2025. október 16.
Utcai 10 kili
Az utolsó napokra
felhős idő köszöntött Funchalra. Nem volt nagy eső, de rettenetes fülledtség
uralkodott. valamelyik nap mostam egyet, de alig száradtak a ruhák.
Meglátogattam még
egyszer Riberia Brava stadiont, a közelben van egy szép vízesés, de sajnos nem
lehet megközelíteni turistaúton. Azért sétáltam egyet, megnéztem pár kétszázas
futamot és hazabuszoztam. Ettem egy gyorséttermi menüt, mert mindig kell egy „rituális
burgerezés” a futóversenyek alkalmával: a KFC-ben itt is rommá fűszerezték a
krumplit és a csirkét. De legalább kihagytam a tésztát.
Pihengettem
kicsit, adtam futótanácsokat volt kollégámnak itáliai Erasmus félévének
idejére, és természetesen képbe kerültem a céges infókkal. Mindig csodálatos
érzés, ha nélkülözhetetlen vagy a szabadságod idején. Végül bevásároltam az
utolsó kajákat, ne a hazaút előtti másfél napon haljak már éhen.
Este 8 órára
írták ki a futamot, negyed 8-kor átkocogtam bemelegítés gyanánt a kikötőhöz a
tetthelyre. Koszár Zsoltiékkal összetalálkoztunk, a felesége vállalta az én
csomagom őrzését is. A kis futóhátizsákom volt mindössze, a kislányuk
babakocsijába elfért.
Kellően kaotikus
módon zajlott minden, egy formális call room, magyaráztak a mikrofonba a
szpíkerek, érdemi infót nem hallottunk. Toi-toi vécéket a rajt mögött 300
méterre helyeztek el, beláthatatlanul; akkor vehetted észre ezeket, amikor már
megöntözted a parti sziklafalat és utána repülőztél egyet.
A verseny
ellövése előtt elmagyarázták a szabályokat: csak a kijelölt frissítőponton
szabad vizet inni, különben sárga lapot kapsz. Én nem láttam frissítőpontot meg
mások se, a kiosztott sárga lapok számáról nem tudok.
Két kört kellett
teljesíteni, kb. 2 kilinél volt egy emelkedő, a többi viszonylag sík, de
macskaköves és félhomályos szakasz. Óvatosan kezdtem, jóleső városnézős tempóra
törekedtem. Az első kör végén a rajtkapu alatt átfutva még a toi-toi vécékig el
kellett menni, ott volt egy fordító és visszaérve a rajtvonalon lett teljes az
5 km. Tehát összesen a rajton kívül összesen négyszer haladtunk át a rajt-cél
vonalon, ilyet még nem tapasztaltam hatalmas 7 éves karrierem során.
A második körben
az emelkedő már kevésbé esett jól, utána próbáltam még erősíteni. A bolyomban
levő sporttársakat legalábbis simán otthagytam. Telek Bandiék a parti
célegyenesen a szokásos szurkolással vegyes észosztással még erőt adtak, nem
engedtem el a végét sem. 38 perc lett a vége, és csatak izzadt voltam.
Keressük meg
Zsoltiékat a cuccom miatt! Egy gyenge 10 perc fel-alá kóválygás a futók
tömegében, tűt a szénakazalban, közepes mértékű türelmetlenség, de végül ők
láttak meg engem. Megbeszéltük a tanulságokat, kocogtunk Zsolttal egy levezető
2 kilit, aztán én haza is kocogtam.
Otthon még
fegyelmezetten elvégeztem a fitneszprogramot: nyújtás, henger, kaja, pia …
alvás.