Az új évben eddig majdnem minden nap futottam, a közös edzéseken kívül terepen is hosszabbakat. Csak ritkán hagytam ki napot. Január harmadik hetében pedig Szekszárdra mentünk edzőtáborba.
Az edzőnk pár éve összehaverkodott a helyi futóedzővel, azóta szerveznek közös táborokat, idén én is csatlakozhattam. Kedd délután utaztunk le és rögtön edzettünk is a szekszárdi futópályán. Egy 8 km-es váltogatós futás volt a feladat: 50 méter lassabban, 150 méter tempósan. Este bevásároltunk, majd Szálkára mentünk a szállásra. Megnéztük a kézimeccset, aztán hamar nyugovóra tértünk.
Szerda reggel éhgyomorra futottunk a szálkai tó körül, aztán ebéd után ismét a szekszárdi pályán nyomtuk: 3x3000 méter fokozó tempóban, közte 800 méter kocogás. Az utolsó résztáv tempója már sok volt, egy-egy 400 méteres kört kihagytam. Este boroztunk.
Csütörtökön könnyebb napot tartottunk, de a reggeli és délutáni futás azért megvolt, aztán használhattunk az uszodát és a szaunát is.
Pénteken délelőtt Szálkán domboztunk: 2000 métert futottunk, aztán 10x300-at a faluban. Délután a tó melletti erdőben futottunk egy szűk 10 kilométert. Este közös búcsúvacsorát tartottunk, a szekszárdi srácok főztek egy finom pörköltet.
Szombaton reggel hóesésre ébredtünk, 17 km-t futottunk a szűz hóban. Jólesett, bár néha csípős szél fújt és az egyenetlen talajon nagyon kellett figyelni. Mire visszaértünk, kisütött a nap, a hazainduláskor már el is olvadt a hó.
Összességében 100 km-t futottam a héten, kimozdultam egy hétre, megismertem új futócimborákat. És még rátettem vasárnap egy félmaratont – de ez már egy másik történet.
