Futás korona idején

csak, hogy megadjam a poszt alaphangját

Egyrészt nem sokat változott az életem. Karantén nincs, munka van. Nincsenek tüneteim, így hát élem az aktív munkás életet.

Másrészt számos dologról le kellett mondani, el kellett halasztani. Kórus, futóversenyek, családi és baráti összejövetelek, templom.

A munka megy. Nélkülözhetetlen élelmiszert árusítok. Isznak az emberek, mit tehetnek ezekben a nehéz #maradjotthon időkben. Márciusban, a járvány kitörésekor különösen betáraztak, de persze a Húsvét is megtette a jótékony hatását.

ezt tejfakasztásra (Kreinbacher Brut Nature)

ezt Húsvétra (Heimann és Fiai Kadarka)

Bringával járok dolgozni, hogy kerüljem a tömegközlekedést, egy hév utat veszek csak igénybe. Ez odáig fajult, hogy bringával is vittem ki borokat a vásárlóknak. Ez volt a munka legtutibb része, napsütésben tekeregni a budai dombokon-hegyeken. Cserébe sajnos futni nem jutott időm és energiám.

Amikor végre otthon voltam, Húsvét után, akkor majdnem minden nap futottam vagy végeztem erősítést. Korábbi napszakban is tudtam futni, napsütésben, nem este 9-kor. Új útvonalakat, köröket tudtam felfedezni, kipróbálni. A lezárások miatt részben kényszerűségből is :)

motiváció: megjött az elmaradt befutóérem

A legrosszabb a helyzetben a bizonytalanság. Megtartják-e a versenyeket, tudok-e menni az új időpontban? Nem csúsznak-e össze a futások? Hogyan időzítsem a formámat?

kerti munka mint fizikai felkészítő

Mindenesetre most hosszú futásokat végzek. Majd verseny előtt 3 héttel jöhetnek a gyorsító edzések. Jó formában érzem magam, a mozgás megvan. A táplálkozásomon kell javítani, értsd: sokat ettem és ittam, persze stressz meg Húsvét, de majd némi diéta szükséges lesz.

BSZM 2020

Avagy Balaton Szupermaraton, ahogy azt a futók tudják. Nekem a Nagy Futás. 2020. március 5-8. Négy nap alatt 196 km.

Már egy hónapja volt, de még nem sikerült naplóbejegyzést írnom róla. No, majd most!

2018-ban, amikor elkezdtem szüneteltetni a frizbit és helyette hosszabbakat futni (ezeket még felépített edzéseknek nem nevezném), felvetettem a bringás baráti körben, hogy nevezzünk be váltóban a 2019-es versenyre. Minden napi szakasz 3 részre van osztva (kb. 10-20 km egy résztáv), tehát 4 fővel mindenkinek juthat egy pihenőnap és még teljesíthetőek is a távok. Az ötletet persze egyértelmű támogatás fogadta, aztán persze a megvalósításkor mindenki jól kihátrált. Drága meg család meg munka meg mindenféle kifogás.

Sebaj. Én közben szépen felépítettem magam futóként a 2019-es év során, de nem felejtettem el ezt a tervet. Magad, uram, ha társad nincsen (ha szabad kicsit kifordítani a mondást), beneveztem egyéniben!

A december hajtós volt munkaügyileg - kinek nem az? - de januártól kifejezetten elkezdtem készülni az első ultraversenyemre. Eddig még csak egyetlen maratont futottam és csak 11 hónapja versenyzem, úgyhogy meg tudom csinálni ezt is :).

Egyrészt igyekeztem nap mint nap futni, hogy szokjam a napi terhelést. Másrészt versenyeknek hosszabb távokat választottam. Ezekről már írtam korábban: Margita terepmaraton, Velencei-tó kör közösségi futás (erről nem írtam), Pap-rét Trail. Igénybe vettem a Plandurance ingyenes telefonos konzultációját, személyesen Lőrincz Olivér hívott.

Harmadrészt pedig a saját futásom menedzsere is voltam: szállásokat és bringás kísérő(ke)t kellett szerveznem. Egyik sem volt egyszerű. A remélt ingyen szállások (család, barátok) most nem jöttek össze, a fizetős szállások pedig tele voltak futókkal. Azért sikerült olcsóbb helyekre becsekkolni. A megbeszélt bringás kísérőknek is közbejött ez meg az, de végül is az első napot kivéve lett kétkerekű "lelki támaszom".

Március 4-én délután még összeszedtem a telefonom a szervizből, majd vonatoztam le Siófokra.

az aligai magaspart mindig gyönyörű

A szokásos esti rutin: becsekkolás, vacsora az ajánlott helyen, kis séta, vásárlás reggelire, alvás. De nem aludtam jól, izgultam. Reggel szállásadóm elvitt a rajthoz. Kényelmesen elkészültem, leadtam a cuccom, bemelegítettem. Aztán eljött a rajt.

rajt előtt még sokkal

Első nap: Siófok-Fonyód 48,5 km.

Ne fussuk el, nyugodt tempóban! A nyugodtnak gondolt tempóban is jól haladtam, utólag néztem, hogy az első ellenőrzőpontnál a 3. helyen voltam. A táv utolsó harmadán kicsit elfáradtam, többen megelőztek, de simán beértem. Masszázsra nem jutottam be, nem voltam elég rámenős. Visszavonatoztam hát Balatonlellére a szállásra. Itt több szoba volt, tele futókkal. Este egy cuki családi étteremben ettem, vékony tésztás pizzát sütöttek, bevágtam kettőt is.

(Első napról nem kaptam futófotókat.)

Második nap: Fonyód-Szigliget 53 km. A leghosszabb nap. Levitettem magam az állomásra, a vonaton találkoztam Anitával, aki aznapra jött segíteni bringás kísérőként. A bringások 10 perccel a rajt előtt indultak, a futók egyénileg indítva. Az első frissítőállomástól volt szabad kísérni. Már hamarabb fáradtam, korábban jött a holtpont, Keszthelyen jó volt picit szusszanni. Onnan már csak egy félmaraton a napi célig. Erre két órát terveztem, be is jött. Mindenhol frissítettem, így a végső emelkedőt is jól bírtam a szigligeti várhoz. Anitától elbúcsúztam, mennie kellett haza, én pedig ezúttal nem hagytam ki a masszázst. Fuvar a vasútállomásra, vonat Badacsonyörsre a szállásra (tele futókkal), vacsora a Vánkos Panzióban (tele futókkal). A szállás elég gagyi volt, de a vacsora zseniális!

Fonyódi rajt

Becehegy után

Szigligeti befutó

Harmadik nap: Badacsony-Balatonfüred 44 km.

A legrövidebb, de legnehezebb nap. Szép napsütéses idő, de erős szél, a szpíker tanácsára nem öltöztem fel, át is fáztam. Zánkán csatlakozott bringás kísérőm, Gergő. Küzdős nap volt nagyon, Füredre már csak bekocogtam. Nyújtás, masszázs, felslattyogtam a szállásra, közben Gergő vásárolt reggelit. Tele voltak az éttermek, így pizzát rendeltünk. Nem éreztem jól magam, aggódtam, hogy belázasodtam, de "egy nap van hátra, ki kell bírni" jelszóval feküdtem le aludni.

Badacsonyi rajt

Zánka

Balatonudvari

 

Balatonfüred, cél

Negyedik nap: Balatonfüred-Siófok 51 km. Jól felöltöztem inkább, az a biztos. Már csak frissítőállomástól frissítőállomásig terveztem. Almádiig rendben. Akarattya előtt még egy nagy emelkedő. Ha ez sikerül, akkor meglesz. Gergő tartotta bennem a lelket, bár láttam, hogy neki ez így ingerszegény tekerés. Már csak 15 km, meglesz ez, kocogva is. Beállt a combom, lefele rosszabb, így a világosi lejtőt sétálva teljesítem. Elérkezett az utolsó frissítőpont, már szinte csak csoszogtam. Kanyar le a partra. Hol van az a cél? Végre látszik a célkapu! Áthaladtam, megkaptam az érmet, kezet rázott velem a főszervező. SIKERÜLT!

Csopak, Gergővel

Balatonvilágos, volt frizbis csapattársammal, Nitával

 

Siófok, cél

büszkeségem