Kolonics Emlékfutás 2021

Természetesen ismét beneveztem a Koló emlékére rendezett versenyre, természetesen a félmaratonra. A metrófelújítás és az ünnepi események miatt nagy kerülővel érkeztem, de hamar át tudtam venni a rajtszámot, bőven volt időm elkészülni. Szépen sütött a nap, de csípős szél fújt, így inkább magamon hagytam az aláöltözőt.

ezekért futottunk

 

de lehetett sárkányhajózni is

A taktika szerint max. 3:45-tel futhattam 10 km-ig, utána, ami belefér. A rajt előtt beszélgettem két futóval, nekik gyengébb volt a célidejük, mint nekem. Sok váltó jött előre a rajtnál, ők váltóbottal futottak, egyéni futóra csak egyvalakire kellett figyelni. Sokáig mögötte haladtam, aztán a békásmegyeri partnál utolértem, élre álltam, a fordító után visszaelőzött.

Budakalásznál sajnos ittam egy korty vizet, amit nem kellett volna, mert elkezdett "lötyögni" a hasam. Szinte sosem frissítek félmaratonon. Bár lehet, hogy nem ez a víz volt a hibás, hanem a sok verseny készítette ki a gyomrom. Ugyan 3:50-es tempó körül tudtam haladni, és az ellenfelem sem volt messze, mégis azt éreztem, a túlélés a cél. A rómaifürdői partra visszaérve szokás szerint sok, rövidebb távon induló futót kellett kerülgetni, mindkét irányba, ez mindig sok energiát kivesz.

Lassan közeledtem a vasúti hídhoz, az első helyet már elengedtem, csak érjek be a dobogóra. Sokan feltartottak, szembe pedig bringások jöttek. A Népszigeten nem hajráztam, megelőzött valaki, akit 11 km-es versenyzőnek gondoltam, de a rajtszáma félrevezetett. Így a 3. helyen végeztem, 1:22-es idővel. Eléggé kifutottam magam, nem is igazából ezen a versenyen, hanem összességében októberben. A lábam bírta volna még, a hasam készült ki. A jó hír, hogy így is hozok egy szintet stabilan. A rossz hír, hogy az egyéni csúcsom megközelítése nélkül is simán nyerhettem volna.

Lassan adták ki a csomagom, és sokat kellett várni az eredményhirdetésre is, de idén legalább volt. Kiss Gergő adta át nekünk az érmeket, nem mindennap pacsizhat az ember vele. Idén már nem nagyon fogok versenyezni, elkezdem a téli alapozást. Jövőre kevesebb futamon fogok indulni, befutóéremből van elég, inkább a dobogós helyeket fogom gyűjtögetni. Sok van még bennem, ha nem forgácsolom szét az energiáim.

Panoráma Trail 2021

Először tudtam benevezni erre a versenyre. A Panorámafutás rendezvényeit egyébként is szeretem, indultam már a Dunakanyar Félmaratonon, voltam második a Panorámafutás Szob versenyen, ezüst- illetve bronzérmes a nyári éjszakai Moonlight Run-on.

hívogatóak már a borítóképek is

A Panoráma Trail 3 várat fűz fel egy versenyre: Boldogkőváralja-Regéc-Füzér. Már tavaly is szemeztem vele, de akkor elmaradt, idén gondoltam egy merészet és beneveztem. 45 km és 1500 méter szint. Hamar találtam szállást Füzéren, a község honlapja elég informatív. Az utazást megszervezni sem volt sokkal bonyolultabb: vonattal Sátoraljaújhely, onnan pedig buszjárat, mindösszesen 5-6 óra alatt célba is lehet érni.

Már pénteken délután el kellett indulnom. A vonat Rákosligetnél rögvest összeszedett 30 perc késést - veszélybe került a buszos csatlakozás, de szerencsére tartottuk az időt. Így csak Sátoraljaújhelyen nem maradt időm nézelődni. Széphalom (lásd: Kazinczy) és Pálháza (lásd: kisvasút) érintésével érkeztem Füzérre. A füzéri vár már messziről látszik, nem véletlenül lett a Kéktúra egyik szimbóluma.

Átvettem a rajtszámom, elsétáltam a várhoz, aztán elballagtam a szállásra. Hamar nyugovóra tértem volna, de még rendeltem egy pizzát, ami sokára érkezett meg, hidegen - amúgy finom volt, de így borravalót nem adtam.

Reggel busz vitt ki a boldogkőváraljai rajthoz. Papíron 6:30-kor, gyakorlatilag 6:45-kor indult a járat. Nem baj, csak ilyenkor egy pici plusz alvás is számít. A vár szép, de inkább a felszereléssel, bemelegítéssel törődtem. 8:30-kor indultak a váltók, 9 órakor az egyéni futók, köztük én is.

 

Lefutottunk a várból, aztán lankás emelkedők, majd lejtő vezetett be egy erdei útra. Az élmezőnyben haladtam, az elsőt elengedtük, a 3-5. hely közt futottam. A regéci vár előtt az első frissítőállomáson ettem és ittam, aztán könnyen utolértem az emelkedőn mindenkit, megkerültem az útvonal szerint a várat és csapattam lefelé. 

Újabb mászás Telkibánya felé, elértük a legmagasabb pontot 734 méteres magasságban. Lejtő után ismét frissítés, itt még igen jól álltam, de már érkezett az üldözőboly.

A következő emelkedő-lejtő kombináció már kissé nyűgös volt, aztán bele is kellett sétálom, nemcsak pihenés okán: fadőlések miatt az út melletti susnyásba vezették a futókat. Ezek a bokros részek és a meredek, törmelékes lejtők sajnos számomra futhatatlanok. Még egy nagyobb emelkedő után jött Hollóháza. Frissítettem, elriasztottam egy gyanús kutyát és nekivágtam a Füzérre vezető dombnak. Fáradt voltam már, váltva sétáltam és futottam. Csak a végére maradjon erő! Tudtam, hogy meredek a várba vezető szakasz, senki nem volt a közelben, becsületből megfutottam a végét.

 

Ez volt életem legkeményebb versenye, végül 4 óra 33 perccel a 8. helyen végeztem. 4 órával nyerni lehetett. Bár magamat inkább aszfaltos félmaratonistának tartom, pihentebben ezt a versenyt képes lennék 5 perces átlaggal hozni, ami 3 óra 45 perces eredmény lenne. Talán jövőre ismét megpróbálom.