegyi OB-n lehetett volna javítani, a Kékesen. 3 kilométerig rendben ment a futás, ott görcsöt éreztem, belassultam. Amúgy egész tisztességesen végigmentem, de másnap nem éreztem nagy izomlázat, szóval lehetőség szerint jobban is meg kellett volna pusztulni.
Remélhetőleg ez az időszak volt az év mélypontja. Eléggé meg voltam zuhanva, elveszettem a hitem egy időre. De csináltam tovább, nem vagyok az a feladós fajta.
